Rettenetes palota! melynek mikor az alapját letették, már akkor arra
gondoltak, hogy azok a nehéz szikladarabok börtönt fognak képezni
halálra itélt rabok számára s mikor az ólomtetőt felrakták a födelére,
azt számították ki, hogy hány gyanus államfogoly fér el annak
rekesztékeiben? s a kétségbeesés és átok e két tanyája közét megrakták a
respublica minden dicsőségével, a mit csak építész, festő, szobrász,
aranyozó, érczfaragó meg tudott örökíteni. Mikor a «loggiá»-k kettős
oszlopcsarnokát építették, két oszlopot a 107 közül azzal a szándékkal
készítettek vörös márványból, hogy ezek között fogják a halálitéleteket
felolvasni a nép előtt; mikor a Sala della Bussola lépcső fejéhez az
oroszlánfőt odafaragtatták, arra gondoltak, hogy ez oroszlánfő nyitott
szájába a titkos feladások leveleit lehessen majd csusztatni, a mik
innen egy hármas kulcscsal elzárt vasszekrénybe csusztak át s onnan
lettek kivéve a három állam-inquisitor által. Maga az összehalmozott
pompa is oly megfélemlítő! A főlépcsőnél két istenszobor: Neptun és
Mars; de a népajk azokat sem nevezte isteneknek, hanem óriásoknak.
(Scala dei Giganti.) E lépcső legfelső fokán koronázták meg a dogét. Az
arany lépcső (Scala d’Oro) zárva van: azon csak a nobilik jártak fel
hajdan. Most a dogek palotájának kincseit, pompáját, borzalmait az
idegennek belépti díjért mutogatják s teremőr, cicerone és tárgyjegyzék
hideg tárgyhűséggel adja meg a látottakhoz a magyarázatot.
A templomi nagyságú termekben minden kép Velencze ellenállhatatlan
nagyságú hatalmáról beszél. Egyik század a másik fölé emelkedik
dicsősége öregbítésében. A nagytanács termében hetvenhat doge
arczképének sorozata alkotja a párkányzatot, alattuk a keresztyén és
török császárokon vett győzelmek óriási festményei, csataképek tengeren
és szárazon, világvárosok diadalmas lerombolásának rémképei; pápák és
dogek találkozásának ünnepi látványa s azok között Tintoretto legnagyobb
festménye: a paradicsom, maga egy egész teremoldal. S hogy annyi pompa
és dicsőség között se maradjon el az a fekete folt, mely mint
gyászpecsét a levélen, látható Velencze minden emlékén, ott van, épen
egy koronázási képcsoport fölött, a fekete posztóval bevont ráma, a
dogék arczképsorozatában, e véres felirattal: «itt van Marino Faliero
üres helye, ki vétkeiért lefejeztetett.» (Reformálni akarta az
aristokrata alkotmányt: ez volt a vétke.)
S a termek minden diszítése, faragványai, padmalyai mind művészi
remekművek: aranyozott márvány; drágább a márvány, mint az arany;
kandallók, Sansovino mesteri művei; kariatidák Petro da Salo
művészfaragványai; és egyik terem, úgy mint a másik, eltakarva Velencze
lábai alá gázolt ellenségek, és lábai előtt térdelő császárok, s a
pápáktól a földön s az üdvezítőtől az égben fogadott dogék képeivel.
S mintha minden emberre kiterjedt volna a boszuállás ördög-ihlete, a ki
csak e termek alkotásához hozzájárult, még a festőkre is elragadt az.
Nem elég, hogy Velencze ellenségeit szétzúzott, porbavert, megalázott
alakoknak festették; az ifjú Palma roppant nagyságú művében: a
Végitéletben hűtlen kedvesét is odafestette a pokol lángjaira vetett
kárhozottak közé. Egyik ember a másiknak mutogatja évek századain át:
«nézzétek: az ott Palma hűtlen kedvese!» Míg Pietro da Lizieri a
Dardanellákban folyt tengeri harcz-képén saját magát örökítette meg, egy
lánczait letépett rabszolga meztelen alakjában, ki egy késsel muzulmán
zsarnokát gyilkolja le.
Tovább megyünk a vérontó dicsőség, az embernagyságontúli hatalom örök
emlékei közőtt; kilépünk az erkély ablakán, melyen az ujon választott
doge a tiarával fején, megmutatta magát a piazzettán egybegyült népnek;
megállunk a szószék előtt, a tanácskozások termében s végig fut
gondolatainkban, hogy a kik egykor itt beszéltek, azoknak a szavait hogy
félte hajdan három világrész: most ciceronénk áll benne s magyarázza,
hogy a szószék két oldalára faragott fa-zseb a szónok zsebkendője és
burnótszelenczéje számára volt rendeltetve. Az az óriási bronz kétfejű
sas pedig nem Austria jelvénye, hanem a johannita-rend olvasó támlánya
volt, a mit Morosini hozott el diadaljelvényül, mikor Moreát elfoglalta.