Horribilis árat fizet a lakásért? Ne féljen, csak ideiglenesen; amig
Budapest annyira kiépül, hogy lakás-kinálat és lakás-kereslet szépen
egyensulyozzák a mérleget. Hogy nem mehet Budára lakni, pedig szivesen
menne, de onnan nincs közlekedés? Ne essék kétségbe, csak ideiglenesen
van ez igy, amig a közlekedési viszonyok utolérik a város fejlődését.
Egy feketekávénak hetven fillér az ára s mellette tizenkét, esetleg husz
fillér borravalót kell adni a pincérnek? Csak nem megijedni. Átmenetileg
van ez igy, amig minden héten hét kávéház nyilik és tizennégy zárul,
tehát az üzemben némi bizonytalanság észlelhető, amely a kávés részéről
az _en richissez-vous_ alkalmazásában nyilatkozik meg, _happevekk_
szóval fordittatván magyarra. S a borravaló is csak átmeneti; majd a
revier-rendszer elintézi közmegelégedésre. Nem tud telefonálni a József
miatt? Ó, ez aztán igazán, de igazán átmeneti állapot. Azt hitték, hogy
öt átvezető vonal elég lesz, ja, ja, de nem lett elég, mert más ám a
teória és más ám a praxis. Tiz átvezető vonal kellene. Jó; lesz is, de
átmenetileg csak öt van. Istenem, hát öt van, az is jobb, mint hogyha
csak kettő lenne, vagy csak egy lenne, vagy egy sem lenne. Nem igaz, mi?
És aztán, hogy a villany elalszik este? Higyjék el: átmenetileg alszik
el csupán. Ha elalszik, ez nem jelenti talán azt, hogy már sohasem fog
kigyulladni, hanem igenis kigyullad majd, mert irva vagyon: megvirrad
még valaha, nem lesz mindig éjszaka. És irva vagyon: megbünhödte már e
nép a multat és jövendőt. És általában minden irva vagyon, s ami irva
vagyon, az nem átmeneti, csak a többi dolgok átmenetiek. Néha ugy érzem
magam, mintha méla magyar ökrök vennének körül, hatalmas, de türelmes
állatok, s aztán megnéztem őket jobban és látom, hogy a tünemény csak
átmeneti. Valójukban hindu bölcsek ők, akik tudják, hogy minden, ami van
átmeneti, s hogy nem kell az ügyeket gyorsan és véglegesen elintézni,
mert az élet lényege ugyis az, amit Nietzsche _ewige Wiederkehr_-nek
mondott, s amit én inkább körforgalomnak nevezek, megállóval a
Dob-utcánál, egy-két forgalmi akadálylyal az Andrássy-ut sarkán. Mi
vándorok e földi téreken… Igenis, vándorok, jobban fogalmazva vándorlók,
szegény vándorló legények a pesti téreken, armer Reisenderek, vagy ahogy
a magyar nép torzitja: _almarázók_, modern kulturára átirva: utazó
ügynökök. Mit szaladjunk? Az élet elsiet, ugy-e? Legalább mi ne siessük
el. És ha, amit ma megtehetünk, azt nem halasztjuk holnapra, ki tudja,
ugyan ki tudja, hogy holnap lesz-e még tennivalónk? És ha már ebben az
életben mindent elvégzünk, akkor mit csinálunk a reinkarnálódás után?
Hétszer, vagy tizenháromszor térünk vissza e földi életbe (most nem
tudom bizonyosan a számot), de valami müködést a tizennegyedik
visszatérésünkre is fenn kell tartani. Hátha egygyel több lesz a
visszatérések száma?
Bolondozom? Nem bolondozom, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan
beszédeket szólok (Acta Apostolorum 26. rész, 25 vers). Én csak azt
szólom, amit a többiek cselekszenek, s én szivesen szólnék másképp, de
ők másképp semmiesetre sem cselekszenek. És engem már megpuhitottak
egészen; vannak még éjszaka, álomban, lázadásaim, de mire fölébredek, a
vérem helyett tej, finom hamis tej csergedez ereimben, és csodálkozom
rajta, hogy mért nem huzzák le a kabátomat, mikor tetszik nekik, mert
olyan jó szabásu; és mért nem vernek fejbe, mikor nem tetszem nekik,
mert olyan rossz szabásu vagyok. Gyerekkoromban, mikor még Nordauról azt
hittem, hogy próféta, magam is a társadalom konvencionális hazugságának
véltem ezt a kérvény-aláirást: legkisebb szolgája. Most már tudom, ki ez
a legkisebb szolgája. Én vagyok. Mindenkinek a legkisebb szolgája.
Méltóztatol átmenetileg kitolni két szememet addig is, amig állandó
használatra négyet szerzek be? Méltóztassál. Kegyeskedel hasamon
ideiglenesen táncot járni? Kegyeskedjél. Azért vagyok én itt. Hogy
rajtam az összes átmenetek átmenjenek. Nem birom ki az átmenetek eme
népvándorlását? Ejnye, ejnye; majd kibirja más. És az sem igaz, hogy nem
birom ki. Mindössze abban tévedek, hogy azt hiszem: az embernek
kilencven évig kell élnie. Majd revizió alá veszem ezt a hitemet.
Harminc év is elég szép idő, átmenetileg; aki tovább akar élni, az
szülessen elefántnak, amely állatnak átlagos életkora a kétszáz évet is
meghaladja. Ha elvesznek belőle százat, még mindig megmarad a másik
száz, s az bőségesen elég egy embernek. Ime, a városból indultam el és
egy világfelfogáshoz jutottam. Nem nagyszerü város-e az, amelynek minden
utja egyenesen a világürbe vezet? És micsoda világür az, amelybe
Budapestről el lehet jutni? Ne hallgassanak rám, senki se hallgasson
rám, ezentul én is befogom a fülemet, ha irok. A világ egy rózsabokor és
Budapest a legszebb rózsa rajta. Átmeneti világ, átmeneti virág, s ha
majd őszszel lehervad, szeretnék ott lenni, hogy még egyet üssek
alákonyult fejére.