Orvosok vették körül gróf Szanday Elemér ágyát aggódó arcokkal. A
rendőrség rátette volna kezét a fiatal mágnásra, de a gróf állapota
olyan volt, hogy ágya körül a rendőrségnél nagyobb úr parancsolt.
Elemér arca nem lehetett halaványabb a rendesnél, de szemeiben lázas
fény volt, ajka félig nyitva csüggött alá, lélegzete rövid és kinos
volt.
Midőn Béla belépett hozzá, a gróf intett környezetének, mely a másik
szobába vonult.
Aztán kinyujtotta kezét Béla elé, és a mint a fiatal ember odanyujtá
jobbját, a gróf gyönge, de ellenállhatatlan erővel huzta magához őt, le
az ágyba, átkarolta fejét, arcát arcához nyomta, megcsókolta és kinos
sirásba tört ki, átölelve tartván a fiatal embert.