Teréza halkan suttogá: «Fiam», és mélyen a szemébe nézett. E szemek azt
mondák: «ráemlékezzél arra, a mit ebben az órában hallottál!»
És már most készüljünk a mi útunkra!
Teréza úgy beszélt közelgő haláláról, mint egy elutazásról.
«A szép október hónapban fogok elköltözni, abban a kedves időben, a mit
úgy hínak, hogy «vén asszonyok nyara». A bogarak is akkor mennek aludni
téli álmukat, a fák is akkor hullatják le leveleiket.»
Kiválasztotta magának az öltönyt, a miben eltemessék, s a szemfödelet, a
miben eltakarják. Koporsó nem kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.
Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva a szép sík mezőre,
s kiválasztotta magának a helyet, a hová eltemessék.
«Ide a sík róna közepére! monda Timárnak, s kivette kezéből az ásót s
maga kihantolta előtte a négyszögű helyet. Dódi házát már elkészítetted,
most készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok fölém dombot, ne tegyetek
oda fejfát: se zöld fát, se bokrot ne ültessetek fölém. Szépen azt a
helyet takarjátok be eleven pázsittal ujra. Legyen a többi mezővel
egyenlő. Én úgy kivánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek öröme van,
belébotoljék siromba s elszomorodjék.»
S Timár elkészítette Teréza házát.
És Teréza soha sem kérdezte tőle: «de hát ki vagy te mégis? Én már rövid
napok mulva megválok ettől a világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire
hagytam itt?»
Egy este aztán elaludt örökre.
Úgy temették el, a hogy ő kivánta.
Szép fehér gyolcsba takarva, ágyát ott lenn megvetve illatos
diófalevelekből.
És azután betakarták a helyet zöld pázsittal simára, a hogy elébb volt.
Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kezén fogva kimentek a
mezőre, a sík rónán nem látszott semmi jel. Az őszi pókfonál mint egy
ezüst szemfödél vonta be azt egyformán mindenütt. S az ezüst szemfödélen
milliárd gyémántként ragyogott a napban az őszi harmat.
De az ezüstös zöld róna közepén mégis rátaláltak arra a helyre.
Elől ment Almira. Egy helyen lefeküdt, s fejét a földre letette. Ott
volt az a hely.
Timár azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sirral ő előtte is be van
zárva a világ. Neki is készülni kell az útra. Vagy «ide», vagy «oda!»