Még hallotta a megoperált beteg fültépő ordítását, s még dobogott a
szíve a bősz istenkáromlástól, mely a szerencsétlen ajakán tajtékzott,
mikor egyszerre egy szelid fuvolahang szólalt meg az oldala mellett:
– Kedves testvér!
A kilenczvenes számu beteg lehetett; az volt hozzá a legközelebb.
Soror Philomena szétvonta az ágy zöld függönyeit s odahajolt a
kilenczvenes számhoz.
– Szólított, kérem?
– Igen – nyögte a beteg. – Kedves testvér, én nagyon rosszul vagyok.
Erőm hanyatlik, s érzem, hogy szenvedéseim nemsokára véget fognak érni.
– Mi jut eszébe?! Hiszen csak az imént mondták, hogy egy pár nap mulva
fölkelhet…
– Ó, reggel óta nagy változást érzek. S egy hang azt sugja idebenn, hogy
lelkem immár le fogja vetkezni porhüvelyét.
– Ne hívjam be az inspekcziós orvos urat?
– Nem, ne hívja. Minek? Hisz talán még napokig eltarthat a dolog.
Meglehet, hetekig is. De én készen akarok lenni. Egyetlen vágyam, forró
óhajtásom, hogy utolsó órám megtisztulva találjon. Sok bűn terheli a
lelkemet. Kedves testvér, hivassa el gyóntató atyánkat! Megteszi?!
A beteg szemében aggódó kétség leskelődött, pedig ez a kétség
meglehetősen alaptalan volt. Soror Philomena máris szemrehányást tett
magának, hogy ilyen sokáig vitázott a beteggel, a helyett, hogy
kötelességéhez képest sietett volna a szent kivánságot teljesíteni.
Istenem, ha a beteg meg talál halni, mielőtt a gyóntató atya megérkezik!
Ha nem talál az Úr elébe, ha szenvednie kell a tisztító tűzben – ő
miatta, Soror Philomena miatt!
És lelkendezve kereste a folyosón Mátyást, a ki mindig láthatatlan volt,
mint az arab regék szolgáló szellemei. Végre megtalálta a konyhában.
– Mátyás, szaladjon át a főtisztelendő úrhoz. Egy betegünk a haldoklók
szentsége után kivánkozik. Siessen, kedves Mátyás, siessen!
Mátyás nem vette úgy szívére a dolgot, mint Soror Philomena, de a pap
mégis hamarább jött meg, mintsem a beteg elköltözött volna. A
kilenczvenes szám meggyónt, megáldozott, s fölvette az utolsó kenetet.
Aztán láthatóan megkönnyebbedett. Arcza kiderült, s a megtisztultság
érzete sugárzóvá tette a tekintetét.
Annyira jobban lett, hogy egy-két óra mulva nem vonakodott némi
táplálékot venni magához. Soror Philomena kiment a konyhába s becsinált
borjú helyett becsinált csirkét kért a kilenczvenes számára.