Heister szavának állt. A mivel fenyegetőzött, betölté. A kivégzett
Ocskay Lászlóért lefejeztetett három kurucz vezért.
Erre aztán megint a kurucz-vezér itéltette halálra a hét fogoly osztrák
vezértisztet, azok között Ritschánt.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Lélekfájás ezekre az időkre visszagondolni!
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ocskay Lászlót eltemették, künn a szabad mezőn, nem megszentelt földbe;
jeltelen sírba, még csak keresztet sem tettek a fejéhez. Csupán sűrű
tövissel vették körül, mint a pogány időkben a villámütés félelmetes
helyét.
Úgy sem fogja azt látogatni senki.
Egy reggel a czirkáló őrjárat egy női alakot látott meg e síron fekve.
Odamentek, megszólították. Arczczal feküdt a síron, nem felelt.
Költötték: nem ébredt.
Egy török-kés volt nyelével lefelé a sírhalomba megerősítve, felfelé
álló vasával az alvó nő szívén keresztülszúrva. Két karjával átölelte a
sírt.
Voltak, a kik ráismertek benne a szép Szunyoghy Ozmondára, született
Eszterházy grófnőre.
Annyira szerette-e őt, hogy képes volt megölni, s úgy egyesülni vele a
halálban? Ő vitte-e imádott bálványát, kiszámítva a vérpadra, hogy a
sírban legyen az övé? – Átvitte e titkot a másvilágra, s bizonyára
kegyelmes bírára talált, a ki nem emberek gondolatai szerint ítél, a ki
nem azt nézi, hogy mit tettünk? hanem azt, hogy mit éreztünk?
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Még abban az évben utoljára hangoztatták a tárogatók a szvihrovai nótát
a Kárpátok ormairól, mikor Bercsényi búcsút vett hazájától örökre.
Rákóczy hadseregének maradványai a majtényi síkon lerakták a fegyvert. A
négyszögü tér, a hol az megesett, be van kerítve sánczczal, s ma már
sűrű erdő, bozót nőtte azt tele. Soha ember be nem lép a bozótba, vadász
nem keres ott zsákmányt, vándor nem vág utravaló pálczát a gesztjéből:
ott valami kisért!
Pálffy János, a bán, és Károlyi Sándor, Rákóczy vezére megalkudtak a
békekötésben: szathmári békekötésnek hívják azt az okmányt.
I. József már azt nem érte meg: ifjan halt el a hadjárat bevégezte
előtt.
A békekötés után Ocskay Sándor hazatért birtokaira, miket a conventió
visszaadatott neki.
A krónika azt mondja, hogy a béke helyreálltával nőül vette
szerencsétlen bátyja özvegyét, Tisza Ilonát. Ocskay Lászlónak egy
gyermeke sem ért emberkort. A hatalmas, nevezetes Ocskay családnak
Ocskay Sándor a törzse.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ez volt a története azoknak, a kik szerettek, és a ki szeretve volt mind
a vérpadig.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Vágjad uram, vágjad, mért lettek kutyákká?]
[Footnote 2: Pálffy bán szavai.]