A világtörténetben igen nagy események gyakran igen csekély
körülményeken fordulnak meg.
Ilyen nagyon aprólékos, alantjáró körülmény képez a nevezetes kék
gyémánt történetében is egy új fejezetet.
A mely napon a szatócs Dick mesternél egy öltözet ruhát megrendelt, az a
nap hétfő volt. Hétfőn pedig dologhoz kezdeni igazhivő keresztyén
szabómester nem szokott, mert aznap minden legénye a vasárnapi mámorát
aluszsza ki. Azt kivánni pedig Dick mestertől, hogy keddtől vasárnap
reggelig egy egész új öltözet ruhát, úgymint mellényt, ujjast, bugyogót
elkészítsen, annyi lett volna, mint a heringtől azt kivánni, hogy
énekeljen, mint a fülemüle. A hering sem fogná azt ugyan megtagadni, de
az sem készülne el vele jövő vasárnapra, épen úgy, mint nem készült el
Dick mester az új ruhákkal. A nélkül pedig a látogatásra nem lehetett
gondolni. Maradt tehát ez a második vasárnapra, hiszen még egy hét nem a
világ.
Ez idő alatt a szatócs a kék gyémántot, nehogy megöljék érte, pecsét alá
zárva elhelyezte a királyi letéthivatalban, s a róla kapott térítvényt
belecsavarta nyakravalójába, a mit aztán még éjszakára sem vetett le.
E héten három török kalmár, ki Londonban több idő óta állandóan üzletet
tartott, elkezdte egyszerre minden ügyeit legombolyítani, kinlevő
pénzeit beszedni, adósaival, hitelezőivel leszámolni s készleteit, a
hogy veszik, árán alul is eladogatni. Senki sem talált biz ebben valami
különös, feljegyzésre méltó dolgot.
Eljött végre a nagy előkészületekkel várt vasárnap. A szatócs új ruhái
épen az indulásra kiszabott óra előtt egy negyeddel csakugyan
hazahozattak; az első felpróbálásnál ugyan kegyetlenül vágtak és
elálltak, a hogy természetes, s min majd csak háromszoros igazítás után
lesz segítve tökéletesen; de azért megtették a kivánt szolgálatot. A
szatócs még egy palaczk claretet is dugott az új kabát zsebébe, a mivel
mr. Herby Cidel Ahmetnek kivánt kedveskedni. Ő maga azt tartotta a világ
legelső italának.
A reggeli istenitisztelet után rögtön útnak indult a boldog szülői pár s
a polgári dél órájára megérkezett a tündérkastély elé.
Ott azonban irtóztató meglepetés várt reájuk.
A kastély kapuján rendőrök jártak ki és be s a park útjain lovas
fogdmegek nyargalásztak alá s fel. A kocsiból kiszálló szatócsot és
feleségét az eléjük rohanó háremhölgyek fogadták, rémülettel arczaikon,
szétdúlt hajzattal, rendetlen öltözetben s azt mondták, hogy jöjjenek
csak be, nézzék meg, mi történt? Nem lehet azt kimondani.
A sah hálószobájába vezették őket.
Ott feküdtek a nyugágyon Cidel Ahmet és Hafitem.
A szép Hafitem feje aláfordulva a nyugágyról, hosszú haja szétterülve
körüle. Szíve táján egy tőrdöfés nyilt sebszája.
Cidel Ahmet jobb keze ezt a sebet látszott eltakarni, míg balja arra
volt szánva, hogy Hafitem fejét felemelje; hanem a saját feje Cidel
Ahmetnek – az nem volt sehol. Csak a törzs feküdt ott csonkán.
A kincstár ajtaja fel volt törve s abból minden drágaság, pénz,
értékpapir eltakarítva.
Ahmed cselédjei közül kettő hiányzott; azok, kik épen az elmult éjjel
őrt álltak a palota belsejében. Valószínüleg ezek voltak a bérgyilkosok.
Ezen a napon a három török kalmár is eltünt Londonból.
A szatócs nejének elbeszélése után kétségtelen volt, hogy a török
kormány küldöttei ölették meg Cidel Ahmetet, a kik bevégzett küldetésük
hiteles bizonyítékául a hősnek a fejét is magukkal vitték vissza rabolt
kincseivel együtt Sztambulba.
Hanem a kék gyémántot még sem keríthették kézre. Az ott maradt a királyi
letéthivatalban, a honnan azt a szatócsnak kiszolgáltatták, miután a
háremhölgyek mind tanuskodtak mellette, hogy azt Cidel Ahmet Hafitemnek
ajándékozta.
A szatócscsalád eladta azt nagy pénzért s Bob mester «nagy ház» lett
belőle; de örökségül rajtamaradt a Bashaw név s nagy ház korában is úgy
hivta minden ember; az igazi nevét el is feledték.
A 77 karatos kék gyémánt az utóbbi időkben Hope amsterdami bankár
birtokába került; talán most is ott van.
… Ilyen tündérmese ment végbe 1733-ban London városa közelében, a hogy
az akkori «három» londoni hirlap egyértelmüen feljegyezte.