A szinész (balkezével átölelve fogja a síró nőt, jobbját felemeli és
énekel): Itt keblemen e síró hajadon, mint tengeren a sajka, enyém a
piros ajka, ajka, ajka, ajka, szivem reménye…
A nő: Ménye, ménye.
(A nap tovább süt és ők nyugodtan sétálnak tovább.)