A férfi (a nyakba): Hol voltál kettőtől féltizig?
A nő: Csak négykor mentem el hazulról.
A férfi: Nem igaz, mert félháromkor itt voltam és te már nem voltál
itthon.
A nő: Itthon voltam, csak átmentem Reinerékhez a második emeletre.
A férfi: Reinerék nem is voltak itthon.
A nő: Azért mindjárt vissza is jöttem.
A férfi: Itt ültem félháromtól félnégyig és nem jöttél. Egy órahosszat
tartott, a mig a szomszédlakásból visszajöttél?
A nő: Mindjárt visszajöttem, de a lépcsőn találkoztam a házmesterrel, a
ki mesélte, hogy a feleségének kis fia született és én mindjárt a
lépcsőn lementem hozzá és megnéztem a kis fiut. Ma reggel született.
A férfi: Az nem igaz, mert a házmesternének hat hónappal ezelőtt
született fia, ezt onnan tudom, mert tíz forintot adtam neki akkor. Ha
ez ugyanaz a fiu, akkor hazudtál, ha pedig azóta ujabb fia született,
akkor ez nagyon szép tőle.
A nő: Mindjárt láttam, hogy már öreg gyerek. Becsaptak. Mindig
kitalálnak valamit, hogy borravalót pumpoljanak.
A férfi: És akkor hová mentél?
A nő: Itthon üldögéltem hétig.
A férfi: Nem igaz, mert félhétkor megint itt voltam és nem voltál
itthon. Egyébként is az a gyufa, a mit a kulcslyukba tettem, még
érintetlenül volt benne, tehát nem is jöttél haza egyáltalában azóta,
mióta én félnégykor elmentem innén. Most megint hazudtál, megint napnál
világosabban rád bizonyítottam, hogy hazudtál. Disznó, megöllek!
Tönkretetted az életemet! (Felkap egy kést.)
A nő: Mi vagy? Megint úgy teszel, mintha a férjem volnál. Tedd le azt a
kést. Takarodjál a lakásomból. Erzsi! Erzsi!
A cseléd (bejön): Tetszik?
A nő: Azonnal menjen rendőrért.