Az asszony (megfogja): Várjon csak. Még csak kettőt mondok. Sohse
akarjon hazugsággal operálni egy asszonynál. Ez egyértelmű azzal, hogy
kiszolgáltatja magát neki. És soha ne bántsa többé az illuzióimat. Mert
láthatja, ezeket nem engedem. A végletekig elmegyünk, ha az illuzióinkat
bántják. S miután az illuzió alapjában véve nem egyéb, mint egy kellemes
hazugság, hajlandók vagyunk akár tíz kellemetlent is hazudni, csakhogy
ez az egy kellemes megmaradjon. Hazugságból élünk és hazugsággal
védekezünk. «Tout est mensonge», mondja a költő s mikor ezt mondja,
szintén hazudik. Most mehet. Isten áldja meg. És hagyja békén a mi
szakmáinkat.
(Nekivág a tengerparti útnak. A férfi utána bámúl és keserű pofát vág.)