112–1901 Budapest. Nyomatott Wodianer F. és Fiainál.
Bevezetés.
1887. február 1-én történt, hogy a _Lady Vain_ a déli szélesség 1° és a
nyugoti hosszuság 107° alatt összeütközött egy hajóroncscsal és
elsülyedt.
1888. január 5-én, tehát tizenegy hónap és négy nap mulva ráakadtak
nagybátyámra, Prendick Ede magánzóra, a ki Callaoban szállt a _Lady
Vain_ födélzetére, s a kiről azt hitték, hogy a tengerbe veszett. A déli
szélesség 5°3´ és a nyugati hosszúság 101° alatt bukkantak rá egy kis
nyitott csónakban, melynek neve olvashatatlan volt s melyről azt
gyanították, hogy az eltünt _Ipecacuanha_ kétárboczoshoz tartozott.
Nagybátyám oly különös történetet beszélt el, mikor megtalálták, hogy
mindenki azt hitte, megzavarodott. Később azután épen azért
kijelentette, hogy abból a tizenegy hónapból, a mely a _Lady Vain_
pusztulásától kezdve megmeneküléséig eltelt, semmire sem tud
visszaemlékezni. A psychologusok akkoriban sokat foglalkoztak ezzel az
esettel. Ugy mondták, érdekes példája annak, hogy az emlékező képesség a
physicai és szellemi megerőltetés következtében megszünik működni.
Alulírott, a ki Prendick Edének unokaöcscse és örököse vagyok,
nagybátyám irományai között találtam a következő elbeszélést. Arra
nézve, hogy közzétegyem-e, nem kaptam nagybátyámtól határozott
megbízást.
Az egyetlen ismert sziget azon a tájon, a hol nagybátyámra ráakadtak,
egy kis lakatlan tűzhányósziget, a _Noble_ szigete. 1891-ben járt e
mellett a sziget mellett a _Scorpion_ nevű angol hajó. Nehány matróz ki
is ment a partra: de más élő lény nem volt a szigeten, mint nehány
furcsa fehér moly, sertés, nyúl és valami rendkivül sajátságos
patkányfajta. Ezekből azonban semmit sem hoztak el magukkal, úgy, hogy
az elbeszélés lényegének hitelességét semmivel sem lehet bizonyitani. De
azért azt hiszem, nagybátyám szándéka szerint járok el, ha ezt a különös
történetet közzéteszem. S aztán sok minden az elbeszélés mellett szól.
Nagybátyámat utoljára a déli szélesség 5° és a nyugati hosszúság 105°
alatt látták, s tizenegy hónap mulva az óczeánnak ugyanezen a részén
bukkant fel ujra. Valahogyan csak kellett élnie ez alatt az idő alatt. S
úgy látszik, hogy egy _Ipecacuanha_ nevű kétárboczos egy John Davis nevű
részeges kapitánynyal 1887 januárjában csakugyan elindult Aricából.
Födélzetén volt egy puma s néhány más állat is. A hajó, a melyet jól
ismertek a Csendes Óczeán déli kikötőiben, később végleg eltünt erről a
vidékről. Banyá-ból kelt utra utoljára 1887. deczemberében ismeretlen
végzete felé. S ez a dátum teljesen egybevág nagybátyám történetével.
_Prendick Károly Ede._
Dr. Moreau szigete.