(Fenn a parti úton végigszáguld a súlhóf, mint egy automobil. Hirtelen
eltünik.)
Erzsébet: Kaczérkodik veled.
Amália: (nem sírva) Nagyon kaczér ember.
(Szünet.)
Erzsébet: Én mondhatom neked, hogy nagyon gyönyörű és szemtelen fiú. De
én azt hittem, hogy te beléd szerelmes.
Amália: Pedig nem.
Erzsébet: Hát te?
Amália: Hát te?
(Komolyan, égő szemmel nézik egymást.)