Varhonyay Dezső fővárosi ügyvéd úr kancelláriájában igen sok ténta és
igen sok papiros fogyott el évről-évre. Abban az időben, a mikor a mi
figyelmünket vonja magára a kitünő ügyvéd, nem kevesebb, mint tíz – az
ügyvédség pályájának különféle stádiumát ért – ifjabb és öregebb segéd
fogyasztja az ő szolgálatában a téntát s a papirost. Kitünő buzgalommal
sercegnek a tollak a fehér papiron, nyerendő és veszendő perek aktáinak
gyarapodására. Ez csak váltó, az csak úrbéri, amaz csak egy harmadik
kategóriabeli perekben dolgozik. Ez végrehajtásokra, amaz tárgyalásokra
készül. Egy hatodik sürgetni, egy hetedik informálni indult s arra
jegyezgeti magának az adatokat. Egy nyolcadik szerződéseket fogalmaz,
egy kilencedik fogalmazványokat tisztáz s ennyi munka közt a tizediknek
sincs henyélő ideje.
Varhonyay Dezső maga pedig a feleket fogadja külön szobában s ebben a
pillanatban formaruhás inas áll előtte, kinek a kezéből egy kis levelet
vett által, s kihez, minekutána a levelet elolvasta, ily szavakkal
fordul: «Édes barátom, szólítsa csak be a kancelláriából Csongor Béla
urat.»
Csongor Béla volt az a tizedik, a ki nem henyélt, mindazonáltal egy perc
mulva főnöke előtt állott.
Varhonyay úr szó nélkül adta át Csongornak a vett levelet, a mely
ekképen szólt:
«T. ügyvéd úr! Sziveskedjék nekem egy okos, megbízható, becsületes és
hallgatag urat küldeni irodájából. Valami dolgot szeretnék vele
végeztetni. Tisztelettel