Napokon át járni keresztül-kasul Velencze műkincseinek minden muzeumain,
kifárasztja a képzelmet és emlékezetet.
Az élv teherré válik. Olyan az, mint egy zürzavaros álom, melyben
nincsen összefüggés, melyet nehéz elmondani.
Mit jegyezzünk fel emlékezetreméltóbbnak? A jezsuiták templomának mozaik
szőnyegzetét-e, mely oly tárgyhű, hogy a márványt selyemnek hiszszük?
Vagy a Scalcik (mezitlábosok) oltármögötti képét, melyen a kis Jézus
anyja ölében ingecskébe van felöltözve? Az egyedüli kép, melynek a
festője arra a hires gondolatra jött, hogy Mária nemcsak «szent anya»,
hanem «jó» anya is volt, s mint ilyen fehérneműről okvetlenül
gondoskodott a kisdede számára. (Bellini festménye.) Vagy mint egy
villámnál látott tájképet, leirhatjuk-e azt a hatást, a mit e végig
nézett templomok, akadémiák, múzeumok festményei és szobrászati
remekeinek egész Olympusa gyakorolt reánk? S aztán adjunk számot
magunknak arról az aggodalmas töprengésről, hogy vajjon a «találmányok»
százada, mely a «müvészetek» századát felváltotta: nyereség-e? Vajjon
minden gőzgépünk, vasutunk, távirdánk, könyvnyomdánk összes termékei,
tudományos felvilágosodásunk, alkotmányunk, vallásszabadságunk
együttvéve ér-e annyit, mint az elmult századok isteni magasságra emelt
művészi tökélye?
A San Giovanni e Paolo egyházának egyik oldalkápolnája a mult években
kigyulladt és leégett. Nem elég, hogy a falakat köröskörül diszítő
domborművek (Bonnazo faragványai) mind tönkre mentek, hanem odaveszett
Tizian milliókra becsült «Péter vértanú» festménye is, a minek kormos
foszlánymaradékait a Muzeo Correrben mutogatják. Mikor a templomot
meglátogattuk, a kiégett oldalkápolnát is megtekintők. A falak kormosak,
a márványon még látszanak a tűzben szétpattogzott domborművek
maradványai. A meszesült márvány omladékában is engedi sejtetni, minő
lehetett a remekmű, a mit a művész az örökélet számára készített?
A sekrestyés épen kapálgatta a kápolna belsejében a falmelletti földet s
a ministráns szegfüket ültetett bele. Szép szegfüi fognak ottan nyilni:
azok szeretik a mészport. Mészport, mely milliókat ért valaha, Port,
melyben istenszikra élt valaha.
Ah, még is annak a porába, a mit mi alkotunk, nem fog az utókor
szegfüket ültetni soha.