Te három esztendős vagy csupán, ó gyermekem, az élet játszi virány
számodra, te még virágot szedhetsz minden ágról, nem tégedet büntetnek
meg húsz koronára, amiért a növényeket rongálod, hanem engem – te még
nem ismered a rettentő életet, mely csupa bűn, mocsok, szenny… a te
számodra az élet egy boldog tündérálom, regék boldog világa, mintahogy
fentebb jelezni szerencsém volt… Hallom, anyád mesél neked éppen – ó
hallgasd csak a tündérmesét, hidd el, hogy az élet ilyen tündérmese – az
élet, mely számomra kegyetlen Zola-regény, szertelen, durva valóság,
bűn, szenny, mocsok és izé, hogyhíjják, szóval olyan mosdatlan.
Anyád mesél neked… hadd figyelek én is, hadd fürösztöm lelkem a rege
boldog aranyködében, hadd felejtem el, hogy férfi lettem, cserepéldány,
sárga cserepéldány… Igen… már ugyis elfelejtettem a tündérmeséket… hadd
hallom, miről is szólnak…
Éppen Hófehérkét meséli… a királyné ül a tükör előtt és nagyon haragszik
Hófehérkére, hogy az szebb nála… Nono. De csunya egy hiú nő ez a
királyné – aféle negyven éves lehet, „veszedelmes életkor“, ilyenkor
szoktak ezek féltékenykedni. Karin Michaelis kancellár – akarom mondani
írónő. Kellemetlen téma. Hadd hallom csak – mi!? Megmérgezi Hófehérkét?
No de ez már… ez már egy kicsit… mérgezés, női féltékenység miatt…
hiszen ez egy detektiv-regény… Édes fiam, meséljen valami mást annak a
gyereknek, hiszen én se tudnék ettől elaludni, ha komolyan venném.
Hamupipőke… az már igen… az egy finom dolog, ahogy emlékszem… hallom
csak. Aha, hát mégis eljut a bálba… de hazaszökik… a királyfi csak a
cipőjét találja meg… kijelenti, hogy csak az lesz a felesége, akié ez a
parányi cipő… a mostohatestvérek levágják a lábujjukat, hogy felmenjen a
a lábukra… Hallja, kérem, hagyja abba azonnal, hisz ez hajmeresztő!
Tudja miket adott be ennek a szegény ártatlan gyereknek?! Cipő után
beleszeretni egy nőbe!! Tudja mi ez? hisz ez a legperverzebb szerelmi
elfajulás… _fetisizmus_. Miért nem olvas fel neki mindjárt Kraft
Ebingből? vagy Blochból? Fetisizmus, halmozva öncsonkítással… a
legborzalmasabb deliktumok… hiszen tönkreteszi azt a gyereket… fogjon
gyorsan valami másba.
Jancsi és Juliska – na hát persze, ilyesmiről kell beszélni, kedves,
ártatlan gyerekekről, tündérekről… Mi?! A szülők ott hagyják az erdőben
a két gyereket? Gyerekkitevés? No de mégis… Hja igen, a vasorrú bába, az
ám… hogy is van csak? Beteszi Jancsit a ketrecbe… hizlalja? Mi?! Hogy
majd megeszi aztán?!… Jézus Mária, hagyja már abba, hisz nekem hideg
megy végig a hátamon – ez már mégis elvetemültség, hisz ez közönséges
antropofágia, emberevés, olyan rémség, amiről nekünk törvényünk sincsen,
amihez a legádázabb rémregényíró se mer hozzányúlni… hagyja abba,
gyorsan…
Az már igen, a királykisasszony, meg az elvarázsolt királyfi… Ilyesmiről
kell mesélni, ez az igazi tündérmese… Bár egy kis jogtalan hipnózis
szerepel, úgy látom itt is… node sebaj, ennek a mesének legalább
tanulságos vége van, ha jól emlékszem. Igen, tudom már – a királyfi
disznóvá változik… de a jószívű királykisasszony azért nem undorodik
tőle… megsimogatja… meg is csókolja… Elég! Elég! Végképp meg akarja
mételyezni a fiamat?!… Tudja, mi ez, amiről itt szó van!… hisz ez
szodomia! a legmélyebb posvány… a fertő mélye… a társadalom
elfajulásának történetében a legsötétebb lapok… Sodoma és Gomorha…
kéneső… Marquis de Sade… Retif de la Bretome… titkos kiadások…
rendőrség… rákfene… borzalom…
Dehát ez mégis hallatlan, hát ilyenek ezek a tündérmesék? Ez a regék
boldog világa? És micsoda fordulatok. Amit eddig hallottam, lépten
nyomon a legsötétebb bűnök, gyilkosság, bosszú, ármány, irígység lopás…
Micsoda emberek ezek… micsoda világ, ahol még a vénasszonyok is hiúak és
bosszúállóak, „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál, különben
menten zöldbékává változtattalak volna“ aszongya; – micsoda világ, ahol
a munkaadó szerződési csalásra szólítja fel a bérmunkást, amikor ravasz
fondorlattal tudtára adja, hogy nála „három nap egy esztendő“: – micsoda
világ, amelyben zsarnok, gonosz királyok a felelős parlament és
diplomácia megkérdezése nélkül holmi személyes előnyökért nyakra-főre
odaigérgetik a „fele királyságukat?“
Édes fiam, – vegyen elő, kérem, egy francia regényt és mesélje el azt a
Gabinak: – az egy erkölcsös történet, ahol a bűn elveszi bűntetését.