Mint kötözött disznó gyökeret túr,
Mint vakondok: ganéjos földet fúr,
Mint az kigyó fullánkjával megszúr
T...t illet az túr – hegedűsé az húr, –
Ej-ej, rosz nyelvével, valamit lát, megfúr.
Nincs tanácsa, noha ő nagy agyú:[145]
De mégis szól nyelve mint az ágyú,
Azt tudja: ökör-ikra, rák-fadgyú,
Az vén asszony, csak süsd ki pattantyú,
Fejér madár hattyú – zabgyermek az fattyú…
Ej-ej, nyalka legényt illet az sarkantyú!
Alattomban melléd szíjja magát,
Azt gondolnád: erős mint egy kűgát,
Ha eszedben nem veszed az módját:
Utánad veti szekere rúdját,
Szivednek fájdalmát – öregbíti gondját,
Ej-ej, mind ellened rakja tüze lángját.
Effélétűl másszor megódd magad,
Mit csacsogtál: azt mind vissza tagadd,
Az szárodat másszor ugy meg ne csapd:
Reám szólást ezután alább hagyd,
Nyelved meg ne harapd – de hallgatáshoz szabd:
Ej-ej, az mit tűlem vársz, te azt el ne kapd!
– Ez éneket homályosan irám,
Haragomat mégegyszer megbirám;
Ugyan sokat tudtál volt hazudni rám!
Melyért szemeimet majd kisirám,
De szólást elhagyd rám – mert nem szenvedem ám
Ej-ej, ha rád költöm es[146] egynihány gyirám![147]
* * *
Ez érdekes régi ének még a hegedősök idejéből, igen valószinüleg a
XVI-ik századból származik, oly sok benne az antik-szólam. Megvan teljes
épségében Szencsey dalkönyvében, továbbá a nemz. muz. kézir. hung. oct.
74-nek több füzetkéjében pl. XXVI., XXV-ben is, de hibákkal telve.
T. K.
HÁZASSÁGRA JAJ MAGAM…
– Lakodalmi ének a XVI. vagy a XVII-ik századból. –
Házasságra jaj magam
Ideje már hogy adjam:
Mert naponként aggom,
Ideje most vagyon –
Jól látom, jól látom.
Házasság tisztessége:
Szeretők egyessége –
Nem gondolok véle
Mert Isten szerzette
Jó végre, jó végre.
Hogy egyedül ne lenne,
Férfi mellett társ lenne
Asszonyember lenne,
Magzatokat szülne –
Nevelne, nevelne.
Azért jöttem jó uram
Kérlek, hogy légy násznagyom;
Tanácsod megtartom
Elmémbe béirom,
Javallom, javallom.
Édes fiam, én hallom,
Szándékodat javallom,
Magamat ajánlom,
Kérésed megadom –
Ezt mondom, ezt mondom.
Bölcs Salamon mondása:
Istennek nagy áldása
Nincsen annak mássa
Kinek eszes társa
Házában, házában.
Arany, ezüst, tisztesség
Atyátul száll örökség,
Istentül üdvösség, –
Értelmes feleség:
Segitség, segitség.
Legyen első regulád:
Isten, ki minden jót ád;
Segitségül híjjad:
Jó társat melléd ad –
Ezt meglátd, ezt meglátd!
Hozzád légyen illendő,
Ne légyen vén, és meddő;
Ha gazdag: csak feddő;
Ha szép is – veszendő
Mást néző, mást néző.
Igen szegént ha lehet
Ne végy, mert ilyent terhet
Veled nem viselhet
Szégyent rajtad tehet –
Elveszthet, elveszthet.
Ha leány vészsz: oktathatd,
Kezeidhez taníthatd;
Az ki mástul marad,
Özvegységre marad –
Hozzád vágy, hozzád vágy.
Téged légyen böcsülő
Hátad mögül jót mondó,
Ne légyen gunyoló,
Szemben is csak morgó,
Dadogó, dadogó.
Az jó hirnév, jámborság,
Hűség, légyen az jóság,
Nem leszen itt mordság,
Sem az rút bujaság,
Hazugság, hazugság.
Jól megnézzed szemeddel,
Szeressed igaz szivvel,
Azután jó renddel
Szüléid hirével
Kezd ugy el, kezd ugy el.
