A kisasszony: Vigyázz, rá ne lépj az ábrára.
A vendég: Én vigyázok. Nem lépek rá az ábrára, ne félj. Nem lépek én rá
erre az ábrára, most már nem tudom tagadni, bevallom, nem tudok rálépni
az ábrára.
A kisasszony: Hát most mi lesz?
A vendég: Elutazom haza.
(A kisasszony nem felel. A virágos szél hajtogatja a hosszú füveket. A
vendég mosolyog, de a szája széle lefelé húzódik. A kisasszony felveti a
fejét makacsan, kegyetlenül és látszik a szép nagy szemén, hogy nyugodt.
Aztán a vendég lenéz, de nyitva van a szája, mert nagyon mélyről
lélekzik. Valahol nagyon messze egy idegen vonat dübörög. Este félnyolcz
óra.)