A szegény: Mit nevetsz?
A gazdag: Mert én azt hittem, hogy a szegény emberek még a vallásban is
zsidók.
A szegény: Az nem is igaz. Nagyon sok gazdag zsidók vannak.
(Mennek, mendegélnek.)
A gazdag: Ejnye, ejnye. Hát most már igazán nem tudom. Ha beteg vagy,
muszáj ágyban maradni?
A szegény: Nem.
A gazdag: Miért?
A szegény: Mert nincs is ágyam.
A gazdag: Hát hol alszol?
A szegény: A sarokban van egy pokrócz, azon van még egy pár pokrócz,
aztán van egy pár rongy, aztán van egy párna, meg van egy takaró. Ez nem
ágy, hanem vaczok.
A gazdag: Vaczok? Milyen szép neve van. Vaczok. Vaczok. Vaczok.
A szegény: Igenis, vaczok.
A gazdag: És neked szabad abban aludni. Mink egyszer csináltunk egy
ilyet a tesvéremmel és sokáig könyörögtünk, hogy engedjen az anyám ott
aludni, de nem hagyott. És egyszer aztán, mikor az apám meg az anyám a
szinházban volt, csináltunk egy ilyet plédekből meg paplanokból és ott
aludtunk tíz óráig, de akkor hazajöttek, megbüntettek és az ágyba
kergettek. Milyen jó pedig az!
A szegény: Megbüntettek? Megvertek?
A gazdag: Nem. Nálunk nem lesz verve.
A szegény: Hát mi lesz csinálva?
A gazdag: Le kellett írni százszor azt a mondatot, hogy: Gyereknek éjjel
ágyban a helye.
A szegény: Pedig ez nem is igaz.
A gazdag: Hát téged nem úgy büntetnek?
A szegény: Nem. Én kapok egy pofont az apámtól, aztán mehetek játszani.
A gazdag: Oh, az én apám sokkal kegyetlenebb. Nekem mindig ilyen
feladatokat kell írni.
A szegény: Borzasztó lehet.
(Ballagnak, ballagnak.)
A gazdag: Na hát én most megyek haza. De hiába szólítottalak meg, mert
nem tudtam meg semmit. Hát hogy segíthetnék én rajtad, mikor nekem
sokkal rosszabb, mint neked. Neked sokkal jobb, mint nekem. Én odaadnék
mindent azért, hogy szegény lehessek. (Felragyog a szeme): Hiszen az
nagyszerű lehet, szegénynek lenni!
A szegény (büszkén): Bizony! Bizony!
A gazdag (irigyen néz rá): Most hová mész?
A szegény: Csavarogni.