Peabody úr huszonhárom éves korában rőföskereskedősegéd volt, a ki
gyönyörűen tudta mondani a hölgyeknek angolul, hogy: »Esszolgejn!«
Peabody úr szőkeségben szenvedett, arcza temérdek roastbeef és
Worcestershire-mártás emlékét elevenítette fel, s hogy életrajzunk
teljes legyen, tegyük hozzá, hogy Peabody úr zavartalanul örvendett a
gondviselés ama megbecsülhetetlen adományának, a melyet a _Magyar
Nyelvőr_ előtt életvidámságnak szoktunk nevezni.
Egy szép vasárnap délután Peabody úr meglátogatta gondolatainak hölgyét,
Mrs. Silverstring-et, a polgári erényekben gazdag Mr. Silverstring
idejekorán hátrahagyott özvegyét.
A fenkölt lelkű asszonyságnál éppen nagy társaság volt. A Peabody úr
haja negédesen kétfelé volt választva s megjelenése igen jó hatást tett.
– Mr. Peabody! – Mrs. Evergreen, Mrs. Weatherford, Mrs. Hopkins.
Peabody úr hírből igen jól ismerte ezeket a kitünő hangzású – a
papirkereskedés és a czipőszállítás plutokracziájában igen népszerű –
neveket. Elégedetten morzsolgatta bajuszát, midőn egy sötét sarokban
valami kis feketeséget vett észre, melyből két parázs világított elő.
– Mr. Peabody! – Miss Fulmen.
A kis feketeség megilletődötten kelt fel s úgy nyujtotta czérnakeztyűs
kezét.
– Ki ez a Miss Fulmen? – kérdezte később Peabody úr, teázás közben,
fuvola hangon beszélgetve Mrs. Evergreen-nel.
– Miss Fulmen az úgynevezett Fogkirálynő – magyarázta Mrs. Evergreen. –
Szombatonkint játszik az Alhambrában. A legmagasabb trapezre
ráerősítenek egy fél-méternyi sodronyt; Miss Fulmen leereszkedik a
trapezről, s a fogaival ebbe a sodronyba kapaszkodva, a levegőben
elhegedűli a God save the Queen-t. Aztán ledobja a hegedűt, s a fogain
lógva, egy fél tuczatszor végig hintázza a nézőteret.
Peabody úr rajongott a művészetekért, s érdeklődve tekintett a
művésznőre, a ki csöndesen, szerényen üldögélt a legsötétebb sarokban. A
két parázs hálásan világított rá vissza.
Véletlenül egy időben távoztak el, s mivel odakünn szitálni kezdett az
eső, Peabody úr felajánlotta a művésznőnek úgy esernyőjét, mint
kiséretét.
– Szép kisasszony – szólt, szabadon Faust nyomán – lehetek oly merész,
karom s kiséretem ajánlanom?
– Nem vagyok én sem szép, sem kisasszony – felelt Miss Fulmen, de azért
elfogadta a kiséretet.
– Hol lakik a kisasszony? – kérdezte Peabody úr, nem éppen pazar
elmésséggel.
– Piccadilly, 127., hetedik emelet, 289-ik ajtó.
Mikor oda értek, megköszönte az esernyőt, s Peabody úr engedelmet
kapott, hogy jövő vasárnap látogatást tehessen a hetedik emeleten,
Piccadilly, 127.