_Az asszony, az ifju._
Az asszony (az ifjú nyakába borul): No végre, hogy itt vagy!
Az ifju: Te édes.
Az asszony: Csókolj meg… csókolj… Ezen a szép, szomorú őszi reggelen
jobban sovárgok az ajkad melege után, mint valaha. Ölelj meg. Most jó,
most édes, most boldogság. Soha, csak most.
(Összeölelkeznek.) (Függöny.)