többször beszéltem vele, mint a Van der Kerkhoven-család bármely
tagjával.)
– Nos hát ennek a Vidovicsnak holnap lesz az esküvője, magától két
lépésnyire; ha kihajol az ablakon, végignézheti a bevonulást.
És elmondta, hogy ő lesz Vidovicsnak az egyik tanuja; a másik az
osztrák-magyar nagykövetség egyik titkára, akit Vidovics hazulról ismer.
Más tán nem is lesz jelen a ceremonián.
Nem ugrottam fel meglepetésemben, annyi se tört ki belőlem, hogy : „No,
hallja, hallja, hallja!…“, semmit se szóltam Beresfordnak, de másnap
reggel már hat órakor fölkeltem s tizenegyig olyan izgatott voltam,
amilyen a tulajdon esküvőmön se leszek.
Tehát: igen, megvolt az esküvő. A sekrestyében volt ugyan, de megvolt.
A menyasszonyt nagyon kedvesnek találtam. Sötét utazó ruha volt rajta;
igaza van, a mirtust és a narancsvirágot mai napság már csak a szinpadon
használja az ember. Egy kicsit lázasnak látszott; talán még csinosabb,
mint hajdan. Igaz, hogy akkor nem néztem meg ilyen jól.
Vidovics kissé ünnepiesnek tünt fel előttem, de különben elég bátran
hajtotta fejét a nyaktiló alá. Egy pár perc és a szegény ember el volt
intézve. A pap közömbösen mormogta az áldást; könnyü neki!
A babyt nem hozták el az esküvőre; otthon maradt a dadájával s ezt igen
sajnáltam. Azt mondják: fiu s a mamájára hasonlít. Ha Vidovics nem volna
olyan emberfaló, ismeretséget kötnék a kis emberkével s akkora Paprika
Jancsit vennék neki, mint az Eiffel-torony. Egyszer meglesem a
Tuileriákban.
Többet nem irok. Azt akarom, hogy maradjon egy sereg kérdezni valód; így
talán egy pár sort mégis csak kicsikarok tőled! Kérdéseidre expressz fog
felelni
öreg barátnőd: _Emma._
U. i. Alighanem én is férjhez megyek; kedvet kaptam a kis Haller
Mirától. De két jelöltem is van s nem tudok közülök választani. Az egyik
Strindberg, a sarkutazó, akinek az arcképét megtalálhatod minden képes
ujságban. Nagyszerü fiu; egészséges, mint a poláris levegő, semmi ideg,
csupa hajókötél. Hogy tud fölolvasni, barátom! Mennyi jéghegy,
iramszarvas és rozmár!… az embernek a hátán végigfut a hideg. Pompás
férj lenne belőle nyáron s nem titkolom el, hogy rajongok érte, ez most
úgyis divat. De mit érek vele, ha feleségül megyek hozzá? A
szerencsétlen mindig elülről kezdi az északi sarkot, mint más ember az
ivást, míg egyszer végképpen ott marad. Júniusban már indul. Mintha az
északsarki nap fel se kelne, ha Strindberget nem látja. Mit szólsz
ehhez? Férjhezmenni, de egyedül élni s néha az ujságokból tudni meg,
hogy: nini, nekünk is van férjünk, nem tudom melyik szélességi és
hosszusági fok alatt, – köszönöm, ez nem nekem való mulatság ehhez
vidámabb hölgyek kellenek. A másik jelölt tulajdonképpen a papa
jelöltje: Heal, a szappan-királyfi. A szappan-király még él, de az
ifjabbik Heal még komolyabb férfiu, mint az öreg. Olyan tiszta ész, hogy
még huszonkét esztendős sem volt s az öreg már cégtársává fogadta.
