Különös álom volt, valóban különös és rendkívüli!
Klára, midőn fölnyitá szemeit, nem látott csatlósokat villogó
csákányokkal, nem látott gőgös főurat megvető tekintettel, de hallá a
légben e szót: kém, suttogva, sivítva a démonok nevetésével, az angyalok
sóhajával vegyülve. A hallgatag est a néma éjnek akarta átadni az átkos
szót, és visszhangozá az egész láthatár, hogy soha feledve ne legyen.