A báróné: Szerelmes? Kibe?
A festő: Beléd.
A báróné: Ah… művész ez sok. Csak tudnám, miért tegezik itt Pesten a
bárónét, ha nem ősrégi. Takarodjék, művész.
(Gőgösen ajtót mutat.)
A festő: Beléd vagyok szerelmes, báróné, igen, beléd. És ha összedől
velem a világ, akkor is vallom, emelt fővel, halálra készen, hogy
szerelmes vagyok beléd. Árulj el férjednek, szeretődnek, vágass
darabokra, lövess agyon, de szerelmes vagyok beléd, vágyom rád, lihegek
feléd, meghalok utánad.