Nem akarok senkit üzleti érdekében megbántani, tehát mikor ugy vélem,
hogy a mozi veszedelemben van, nem azt mondom, hogy a mozi ‚rosszul
megy‘. Erről szó sincs, itt Budapesten legalább egyelőre ragyogó üzlet a
mozi, már az, amelyik bevált, noha uj mozikra való talaj már alig van,
mert kicsit nyakra-főre nyitottak mozit mindenütt, ahol csak egy kávéház
becsukta ajtóit. A mozi azonban mégis veszélyben forog és pedig, azt
hiszem, a filmgyárak egymással való rettenetes konkurrenciája miatt.
Figyelik-e önök, hogy milyen veszett és vad erőlködés folyik ebben a
szakmában? Hogy miket gondolnak ki, miket hajtanak végre és miket
terveznek? Már nem elég a rohanó automobil, a vágtató paripa, az égő
ház, a vizbeugró ember, a vonat tetején táncoló nő. Nem elég. A
hatásokat hatványozzák, s hogy csakugyan hatásos-e a hatás, arra
szabadjon elmondanom egy legujabb, legszenzációsabb moziképet. Aki
látta, fogja be a fülét.
Az orvosnál vendégségben van egyik barátja, civil ember, talán bankár,
talán báró, mindegy: azonfelül egy aviatikus is. Ez fontos. Az orvos
feleségébe beleszeret a bankár (vagy báró) s mikor az orvost
konzultációra hivják valahová, ahová holnap reggel kell elutaznia, a
bankár bevallja szerelmét az orvos feleségének, ki is, természetesen,
felháborodva visszautasitja őt. A bankár szörnyü boszura határozza
magát, levelet ad át az orvos inasának azzal a parancscsal, hogy másnap,
az orvos elutazása után két órával, kézbesitse urnőjének. A levélben az
áll, hogy ő, a bankár, mert a nő visszautasitotta szerelmét, s
kijelentette neki, a sorok irójának, hogy csak az urát szereti, ő, a
bankár, a sorok irója, felrobbanttatja a vasuti hidat, melyen át a férj
vonata gördülend. A bankár, a sorok irója, fel is bérel egy gonosztevőt
erre a célra. A gonosztevő gonosztesz és valóban elhelyezi a
dinamit-patrónt a vasuti hidon. Közben az orvos elutazik, a nő pontosan,
előirás szerint, az elutazás után két órával megkapja a levelet,
kétségbeesik, mert ime férjét a halál fenyegeti. Kétségbeesésében
telefonálni akar a Máv. üzletvezetőségének, de a bankár, a sorok irója,
elvágta a drótot. Iszonyu a helyzet. A férj rohan a halálba. De ott van
a jó aviatikus, a vendég. Azonnal gépére pattan, a karcsu biplánra és
versenyt száguldva a vonattal, sikerül elébe-kerülnie. Megállitja a
vonatot, amelyet ilymódon, a férj életével együtt megment. Rohannak
haza. A bankár, a sorok irója, éppen akkor mászik be létrán az orvos
nejéhez. Elfogatik és börtönbe vettetik. Férj és neje boldogan élnek, ha
meg nem haltak – s ha én a képet tovább néztem volna.
De nem néztem. Pedig, ugy-e, milyen halmozott hatások vannak itt együtt?
Felrobbant vasuti hid (tényleg előttünk robban fel), röpülés, röpülőgép
versenye a gőzmozdonynyal, vonat megállitása a nyilt pályán… vagy amit
akartok.
Minden.
De az egész, összevéve, olyan komikusan szamár, oly hátborzongatóan
ostoba és hajmeresztően unalmas, hogy azt igy, zongoraszó és
gép-berregés nélkül el sem lehet képzelni. És ilyen a képek legnagyobb
része ma már, mert egyik filmgyár meg akarja ölni a másikat. Közben, ugy
nézem, hogy egymást ölik meg, s a mozit, amely még birja talán egy-két
évig ezt a nagy feszültséget, ezt az örökös szenzációt, de hogy sokáig
birná, az nem valószinü. Az amerikai pipa-béka, ha jól emlékszem,
tizenhat másodperc alatt meghal a gyönyörüségtől, mikor oxigénbe teszik,
pedig, különben, százharminc évig él. Szintén csak akkor, ha jól
emlékszem. Ugyanigy a mozi is hosszu életre született, legalább ugy
látszott eleinte, de már oxigént lélekzik, nem szükségből, hanem mert jó
módjában nem tudja mit csináljon s a tizenhat másodperc esetleg tizenhat
hónap alatt lepöndörödik.
Mért csinálják a filmgyárak, amit csinálnak? Gondolom, csak
kapzsiságból. Egyik nem tudta elnézni a másiknak, hogy az megeresztett
egy kilométeres filmet és gyorsan szerkesztett egy kétkilométereset. És
igy tovább. A végtelen unalomig. A közönség, a derék jó moziközönség,
nem kivánta a kilométereket, akárki mondja, nem igaz, hogy kivánta, mert
még ma is, mikor az izlését, a külön mozi-izlést, félig már
meggyilkolták, jobban örül annak, ha a füzfa szépen tükrözik a tóban,
vagy a Prince egy nagyot rug a partnere háta alá, vagy a Maxi egy
sikerült grimaszot vág, minthogyha egymást öli két szinészhadsereg a
filmen.
Ugy látszik, a filmgyárosok között kevés a higgadt, stilusos
üzlet-ember, ellenben annál több a tudatlan aranyásó. Tönkreteszik a
mozit. Bizonyisten kár érte.