Az Istennek törvénye
Hitöt kötött melléje,
Házasság kötele:
Esküdjél meg vele,
Élj véle, élj véle.
Bizzad jó követidre,
Megkéressed hetfűre;
Országunk törvénye
Gyűrüt kiván tűle –
Az jele, az jele.
Gondot viselj mátkádra
Ha siet gonoszságra;
Ha látod: akarja –
Ne halaszd sokára,
Hozd haza, hozd haza.
Böcsületnek okáért,
Menjünk el egy kevéssé
Mátkádnak kedvéért
Ládaemelésért
Adj lépért, adj lépért. (?)
Menyegzőnek napjára
Hogy készülj órájára,
Az szentek példája,
Jámborok szokása
Kivánja, kivánja.
Erszényed megmutatja:
Elég ebéd, vacsora,
Fölöstököm, uzsonna
Jó lesz másszor torra
Számodra, számodra.
Böcsületes személyek
Legyenek az vendégek:
Jámbor, kegyes vének
Tisztességes ifjak
És szentek, és szentek.
Jó bort hozz vendégeknek
Kik hozzád gyülekeznek,
Mert ha kedvet vesznek:
Szégyent rajtad tesznek –
Elvesztnek, elvesznek.
Az vőfények józanak
Gyorsak, és igazmondók,
Asztalra vigyázók,
Tál- tányér béadók,
Béadók, béadók.
Az fönnszolgáló ifjak
Ne légyenek csacsogók;
Szüntelen vigyázók,
Csak bornak szolgálók,
Tékozlók, tékozlók.
Szakácsod is jó főző,
Étke legyen jóiző:
Mert az csömör-szerző
Hidegen tálaló –
Nem köllő, nem köllő.
Az éneklő személyek
Kérlek, jelen legyenek,
Mondjanak éneket
És dicséreteket
Szépeket, szépeket.
Szűkölködő szegények
Ki ne rekesztessenek,
Megelégedjenek:
Eleget egyenek,
Igyanak, igyanak.
Az muzsikás van hátra,
Ennek ő regulája
Hegedű-nótája,
Czimbalmi hárfája –
Ezt vonja, ezt vonja.
Sokáig az vőlegény
Éljen, és az menyasszony!
Áldás rájuk jőjjön
Mennyégbül nagy bővön,
Gazdagon, gazdagon.
Az táncz légyen tilalmas:
Mely léleknek ártalmas,
Disztelen forgódás,
Éktelen tapodás,
Tombolás, tombolás.
Prédikátor uram is
Jól tudja tisztit ő is;
Légyen könyörgés is
És hálaadás is
Ő tűle, ő tűle,
Ezeket bésommálva:
Gazdát bizzuk az Urra,
Ki-ki szállására,
Magát nyugovásra
Így adja, így adja.
* * *
Ez igen érdekes költeményt, melynek rythmusa is sajátságos bájjal bir,
Szencsey György dalkönyve tartá fenn a XVII-ik, vagy még a XVI-ik
századból.
T. K.
HÁZASSÁGI ÉNEK.
(„Cantio matrimonialis.“)
– A XVI-ik vagy a XVII-ik századból. –
Jövendő dolgaimrul
Addig gondolkodám,
Példát vévén másokrul
Én megházasodám;
Immár napjában egyszer
Avvagy két hétben egyszer
Lészen zsiros konyhám.
Kevés gondom másszorra –
Elég nekem holnapra,
Hogy mellettem mátkám.
Ugyan talám megérem
Ím ez hordó liszttel,
Kit hogyha meg nem észem
Jeles vendégimmel:
Jó lészen az egy részrül
Mindennapi éhségrül
Disznópecsenyével.
Az mellett több is lészen:
Csak mast lásson meg Isten
Jámbor feleséggel!
Az nőszésben ha nyertem:
Helyén vagyon dolgom;
De ha abban vesztettem:
Megöregbül gondom.
Mert az gonosz házastárs
Éltig való nyavalygás –
Ördög, pokol tudom.
De talám jómra adja
Az seregeknek ura –
Kiért őtet áldom!
Hallod-e mit beszélek
Kedves-édes társom?
