(Aesopusi jelenet.)
_Hangya:_ Egy teljes napon át figyeltelek, tisztelt barátom, mint a
Munkaellenőrző Minisztérium kiküldöttje, mely azzal bizott meg, hogy
tegyek rólad jelentést. Mondhatom, nagyon csodálkozom azon, amit
megfigyeltem. Őrületes mozgékonyságod és élénkséged első percben azt a
benyomást keltette bennem, hogy hallatlan elfoglalt és tevékeny életet
élsz, rengeteg dolgod és elintéznivalód van, azt se tudod, hol áll a
fejed, nem érsz rá pihenni. Csak most este jöttem rá, hogy tulajdonképen
egész nap nem csináltál semmit, nem végeztél semmit, ugráltál egyik
ágról a másikra, lóbáltad magad, vakaróztál és fintorgattad a képedet.
Annál csodálatosabb ez, mert az ügyességed meglepő, kezeid végtelenül
érzékenyek és alkalmasak a legprecizebb feladatok elvégzésére. Ha nekem
ilyen kezeim volnának, egész nap hordanám a bolyba az építőanyagot és
tízszer annyit végeznék, mint amennyit így tudok, tökéletlen
testrészeimmel.
_Majom_ (gúnyosan): Nagyon el lehetsz foglalva, ha ráértél egész nap
engem tanulmányozni. De ha már megtiszteltél ezzel, legalább figyeltél
volna jobban. Nem igaz, hogy egész nap csak ugráltam és játszottam. Hát
ezt a nyolcvan darab mogyorót ki szaggatta izekre, ki szedte szét
darabokra, ki bontotta fel a kókuszdiót, a fűszálat ki hasította fel,
hogy megnézze, mi van benne?
_Hangya:_ Igaz, egy csomó tárgyat kaptál fel hirtelen a földről és
hihetetlen gyorsasággal és ügyességgel darabokra tépted, foszlányokra
bontottad, közel tartva szemeidhez, mohó figyelemmel, mintha valamit
keresnél.
_Majom_ (gőgösen): A lényeget keresem. A dolgok belső összetételét. A
megismerés nemes szomjúsága lángol bennem. Amihez nyúlok, feltárul
előttem.
_Hangya:_ Megfigyeltem, hogy rögtön eldobod, amit így összeszedtél és
elrontottál és egyéb után kapsz. Mi az anyagokat keserves fáradtsággal
összehordjuk, fúrunk és faragunk, utcát és házat és odút, országutat és
várost építünk belőle, rendszeresen egyesített erővel, mely összetartja
társadalmunkat és biztosítja fajtánk életét. Minálunk a mi bolyunkba nem
találsz dologtalan hangyát, mert aki nem akar dolgozni a köz érdekében,
azt kipusztítjuk magunk közül. Mindenkinek megvan a maga feladata a
közös munkában – mi munkások vagyunk.
_Majom_ (legyint): Tudom, olvastam Marxot. Nem érdekel. Én analizálok.
_Hangya:_ Én építek.
_Majom:_ Én játszom és ugrálok és kurjongatok, én igyekszem boldog
lenni, örülni az életnek, élvezni izmaim játékát, érezni, hogy én én
vagyok. Én művész vagyok, semmi közöm hozzátok. De amellett én tudós is
vagyok. Az igazságot keresem, a megismerést. A társadalom én értem van,
én egyéniség vagyok.
_Hangya:_ El fogsz hullani és tönkre fogsz menni. Mi jól látjuk, hová
vezet ez a mértéktelen individualizmus. Mi építünk és készülünk és
szervezkedünk és egy napon tunya és értéktelen, pöffeszkedő tested
megtámadjuk és ledöntjük a földre. Te ügyes vagy és fürge, de mi
rettenetesen sokan vagyunk, mert társadalmi szervezetünk lehetővé tette,
hogy szaporodjunk. Ki fogunk pusztítani téged.
_Majom:_ A durva és ostoba tömeg mindig ellensége volt a lángésznek.
Tudom, hogy az életemre törtök, tudom, hogy nem jó szemmel néztek, mert
én tehetség vagyok.
_Hangya:_ Mi vagyunk az erkölcs.
_Majom:_ Tehetségtelenek vagytok, az az erkölcsötök.
_Hangya:_ Ami a tehetségedet illeti, csak annyit látok, hogy jól tudod
utánozni azt, amit mások kitaláltak. A tehetség produktiv, barátom.
Homályos származásod se enged mélyebb és igazibb képességekre
következtetni.
_Majom_ (gúnyosan): A származásom? Nagyon érdekes. Talán a felekezeti
viszonyaimmal nem vagy megelégedve? Hát te honnan származol?
_Hangya_ (méltósággal): Az én családfám a nemes hüllőkön át az
ichtiosaurosig vezet vissza. Őseim óriások és sárkányok voltak, repülő
csodák, földöntuli lények.
_Majom:_ No lám – kiderül, hogy te vagy az arisztokrata és én csak
bitang jövevény. Származásoddal dicsekszel és hagyományokkal – szeretem
az ilyen forradalmárt. Csak a múltra tudsz hivatkozni, mikor a jövőt
hirdeted?
_Hangya:_ Enyém a jövő is.
_Majom:_ Majd kiderül. A te őseid szárnyas angyalok – nekem nincsenek
őseim, vagy nem tudok róluk, nem kérkedem velük. De van egy unokám – nem
hallottad hirét? _Embernek_ hivják – fiatal korában átment Európába és
azóta – úgy hallom – nagyobb karriert csinált, mint valamennyi ősöd.
_Hangya_ (ajkát biggyeszti): Hallottam hírét. Kalandor. Nálunk járt
egyszer. Szélhámos.
_Majom:_ Ó, te unalmas majom!
_Hangya:_ Te – te ember!