– Egy megkezdett utinapló. –
A Dráván tul, le a Száváig és az Adriáig, fekszik Horvátország, melyet
mi magyarok többnyire csak ugy ismerünk, hogy, Fiuméba utaztunkban és
onnan visszajövet, keresztülalszunk rajta. Aki Somogyszobbnál fekszik
le, az Plásenál ébred föl és a tengert nézi Fiuméig, aki Fiuméban
fekszik le, az Somogyszobbnál ébred fel és mosakodni megy. Közben van
Horvátország, egész története, Zvojnimirtól kezdve napjainkig, a horvát
nép, Zágráb, ahol a mindenkori bánokkal történik sok-mindenféle, a
kiegyezés, a fehér lap, Deák Ferenc, Karszt, vasuti balesetek, Vojnovics
Ivó gróf, satöbbi, satöbbi, csupa bizonytalan és rosszul tudott dolog,
ami nem csoda, hisz ébren csak akkor fordul meg néhány ujságiró
Zágrábban, ha horvát politikusokkal akar interjut csinálni, ami aztán
még jobban fokozza a zavart, mert a horvát politikának épugy semmi köze
nincs a horvátsághoz, mint a magyar politikának a magyarság életéhez,
halálához, tengődéséhez.
Én azonban most nem aludtam át Horvátországot, már Zágrábnál fölébredtem
és Károlyvárosnál kiszálltam, s e pillanatban egy kis horvát vidéki
város főuccájának akácait nézem és délutáni csendjét hallgatom, tehát
személyes meggyőződést szereztem arról, hogy Horvátország nemcsak a
térképen, nemcsak félálomban hallott állomás-nevek alakjában, hanem a
valóságban is megvan. Hogy milyen? Kezdjük az elején, ott, ahonnan
Horvátország felé elindulni kell, Budapesten, a Keleti pályaudvarnál.
Nem vették észre az utóbbi időben, utazó magyarok, hogy a főváros két
pályaudvara közül különösen a Keleti teljességgel kivándorló üzemre
alakult át? A pályaudvart, kint az uccán, hajóstársaságok ügynökségeinek
üzlethelyiségei veszik körül és erre nem szabad azt mondani, hogy ez
másutt is igy van a nagyvárosokban, mert másutt ezek az ügynökségek a
normális forgalmat bonyolitják le, mig minálunk semmi egyéb dolguk
nincs, csak a kivándorlók szállitása. Ha tehát ittvannak ezek a ragyogó
boltok, akkor ismételten nem értem a határrendőrség cimü intézményt, a
zugügynöki rangot és a többi szamárságokat. Hogy a patentes társaságok
csak a katonasoron tul lévő magyarokat szállitják, ez ugyan keveset
változtat a dolgon. Mert vajjon nem mindegy-e, hogy a huszesztendős
magyar megy-e ki Amerikába, vagy a huszonnégyesztendős? A katonaságnak
lehet nem-mindegy, a magyarságnak rettenetesen mindegy s hogy a
társaságok kizárólag csak olyan utasokat szállitanának, akik az összes
fegyvergyakorlataikon is tulvannak, hát ezt még akkor sem lehet elhinni
nekik, ha mezitláb megesküsznek rája.
Nem értem többek közt azt sem, hogy a privilégiumos hajóstársaság üzleti
helyisége mit kereshet magának az állomásnak az épületében, amely állami
épület s az állam behunyhatja a szemét, esetleg odadughatja a markát, de
hivatalosan még sem rendezkedhetik be kivándorlók közvetitésére, főképp,
ha ezek a kivándorlók a saját alattvalói. Könnyitsük meg a Pesten
átutazó kivándorló dolgát? Prezentáljuk neki a vágóhidi irodát már a
pályaudvaron? Ezek olyan hasznossági szempontok, amikhez lesülyednünk
talán még sem volna szabad. A magyar lányokat is állandóan szállitják
külföldre, – s ez az üzlet, bizonyisten van olyan tisztességes, mint a
másik – mégis: Hungara-iroda nincs a pályaudvaron, noha biztos, hogy a
városban igenis van, s talán egygyel sem kevesebb, mint ahány hajózási
ügynökség terpeszkedik Budapesten. Vagy ez a hivatalos helyiség
fölösleges tehát, vagy az az elegáns tengerésztiszt, aki a kivándorlási
üteg katonája, s aki az induló vonatok felett tart szemlét, kivándorlási
szempontból. Az egyenruhája mindenesetre csinos, a foglalkozásáról nem
merném ugyanezt mondani, mert kacagtató, hogy mig ő a vonat lépcsőjénél
azt mondja, hogy _tilos_, addig tiz lépéssel odébb ugyanabban az
épületben elmagyarázzák a magyarnak, hogy nem is olyan nagyon tilos, s
hogy a kivándorlási főhadnagy odakint valóban az az operett-figura,
aminek első pillantásra látszik is. (Ne sértődjék meg ezen, nem ő tehet
róla.)
Vannak fináncok is, mondja ön. Persze, hogy vannak, adassék tisztelet
spenótszinü gallérjuknak. De nincs a pénzügyigazgatóság épületében
egyetlen olyan hivatalos helyiség sem, amelyre ez volna kiirva:
Dohánycsempeszeti ügyosztály.