Azért tégedet kérlek
Tündöklő gyémántom:
Ne szégyeljed, se bánjad,
Sőt vidám kedvvel halljad
Ez rövid tanácsom:
Az sereg vendég előtt
Étel és ital között
Mastan hozzád nyujtom.
Te lészesz ez világon
Nékem minden kincsem,
Segítőm nyavalyámban,
Édes könnyebbségem.
Minden gyönyörüségem,
Hasznom és ékességem,
Koronám, szépségem;
Ha szómat megfogadod
Intésemet megtartod:
Te lész merészségem.
Kivánok azért tűled,
Hogy az tisztaságot
Igen-igen szeressed
Az szép jámborságot;
Gyülöljed igen-igen
Az hires kurvaságot:
Mintegy poklosságot;
Utáljad mindenekben
Sőt penig temagadban
Azért csélcsapságot.
Nincs ocsmámb éktelenség
Sem télben sem nyárban:
Mint az kurva feleség
Az férfi házában.
Nem lehet ott békesség
Sohasem gyönyörüség
Az hol az asszonyban
Feslettség és az csunya
Csömört szerző nagy inség
Van benne valóban.
Rusnyább az lator asszony
Az franczos embernél,
Ártalmasabb is bizony
Az fujtó méregnél.
Az szegény férfi megholt
Noha még világban él.
Amaz utálatos,
Az hol az lélekvesztő
Csömört szerző nagy inség
Azokkal latrul él.
Ha kilépik házábul
Az ilyetén ember
Ne féljen olyan igen
Hogy addig ő néki
Sok rendbéli vendégi
Háza oltalmazói,
Kölletlen baráti,
Asszonyfeleségével
Ne volnának bőséggel
Fogas komondori.
Szép pogácsákat sütnek
Gyakran – de nem néki,
Drága étkeket főznek
Melyeknek az férfi
Ha fáradva haza jön
Semmi belőle nem jut –
Csak az szagát érzi;
Asszonyfeleségének
Mint komondor-ördögnek
Szavát sem veheti.
Távul légyen tetűled
Édes feleségem,
Avvagy tiszta élethez
Hajló édes kincsem;
Te éretted véremet
Kibocsátni lölkömet
Soha nem kéméllem:
Ha tiszta életedet
Hozzám is hűségedet
Eszembe vehetem.
Meggyülölt, meggyalázott
Élte az kurvának,
Bár szóljon is igazat:
Nincs helye szavának.
Ha az utczán elmégyen
Mindenfelől sokképen
Utána kiáltnak,
Kiváltképen az ifjak
– Minthogy igen vásottak –
Felőle igy szólnak:
Ez asszony az sótartót
Balfelől kötötte,
És az rézdobosságot
Tegezben fölvette,
Jeles jó szitakötő,
Gyapjuval kereskedő,
Parittyát hord Bécsbe,
Mikor kedve van neki:
Még sörrel is keresi,
Kobzot hordoz véle.
Hiszem rút gyalázat ez,
Megódd magad ettül,
De még mást mondok ehhez
Hallhatdsza, ezentül
Nemcsak az feslettségnek
Köll távul lenni bezzeg
Az jó feleségtül:
Hanem az tékozlás is
Szükség hogy távol légyen
Az tiszta élettül!
Feneketlen kas nyilván
Az tékozló asszony
Az ki mindenkor urán
Mind csak vetten vészen;
Az mit az férfi keres
– Avvagy sok, avvagy keves –
Másfelől az asszony
Kémélletlen tékozolja,
Mint bitangját ugy osztja –
Nem fáj szive rajta.
Az férfi esztendeig
Annyit nem kereshet:
Az asszony egy hónapig
Mennyit ki nem hinthet;
Soha előmeneti
Semmi szerencséjében
Szegénnek nem lehet.
Az férfi tiz volna is:
Mégis egy tolvaj asszonyt
Nyilván be nem tölthet.
Lopás az asszonyokban:
Gondviseletlenség,
Mikor minden dolgokban
Vagyon csak kevélység;
Nem bánkódik az káron,
Nem fáj szivek urokon –
Óh nagy hitetlenség!
Az sok pénzes csömöge
És gyakor kis pintőke
Agyon-vér valaha.
Ezt se kövesd életben
Én szerelmes társom,
Gyors légy inkább mindenben –
Tanácsul azt adom.
