(Vasárnap délután, a Népligetben. A ringlispil forog. A ringlispilen
lovak, medvék, tigrisek és szarvasok hátán ülnek a lányok. Egymás
mellett van két szép szarvas, az egyik pej, a másik vasderes. Mind a
kettő a száját tátja és ugrásra készen áll, úgy forog körbe az «én is
úgy adtam oda» dallamára. Az egyiknek a hátán ül Marika, a másikén
Julika. Egymásnak hajtják a fejüket. Forognak ők is körbe, élvezettel,
boldogan. A nap süt. Por van. Sok zene, össze-vissza. Marika tizennyolcz
éves, Julika tizenhét. Cselédek mind a ketten.)
Marika: Mer katonajaz megin más.
Julika: Katonajaz más?
Marika: Persze, hogy más. Huszárkatona, tüzérkatona, rongyos
furvézerkatona és büdös baka.
Julika: És randa kalaaz a villamostul, az is katona?
Marika: Az nem katona. Az kalaaz.
Julika: Hát rendőr. Az se katona?
Marika: Rendőr, az nem katona. Konstábler, az nem katona. Az csak
rendőr, vagy biztos, vagy konstábler, de soha életibe nem is vót katona,
nem is lesz.
Julika: Pedig van kardja. Kalaaznak nincs kardja. A kinek kardja van, az
katona.
Marika: Díszmagyarnak is van kardja, mégse katona. Miliszternek is van
kardja, mikor a király elejbe megyen, azér mégse katona. Képviselőnek is
van kardja, mégis asse katona.
Julika: Hát akkor csak ki a katona?
Marika: Huszárkatona, tüzérkatona, rongyos trénkatona és büdös baka. És
tiszt, az is katona. Meg honvéd is katona.
Julika: Szanité az milyen?
Marika: Szanité is katona. Csak nem egészen. Félig csak. Szanité. Úgy
mongyuk: ez itt katona, ez meg itt szanité.
Julika: Hát honnat tudom, hogy mellik a katona?
Marika: Ha kardja van, csak ha nem rendőr. Ha van kardja, katona. Ha
rendőr, az nem katona, pedig van kardja. Így van.
Julika (felragyog): Hát a fináncz?
Marika: Az fináncz.
Julika: Annak puskája is van. Kardja is van. Az csak nem katona?
Marika: Az olyan, mint a szanité. A ki ződ, az csak félig katona. Félig
fináncz. A szanité is ződ, csak világosabb ződ. A fináncz sötétződ.
Julika: Hát mos megin hogy tudom, mellik a katona? Kardja is van,
puskája is van, ződ is, mégse katona.
Marika: Az enyim bordó.
Julika: Az huszár.
Marika: Maj megtanulod te is, ha soká lesző jezen a Pesten. A huszárt
azt tudod.
Julika: Bordó.
Marika: Csak a nadrágja. A vártüzérnek stráfgya van. Barna kabát, az
trénkatona, rongyos furvézer.
Julika: Hát mos megin hogy tudom, mellik a katona. A ki ződ, az nem
katona? Hiszen a vadász is ződ.
Marika: Az szürke.
Julika: És a fináncz?
Marika: Az nem katona?
Julika: Puskája is van, kardja is van, csillaggya is van. Mégse katona.
Hát mellik a katona? Mirű ismerem fő?
Marika: Csak egyrű.
Julika: Hát mirű?
Marika: Csakis egyrű.
Julika: Mirű?
Marika: Egyrű.
(Szünet. Julika elpityeredik.)
Marika: Minek bőgsz?
Julika: Minek csúfúsz. Kigúnyúsz. Mer itt vagy már egy esztendeje, én
meg csak mos gyüttem. Hát honnat tudjam én a katonát. Ahelétt, hogy
megmondanád, kigúnyúsz. Inkább mondd meg, ne csúfújj.
Marika: Hát nyisd kija füled. Csakis egyrű ismerszik meg, hogy mellik a
katona. Ha szalutál. Errű az egyrű.
Julika: Akkor jó.
Marika: Hát tudtad?