1864-ben egy márczius 15-iki utczai demonstratio után az osztrák
rendőrség Pesten egyszerre összefogott egy csoport előkelő és népszerű
hazafit. Összeesküvést akart fölfedezni.
Általános rémületet keltett e hír. Annyi összeesküvés csakugyan volt
közöttünk, hogy Schmerlinget minden pereputyjával együtt utáltuk és
gyűlöltük; de még az «éljen» kiáltástól és a «szózat» zengésétől a
«petroleumig» nagyon nagy messzeség van.
Megijedt minden ember azon; ha ilyen magasan álló tekintélyes férfiakat
minden teketória nélkül egyszerre csak összefogdosnak, épen olyan jogon
akármelyikünket kihúzhatnak oda, a hol a madár sem jár, lábunkra
húzhatják a spanyol csizmát s kérdezhetik tőlünk, hogy kell-e
Reichsrath?
Még nagyobbá tette a rémületet a nagy titokszerűség, a mibe az
elfogottak ügye hivatalosan beburkoltatott. Legközelebbi rokonaikat sem
eresztették hozzájok s még csak gyanítani sem engedték, hogy mivel
vannak vádolva?
Úgy látszik, maga a rendőrség is szerette volna azt tudni.
E közben az a megrendítő eset zavarta fel az előkelő körök kedélyét,
hogy egyike a fővárosban legismertebb ügyvédeknek, egy tiszta jelleméért
általánosan becsült férfi, több főúri családnak rendes ügyésze, egy
reggel minden kitalálható ok nélkül főbe lőtte magát.
Ez volt Lángh Ignácz.
Szép daliás alak, a ki becsülve volt a férfiaknál, szerencsés a nőknél;
ki nagy vagyont szerzett és tisztességes úton, s a mellett nem is volt
már gyermek, hogy amerikai párbajt lehetett volna gyászesetében sejteni.
Általános sajnálat kisérte végső nyughelyéig.
De még általánosabb lett a megdöbbenés, midőn hagyatékát számbavették s
a nála levő számos letétemények között találtak egy sokszorosan
lepecsételt dobozt, melyre ez volt írva:
«Ez annak idejében Beniczky Lajosnak átadandó.»
Beniczky egyike volt a rejtélyesen elfogottaknak.
Lángh hagyatéki gondnokául egy szintén közbecsülésben álló barátját,
Ledniczky Mihályt nevezte meg. (Ki néhány év mulva ugyanazon
pisztolylyal lőtte agyon magát.)
Most már a kik e dolgot megtudták, csakugyan azt hitték, hogy ime, itt
van az egész politikai gubancznak a megoldása, ebben a dobozban. A
befogottak jó barátai ostrom alá vették a hagyatéki gondnokot, hogy
bontsa fel a Beniczkyt illető dobozt s engedje megtudni, mi van benne?
Az ügyvéd azt felelte nekik, hogy az lehetetlen: egy lepecsételt
hagyatékot másnak felbontani, mint a hagyományosnak, kriminalitás.
«Hát legyen bátorságod kriminalitást elkövetni, mikor annál nagyobb
érdek, egy ország nyugalma forog kérdésben. Lehettek Beniczkynek
ábrándos tervei, lehetnek e dobozban iratok, a mik tán ezer meg ezer jó
hazafit compromittálnak: lehet, hogy tégedet magadat is».
Az ügyvéd nem engedte magát capacitálni: azt felelte, hogy akármi van a
dobozban, ő pecsétet fel nem tör. Inkább legyen becsukva öt évre
politikai vétségért, mint öt napra pecsétfeltörésért. Hajthatatlan
maradt. Ő meg fogja őrizni a lepecsételt titkot, míg Beniczky elő nem
jön azt átvenni. Addig hadd függjön a Damocles kardja minden hazafi feje
fölött.
Azonban a mi titkot sok ember tud, azt «utoljára» a pesti rendőrség is
csak megtudja; egy reggelen rajta rontanak Ledniczkyn. A rendőrségnek az
a jó szokása van, hogy szereti az embert korán felkölteni.
Követelik a lepecsételt dobozt.
Az ügyvéd hasztalan tiltakozik, hogy az hitbizomány; azt csak Beniczky
nyithatja fel: bebizonyítják neki a Reichsgesetzblattból, hogy
államfogolynak a rendőrség a gondnoka és eventuális örököse. Ide a
dobozzal, aztán ő maga is kisérje azt az inquisitio törvényszéke elé.
Szegény L. nagy fogvaczogva hagyta magát a corpus delictivel együtt a
nagyon emlékezetes kaszárnyába vitetni, a hol azután a hatalom
személyesítőinek jelenlétében szakíttattak le ünnepélyes karhatalommal a
magánpecsétek s felnyittatott a doboz.
Abból egy másik katulya jött elő. Ez csak kemény papirosból volt; nem is
volt lepecsételve, de úgy le volt enyvezve, hogy azt csak a hatalom
pallosával lehetett felhasítani.
Mikor aztán annak a feneke is ki volt ütve, előkerült belőle egy
harmadik ládikó. Az meg már épen be volt zárva kulcscsal.
Most még lakatosért is kellett küldeni, a ki a zárt felnyissa: «Macht
geht vor Recht».
Végre felnyilt a titokteljes szekrényke s előadta várvalesett s hármas
szekrénybe lezárt rejtelmeit. No most már itt van az egész országos
komplott!
… Benne voltak Beniczky Lajosnak a budájáról való ezüst gombjai. Egyszer
hosszú útra ment s míg visszatért, ott elhagyta azokat barátjánál, hogy
azalatt el ne lopják.