Meggondold, hogy az tied
Hát igen megkémélljed;
Hogy valaha tégedet
Egyszer mikor nem vélnéd
Az torkon ne ragadjon
Soha az szegénység.
Hogy te jámbor asszonynak
Méltán mondattassál:
Házban lévő gyémántnak
Lenni találtassál:
Ne járj kérlek szurkosan,
Viseld magad csinosan –
Meg ne utáltassál,
Minden te dolgaidban
Mind kicsinyben s mind nagyban
Tisztának láttassál.
Az penész meg ne esse
Pad alatt az tálat,
Rozsda ne környékezze
Mosott fazokadat.
Hiszem napjában egyszer –
Avvagy két hétben egyszer
Kisöpörhetd házadat,
Tisztán tarthatd konyhádat.
Orsó, rokka, matola
Gyakran légyen nálad.
Ha jó reggel kilépöl
Rabotás házadbul:
Nem bánom ámbár menj el, –
El is járj dolgodban, –
De idején megsiess,
Estvére haza siess
Az fársángjárásbul.
Hirharang kérlek ne légy,
Hallgató és tűrő légy –
Ne szólj boszuságot.
Kérlek, az egyességet
Fölötte szeressed;
Az templomnak küszöbét
Gyakorta nyomdozzad.
Szitoktul és átoktul,
Undok rágalmazástul
Magad megőrizzed.
Ha mikoron szegént látsz:
Adj néki az mit adhatsz –
Örömest segéljed!
Hozzám jó kedvet mutass,
Szépen szólj ha hílak;
Rút szemmel ne hunyorgass,
Igy szólj ha kiáltlak:
Hallom én édes uram!
Mit parancsolsz hadd tudjam?
Mit akarsz hogy hozzak?
Olyankor én is téged
Megfogván mind két kézzel –
Szépen megcsókollak.
Ha mondom, hogy ehetném
Kérek tűled ennem:
Ne szólj kérlek ugy nekem –
Vagy ennél eleget,
Hogy immár bé nem tölti
Isten egyszer béledet, –
Edd meg az ebet!
– Mert azféle dolgodért
Durczás akaratodért
Megrontom testedet.
Ha Isten magzatokkal
Végre meglátogat:
Szépen bánjál azokkal,
Ne szólj annak gonoszt;
Ugy oktassad is őket,
Hogy tűled hallhassanak
Csak jót, de nem gonoszt.
Ne tanítsad szitokra
Őket sem hazugságra –
Szeressed azokat.
Ne szidd őket ha rínak,
Ne nevezd porontynak,
Ne mondjad bitangoknak,
Se disznófiaknak.
Ne szidd kurva fattyának,
Kurafi csináltának,
Se ördög tagjának
Se ne mondjad préczkónak:
Mert ebet hínak annak, –
Ne mondjad békának.
Meg ne átkozzad őket
Mikor enni kérnek;
Ne kivánd veszedelmét,
Se ne add ördögnek;
Halál-himlő mérgét is
Se nehéz betegséget
Ne kérj szegényeknek.
Vagy: Isten vesztene el!
Vagy: ördög szaggatna el!
Ne mondjad nékiek.
De minden te dolgodban
Légy szelid jó kedvű;
Szódban, gondolatodban
Igaz Istenfélő.
Igy lészesz az Istennél
Mennyben ő Fölségénél,
Míg itt lészesz kedves;
Halálod óráján is –
Sőt halálod után is
Mindörökkén fénlő.
Ez legyen mastan elég
Első tanácsomban;
Ez nékem szintén elég
Az új házasságban:
Ha ezeket cselekszed –
Szeretetemet veszed
Mig élsz ez világban.
Ha penig általhágod:
Igy ez jutalmát várod
Még idő jártában.
– Igy tanítá mátkáját
Egy korban egy ifjú
Újonnand hozott társát,
De vége lőn csak bú;
Mert az hitet megszegé
És csak tréfának vélé.
Az szél már rosszul fú!
Házasságot megunta,
Sok izben megsiratta –
Még most is szomorú.
* * *
Szencsey György dalkönyvéből.
