Ki meri azt mondani még, hogy van csoda, amely három napig tart? Nincs
ilyen. A csoda ma már legföljebb a reggeli lapoktól az esti lapokig, s
azután, ha igen nagy csoda, még az esti lapoktól a reggeli lapokig tud
eltartani. Az ördög sem emlékszik már a Pallós Ignác ügyére; az emberek
kivélekedték és kivezércikkezték magukat annak idején és Pallós Ignácról
kevés szó esik már ebben az életben. Talán sohasem szellőztetik azt a
nagy szennyest, amit a Pallós ügye körül sikerült hirtelen ládába zárni.
A ládát bezárták és ráültek a tetejére hivatalosan. Ami közéleti tanuság
volt a Pallós Ignác esetében, azt nem engedték ki a ládából.
Emlékeztetőül annyit, hogy Pallós Ignác, aki irni, olvasni alig tudott,
milliós vállalkozóvá tudott lenni, azoknak a kegyelméből, akik keresni
akartak rajta. Aztán Pallósnak rosszul ment sora és több millió értékü
részvényt hamisitott. Akkor lefülelték és Pallós ki akarta nyitni a
száját, hogy elmondja, kit mindenkit vesztegetett meg ő addig, amig
milliomos volt.
Tetszenek emlékezni ama kenetes beszédekre, amiket a rendőrségen Pallós
Ignáchoz intéztek?
– Pallós, maga szálljon magába, maga valjon töredelmesen Pallós, de ne
próbáljon senkit az ügybe belekeverni, Pallós, mert maga azzal ugysem
használ magának, Pallós!
Mindenki tudja, hogy nincs jogegyenlőség e világon, s hogy a hatmilliós
eseteket másként kezelik, mint a nyolcvankrajcáros csirkelopásokat. De
nem volna szabad ilyen élesen dokumentálni ezt a különbséget. Hadd
higyjék legalább a közemberek, a jogszolgáltatás szegény birkanyája,
hogy az igazságnak valóban be van kötve a szeme, s hogy mérleget tart a
kezében. Hadd higyjék, ugysem igaz. S a másik, a népmesebeli felfogás
sem teljes, hogy az igazság vak. Dehogy az. Mindebből csak annyi igaz,
hogy az Igazság akkor hunyja be a szemét, mikor akarja és a saját
mérlegén, amit ugy ismer, mint a kis szatócs az ő mérlegnek elnevezett
két rézserpenyőjét, ugy mér, ahogy neki tetszik. A
Pallós-magaszálljon-magába kezdetü történet ennek a kormányozható
szembehunyásnak egyik legkétségbeejtőbb esete. Hiszen azt is tudta
mindenki, hogy azt a nagy apparátusos részvénycsalást, amit Pallós Ignác
követett el, nem lehet máról holnapra, egy hónapos-szobában
végrehajtani. Mindamellett az igazság nem akart több büntársat, annál a
két földhözragadt alkalmazottnál, a Pallós két hivatalnokánál, akik
igazán nem szaladhattak rendőrökhöz, biróhoz, mikor a gazdájukkal, vagy
a gazdájuk parancsára, vagy a gazdájuk kedvéért csaltak. Ha szaladtak
volna, még baj érhette volna őket. Ez nem tulzás kérem. Ha a virágzó
milliomos Pallós Ignácot feljelentik alkalmazottai, a Pallós kijárói még
becsukatják a tisztesség bacillusával fertőzött embereket. Könnyen
megtörténik az ilyesmi.
Ó, mennyire másként megy ez, ha Péter ellop egy kenyérsarkot a péktől!
Még a fogházbeli álmát is kilesik, s ha álmában egy nevet susogott,
azonnal utánajárnak, hogy nincs-e része a kiejtett név gazdájának a
kenyérsark ellopásában s még árpacukrot is hajlandók adni Péternek, ha
lesz olyan kedves még néhány nevet kiejteni.
És a hatmilliós vádlott hallgasson? Persze. Mert a nevek, amiket ő
kiejtene, kényelmetlen nevek, józengésü nevek, közszereplők nevei. A
hatmilliós vádlott egyszerre lépjen elő Krisztussá és a maga bőre árán
mentsen meg mindenkit, ha már ő maga ugysem menekedhetik. Züllött kis
filozófia ez, abban a pillanatban, mikor az igazságszolgáltatás
alkalmazza. És pedig annál züllöttebb, mennél emberibb és igazságosabb a
való-életben. Mert mi, akik kivül állunk s akik nem a törvénykönyvvel
kezünkben filozofálunk, elmondhatjuk:
– Mért menjen tönkre egy csomó ember, ha ebből a vádlottnak ugysincs
haszna?
De a rendőrség és a vizsgálóbiró nem állhatnak ezen az alapon.
Állhatnának, ha _mindig_ állanának rajta. De, ha váci-uti tüntetések
vannak, melynek szereplői rongyos munkásasszonyok és egyéb kis piszok
emberek, akkor: fiat justitia, pereat mundus. Mert akkor a justitia
néhány hamis detektiv-vallomás, a mundus: egypár toprongyos, aki nem tud
segiteni magán. Ha ellenben Pallós Ignác csak a minisztériumok felé
fordulva tudna egy jó vallomást tenni, akkor legyünk emberségesek és
kezdődik a hallja-maga-Pallós nevü fentebb ismertetett mondás.
Ez a társadalom megtisztitása? Könyörgünk alássan.
– Ugyan! – mondja ez alkalommal rendőrség és vizsgálóbiró velem együtt,
– az nem komoly dolog.
Valóban nem az. A társadalmat, egyáltalán nem lehet _igy_ megtisztitani.
De nem is kell; az embert, ha cukorbeteg, nem operálják. Mert az
orvostudománynak mindegy, s a betegnek is mindegy, hogy az operációba
hal-e bele a beteg, vagy magába a betegségbe.