A cseléd (miközben kipakolja a fölvágottat): Még ha nem tudom, férje
volna a kisasszonynak, de még csak nem is férje, hát mi köze neki ahhoz,
hogy mi tetszik és hogy tetszik és mikor és hogyan és mikor és kinek mi
köze hozzá, még nem mondom, ha férje volna.
A nő: Nem kell félni, Erzsi.
(Mosolyog, de aztán nagyon szomoruan néz maga elé. A fáradtságtól
elalszik, az égő lámpa mellett, ruhástól, vacsora nélkül. Lenn csapódik
a kapu: most ment ki a férfi. Kilép a kapun és elkezd fel-alá járni,
mint a ki virradtig nem megy el innen. Nagyon erősen gondolkozik és már
minden rendben van, csak még azt nem tudja, hogy hogyan írja meg a
hugának.)