JAJ NEKEM SZEGÉNYNEK…
– A XVI-ik vagy XVII-ik századból. –
Jaj nekem szegénynek
Idegen legénynek
Ki mast utra indulok;
Szokatlan helyekre,
Hegyekre völgyekre
Immár ma s holnap jutok,
Az én asszonkámnak
Szép palotájának
Füstire csak vigyázok.
Szüzek szép virágok
Én vagyok példátok –
Istennek szolgáljatok,
Hogy itt ez világon
Az szerelem miatt
Tőrben ne akadjatok,
Bánat keserüség
És siralom miatt
Ti el ne hervadjatok.
Nohát édes lölköm
Kihez hajtsam fejem?
Mert nincs nékem szerelmem, –
Sok irigyek miatt,
Gonosz nyelvek miatt
Elhagyattaték tűlem;
Kegyetlen vadakkal
Avvagy farkasokkal
Együtt hagyott már engem.
Siralmas életem,
Szomorú én lölköm,
Nincs semmi keservesem:
Mert még az vadak is
Az oroszlánok is
Még ők is szánnak engem.
Szép szavú rigócskák
Csácsogó szajkócskák
Együtt siratnak engem.
Adta volna Isten
Az te szépségedet
Hogy ne láthattam volna,
Vagy anyád méhében
Soha ez világra
Ne születtettél volna.
Adta volna Isten:
Az te szépségedben
Ne részesültem volna.
Lölköm szép asszonyom
Mondd meg szolgálatom:
Hogy ha köllök-é, vagy nem?
Mert az hajnalcsillag
Mikoron el-föl jün:
Fülemüle akkor szól,
Az ő szép szavával
És szép énekével
Hasogatja ő szivét.
* * *
E gyönyörű – bár ugy látszik csonka végü – dalt Szencsey György
daloskönyve tartotta fenn. Egész modora, versmértéke, a „csácsogó“,
„el-föl-jün“ stb. régiesb kifejezések a Balassa idejébe: a XVI-ik század
második felébe, vagy tám legkésőbben a XVII-ik első éveibe helyezik
keletét.
T. K.
BÁTOR BÁR UGY LÉGYEN…
– A XVI-ik vagy XVII-ik századból. –
Bátor bár ugy légyen mint hozza szerencse:
Megnyugodtam rajta – teljék kedve benne!
Engedek mindenben csak legyen érdemem,
Holtig rabod lészek, mert vettél kedvedben.
Óh melly nehéz dolog sokat várakozni –
Várakodásának jutalmát nem venni!
De csoda az idő: attól is kell várni:
Ha magának ember nem akar ártani.
Az szerencse ollyan mint az forgó kerek –
De vakot ne vessen, mert az koczka megdül.
Mert mind éjjel nappal szivem téged óhajt:
Kedvedben ez világ most néked nem adhat!
Tartson meg az Isten tégedet sokáig,
Hogy vígasztalj engem mindenkoron szívem!
Ajánlom magamat holtiglan hűséggel:
Mert feljegyzettelek tégedet szivemben.
Nálad minden kedvem vagyon elrejtetve –
Kérlek jóakaróm, ne legyen elvesztve!
Adja meg az Isten rövidnap azt érnem:
Hogy teveled legyen nékem minden kedvem.
Éltessen az Isten téged szép Katuskám
Kláris ajakiddal zöngő szép madarkám.
Se téged, se engem búra ne taszítson –
Mint rózsát harmattal szépen megújítson.
Irám ez verseket szeretőm kedvéért
Az én hozzám való kedves hűségéért.
* * *
Mátray-codex. Ez ének rythmusa szabatos, de rímelése oly kezdetleges, a
minőt a XVI. századon innen már nem igen találunk. Az első sorban
előjövő „Bátor bár“ sajátságos együtthasználása két egy jelentésü
szónak.
T. K.
SÖRKENJ FÖL ÉN LÖLKÖM…
– A XVI-ik vagy XVII-ik századból. –
Sörkenj föl én lölköm,
Kiálts Istenedhez
Illyen nagy szükségedben;
Minden kétség nélkül
Bizzál csak ő benne –
Meghallgat kérésedben.
Imé Uram Isten
Mely nagy sokan vannak.
Kik ellenem támadnak;
Nincsen nyugodalmam,
Minden felől látom
Én reám támadtanak.
