– Hogy halt volna meg! Neki még napjai, hetei voltak: doktor Koeniger
azt beszélte, hogy ha tart a napverés, kihozatja a verandára; és az
apját a napokban várják.
És Hugh felkiáltott, hogy meggyőzze magát:
– Nem halt meg! Nem volt szabad meghalnia!
Felugrott és jött, ment; szünetlenül, értelmetlenül beszélve saját
magának:
– Nem halt meg. Nem, nem ő halt meg. Nem halhatott meg…
Künn sápadtan virradt. Hugh pedig balgán vívta tovább harcát a betelt
végzettel.