Szépnek nem nagyon szép, de rendkivül nyugodt; olyan nyugodt, mint egy
propeller-kapitány a szélcsöndben. S én szeretem a nyugodt embereket,
akik a szinésznőket nem veszik el feleségül, hanem ha álmodoznak,
szenderük rózsás ködében olyan szappant látnak maguk előtt, amely egy
fél pennyvel olcsóbb minden szappannál a világon. Azt hiszem,
legközelebb már mint Mrs. Healnek fogsz írni, de ez még nem bizonyos,
mert semmi se bizonyos a földön, mint a Vidovics esete mulatja. Csókol
_E._
Terka eleinte nem akart hinni a szemének; aztán rohant az urához. Ekkora
ujság nem férhet bele egy asszonyi kebelbe: meg kell azt osztani
valakivel.
– Jóska! Jóska! Jóska!
Jóska nagyon vigan fogadta a baleset hírét. Mindig igen mulattatta, ha
valaki megházasodott – még ha a legjobb barátja volt is az illető, – de
a Vidovics csatavesztésének különösen örvendett. Tetszett neki, hogy a
legbölcsebb is megbotolhatik. S mindjárt melegében tovább adta a hírt.
– No, Schmied úr, rendbe kell hozni a kastélyt, asszony jön a házhoz!
Schmied úr elképpedt s mikor magához tért, eszébe jutott, hogy mindezt
megmondta ő előre.
Mikor Sugár Mariska meghallotta, hogy Vidovics mégis csak feleségül
vette a kis Haller Mirát, így szólt magában:
– Biz ezt korábban is megtehette volna! Ha mindjárt ezzel kezdi, sok
rossz órától kimélte volna meg azt is, akit szeret, de magamagát is.
Régen nem látta őket, hírt se hallott róluk; a messze földeken járó
szerelmesek nem írtak neki se, mint nem írtak senkinek. De azért most is
szeretettel, szinte elérzékenyedve gondolt rájok.
S elfelejtkezve érem-gyüjteményéről, pár percig elmerengett:
– Vajjon boldogok lesznek-e? Igaz, szeretik egymást, de az élet mindent
megőröl, még a szerelmet is. És nagyon sok áldozatot hoztak egymásért,
mind a ketten sokat, s ezt az ember, ha örökre eltitkolja is, sohase
felejti el. Vajjon, egy pár év mulva, nem jut-e majd eszökbe nemcsak az,
amit mindig keresünk, de soha se találunk meg, hanem az is, a mijök
megvolt, s amit egymásért elvesztettek? Vajjon milyennek találja uj
életét az aranykalitba zárt énekes madár? Vajjon nem azt gondolja-e,
hogy mégis csak jobb volt az erdőn? Eh, hiszen kis babájok van s
mindenből úgy látszik, hogy a boldogság angyala nem jelenik meg sehol,
csak a gyermekünk bölcsőjénél!
Nem tetszett neki, hogy Vidovics ilyen későn esküdött meg Mirával.
– Biz ezt korábban is megtehette volna! – Ismételgette magában. – Ugyan
mire volt jó előbb alaposan elgyötörnie magát is, a leányt is?!… Nem
okosabb lett volna mindjárt ezen kezdeni?!…
De aztán eszébe jutott, hogy örök komédiánk a hasonló oktalanságok
láncolatából áll. Az ember folyton folyvást bajt csinál magának, bajt
csinál annak, akit szeret, – mintha nem volna elég az a baj, amit a
természet mér reánk, – aztán újra kezdi az oktalanságokat… s e sok
vesződséget, e sok oktalanságot egyetlenegy gyüjtőszóval Életnek nevezi.
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
7 nem ta-találom nem találom
30 nem láttam…. nem láttam…
68 válói keresetet válókeresetet
68 Friquet Rózs- Friquet Rózsi
72 egész vílág egész világ
78 szerelmes szó, sem szerelmes szót sem
127 tudott mondani, tudott mondani.]
End of Project Gutenberg's Giroflé és Girofla (2. kötet), by Zoltán Ambrus