– Apám!
Talpra ugrott.
– Apám, gyere ide, vakard meg a hátamat!
Oda sietett. A kis fiú szeméből kiment az álom; beszélgetni akart.
– Mondd, apám, ha én most megvakarom az arczomat, akkor később, a mikor
megnövök, nem lehetek más, csak kéményseprő?…
Megvigasztalta, és társalgott vele, mig a gyerek ujra elálmosodott.
– Ez a gyerek nem tetszik nekem – tünődött aggodalmasan. – Csupa
képzelődés és nagyon fél a haláltól. Tengeri fürdő kellene neki, még az
idén, okvetetlenül. De honnan veszem a pénzt? Eh, két hónap alatt még
megírhatok egy regényt; egy munkával több vagy kevesebb, az már mindegy.
Megirom, a mit az álmom juttatott eszembe, hová vezet, ha egy nyolcz
gyerekes apa megbolondul, s beleszeret, mondjuk: egy gyermekleányba…
Valami igen-igen szerelmes történetet kanyarintok belőle, mert hát
szerelem kell a népnek. A tárgy, az ötlet nem valami uj, a regény nem
lesz éppen elsőrangú, meglehet az is, hogy hijjával lesz az erkölcsnek
és a hazafiasságnak, de a fürdőköltség kitelik belőle.