Gyakorta búsulok
Ezt mondván óhajtok:
Hogy az Isten engemet
Szinte elfelejtett
Előle elvetett –
Hová hajtsam fejemet?
Siralmas lefektem,
Siralmas felköltöm –
Megyek immár Istenem!
Vagy ülök vagy állok:
Búbánatban vagyok…
Jaj már az én életem!
Régi ismerőim
Sok jó akaróim
Engemet megvetettek;
Már szegény fejemre
Mintegy ellenségre
Szintén ugy támadtanak.
Ne hagyj én Istenem!
Hallgasd meg kérésem,
Tekénts reám árvádra;
Nyisd meg az egeket,
Hajts(d) le füleidet
Az én imádságomra!
Mastani igyemben
Keserüségemben
Kérlek, vigasztalj engem!
Mert tebenned vagyon
Én édes Istenem,
Hitem és reménségem!
Vedd el bánatimat
Fordíts(d) siralmimat
Kérlek, boldog örömben;
Vigságos napokon
Engedd hogy láthasson
Ez földön életemben!
Hallgasd meg kérésem
Én édes Istenem
Az te áldott Fiadért!
Az egy idvőzitő
Szép Jézus Christusért,
Mi áldott egy Urunkért.
Ámen.
* * *
Szencsey dalkönyvéből.
VAGYON-É SZIVEM SZÁNDÉKODBAN…
– Igen régi. –
Vagyon-é szivem szándékodban
Hogy béfogadsz engem?
Igen is vagyon szivem, lelkem –
Csak legyen jó kedved!
Add kezemben jobb kezedet –
Okossan forgassad én édes violám!
Lám megholdult, lám megholdult
Én árva fejem néked!
De sőt inkább ápolgatnám
Ragyogó villogós két szép szemed!
* * *
E dalocskán, melyet a XVII-ik századbeli Mátray-codexben találtam, oly
ódon szinezet ömlik el, a rimelésnek úgy szólva még csak sejtelme
mutatkozik, s a rythmus alakja oly ószerü: miszerint bizton merném
állítani, hogy a XVI-ik, vagy talán még a XV-ik századból való, s
egykorú lehet a maig is élő gyermekdallal: „Lengyel László jó
királyunk…“, a melynek rythmusához a jelen dalocska rythmusa
helylyel-közzel sokat hasonlít.
T. K.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Még ma, Biró Márton veszprémi püspök ideje után is
túlnyomólag protestáns helység a Bakonyban, Veszprémhez nem messze.
T. K.]
[Footnote 2: Azaz: engedelmet adó, engedelemmel teljes.]
[Footnote 3: I. János és I. Ferdinánd között.]
[Footnote 4: Ugy látszik a töröknek a Zápolya-párt által segitségül
hivására czéloz.
T. K.]
[Footnote 5: Korántsem, távulról sem.]
[Footnote 6: Végház, végvár: a törökök ellen fennállott határvár; innét
végbeliek: azon vitézek, kik e várak őrségét képezvén, folytonos
csatározásban voltak, s a legjobb hősökké fejlődének. A vég-szó
akkortájban az illető várak neve elé iratott, igy találjuk például
gyakorta: Vég-Szendrő, Vég-Ónad, Vég-Veszprém, Vég-Ujvár,
Vég-Simontornya stb. vára. –
T. K.]
[Footnote 7: Az az nem veszed Krisztus testének jegyeit: a kenyeret és
bort az úrvacsorában.
T. K.]
[Footnote 8: Semmivé.
T. K.]
[Footnote 9: Ébredjetek helyett, ódon.
T. K.]
[Footnote 10: A miket helyett, ószerü.]
[Footnote 11: Ezen, és a következő több versszak későbbi kéz által
kegyeletlenül kitörültetett, úgy hogy csak nagy ügygyel bajjal, nagyító
üveggel lehet elolvasni.]
[Footnote 12: Breviarium.
T. K.]
[Footnote 13: Értsd: a pápa; bétakará: betakarítá.]
[Footnote 14: Betlehemben, összevonva.]
[Footnote 15: Kimutatta magát, kijelentkezett.
T. K.]
[Footnote 16: Jellemző az akkori protestans magyarok buzgóságára nézve
azon hiedelem, mely a hegedős ime verszakából látszik, hogy ők t. i. a
törökök bejövetelét, pusztitásait a hitjavitás előtti sötét középkor
túlcsapongásai, bűnei miatt való isten-ostorának, büntetésnek tartották.
Igy egyesíté a magyar, hazája ügyét még vallásával is mindenha.]
[Footnote 17: A bibliában.
T. K.]
[Footnote 18: Czélzás Szent-László nagy érczlovagszobrára, mely
Nagy-Váradon – e püspöki székhelyen – állott, mignem a törökök a várat
1660-ban bevevén, ágyukat öntének belőle.]
[Footnote 19: Azaz: kezére ne kerítse Váradot; annálinkább félhettek
ettől hegedősünk korában, mivel Fráter György váradi püspök, Izabella
királyné mindenható kincstárnoka – mint tudva van, – 1549-ben még a
törökkel tartott.]
[Footnote 20: Szent-László diszes márvány-koporsóban Váradon feküdt.
T. K.]
[Footnote 21: Erre vonatkozólag mondja a szerző a kettővel föntebb álló
versszakban:
„Hiszem az Istent állítod vaknak.“
értvén, hogy Isten helyett Szent-László fejét imádják, melynek immár
szemei nincsenek.
T. K.]
[Footnote 22: Miveltek. Mennyivel inkább ráillenék e feddés pénz-kapzsi
korunkra!
T. K.]
[Footnote 23: Pokol módra, gonoszúl.
T. K.]
[Footnote 24: Korántsem.
T. K.]
[Footnote 25: Húnn-őseink telepedését érti.]
[Footnote 26: Szükség.]
[Footnote 27: Az az: keresztyénségben.
T. K.]
[Footnote 28: Tőlük, általuk.
T. K.]
[Footnote 29: Ugyanaz.
T. K.]
[Footnote 30: Mit.]
[Footnote 31: Tehát, azért.
T. K.]
[Footnote 32: Főispánságban.
T. K.]
[Footnote 33: Megkémlenék helyett régies, mint föntebb a „mihelyen“
mihelyt helyett.
T. K.]
[Footnote 34: A kincses epithetonnal hajdanában rendesen Buda, Erdély és
Kolozsvár szoktak illettetni.
T. K.]
[Footnote 35: Azaz: menten, azonnal.
T. K.]
[Footnote 36: Népből helyett, régies; majd mindíg igy használtatik.]
[Footnote 37: Nyargalának helyett, régies; néhol „jargalának“ is fordul
elé.
T. K.]
[Footnote 38: Elnézék.]
[Footnote 39: Mind-en, azaz valamennyien; túl a Dunán ma is igy
használtatik.
T. K.]
[Footnote 40: Az az megenyhitvén, megvigasztalván.]
[Footnote 41: Eleve, eleibe.
T. K.]
[Footnote 42: Külső népek: Erdélyen kivüliek, az az magyarországiak.
T. K.]
[Footnote 43: Az az: a vajdának (urnak) jelenté minden vitéz a maga hű
voltát.
T. K.]
[Footnote 44: Mert hogy helyett, régies.]
[Footnote 45: „Az önnen seregét“: azaz a magyar hadat; „közübben“,
közükben vagy középben helyett.]
[Footnote 46: Tartalék. (Reserv corps.)
T. K.]
[Footnote 47: Előbbre.]
[Footnote 48: Mily dolog történt egyszerre.]
[Footnote 49: Egyszerre, együtt; ugyan igy értsd e stropha végsorában
is.
T. K.]
[Footnote 50: Egyetemben megsebesíttetett.
T. K.]
[Footnote 51: Az vagy = avvagy; egyébiránt e sor ugy látszik toldva is
van, tán a másoló tévedéséből.
T. K.]
[Footnote 52: Szarczolása, sarcza, váltságdíja.
T. K.]
[Footnote 53: Gazdag helyett, régies.
T. K.]
[Footnote 54: Lakomájokban.]
[Footnote 55: Aztán vagy azonnal helyett, régies.
T. K.]
[Footnote 56: „Azonkivül“ értelemben.
T. K.]
[Footnote 57: Berendezte helyett, régenten mindíg igy használtatik;
például „rendelt seregekkel“ az az: rendezett seregekkel.
T. K.]
[Footnote 58: Udvarmesterének.
T. K.]
[Footnote 59: Iskolára.
T. K.]
[Footnote 60: Czélzás II-ik János királyra.]
[Footnote 61: Báthori Zsigmond.]
[Footnote 62: Irigyek, kegyetlenek.
T. K.]
[Footnote 63: Jó hirök; jót beszéljenek róluk.
T. K.]
[Footnote 64: Értsd végházainknak, azaz végvárainknak.
T. K.]
[Footnote 65: Döltsd = döntsd értelemben. T. K.]
[Footnote 66: Ebizná helyett régies.
T. K.]
[Footnote 67: Dampierre.]
[Footnote 68: Bucquoi.
T. K.]
[Footnote 69: Közvox-úl = közszavazattal, általános szavazattal.
T. K.]
[Footnote 70: Értsd: A mig belőled csak egy ember is létezik.
T. K.]
[Footnote 71: A próba régi értelemben = harcz; még a II. Rákóczi Ferencz
korabeli vezérek levelezéseiben is majdnem mindíg ez értelemben fordul
elő.
T. K.]
[Footnote 72: Tán: opium?
T. K.]
[Footnote 73: Mehmet.
T. K.]
[Footnote 74: Az az: derék, jeles; mint ma is: szép dolog = jeles dolog.
T. K.]
[Footnote 75: Szakoly, Szabolcsban.
T. K.]
[Footnote 76: Azaz: odahagyta izmossága, ereje.
T. K.]
[Footnote 77: Szép = derék, jeles; mint már elébb eléfordult vala.
T. K.]
[Footnote 78: Azaz: oly gyenge mint a hárshéj.]
[Footnote 79: A török czímer félholdja.]
[Footnote 80: Rendezett, mai szólam szerént.]
[Footnote 81: Muzulmán.
T. K.]
[Footnote 82: Gr. Zrínyi Miklóst a hőst és költőt érti.
T. K.]
[Footnote 83: Az az fölemelé t. i. a dárdát.
T. K.]
[Footnote 84: Az az: Zrínyi összemarczangoltatását.]
[Footnote 85: E várakat akkor török birta.
T. K.]
[Footnote 86: Az az: valaha, egykor.
T. K.]
[Footnote 87: II. Rákóczi György erdélyi fejedelemé, ki Gyalunál esett
el a török elleni harczban.
T. K.]
[Footnote 88: Az az: örömlövésekkel megünnepeltetik.
T. K.]
[Footnote 89: Kisfaludy László e török fogságából később kiszabadult,
mert 1704-ben már II. Rákóczi Ferencz hadseregében látjuk őt küzdeni
mint ezeres kapitányt. – Septembernek (Kisasszony hava) csak 30 napja
van, igy a versszerző, vagy e napon, vagy oct. 1-jén irá költeményét, a
dátumban tévedvén.
T. K.]
[Footnote 90: A Gergely név diminutivuma; Erdélyben ma is széltére
használtatik.
T. K.]
[Footnote 91: Keresett, szerzett.
T. K.]
[Footnote 92: Egyébiránt hogy még az ezredekben rendesen szolgáló
katonákat is magok a vezérek szegénylegényeknek nevezték: ezt történelmi
kutatásaim folytán számtalan példával bebizonyithatom akár Rákóczi és
Bercsényi, akár Bezerédi Imre és Béri Balogh Ádám – e két hires kurucz
brigadéros – eredeti leveleiből, ugy egykorú kurucz dalokból is.
T. K.]
[Footnote 93: Elmulasztottál értelemben, régies.
T. K.]
[Footnote 94: Az az: szánjad.
T. K.]
[Footnote 95: Gyászban.
T. K.]
[Footnote 96: Nagy-uram! Dunántúl maig is divatos megszólítás a
kisebbrendü nemeseket illetőleg.
T. K.]
[Footnote 97: Fönntartott, fölnevelt.
T. K.]
[Footnote 98: Kezök helyett, régen mindíg igy használák.
T. K.]
[Footnote 99: Nemzetségem, családom.
T. K.]
[Footnote 100: Jeles, derék.
T. K.]
[Footnote 101: Jeles, derék.
T. K.]