(Ez valami tengerparton történik. Két pesti dáma sétál szines napernyők
alatt, s beszélget. Mellettük az oczeán, de mintha ott se volna. A
végtelen mellett kis véges dolgokról beszélnek.)
Az egyik: Karriér, az szép.
A másik: Karriér, az nagyon szép. Minden karriér nagyon szép, de egy se
olyan nagyon szép, mint a mamáék szobalányának a karriérje. Ez egy
valóságos dráma. Ha én író volnék, mint a Scheibner Jenő, írnék egy szép
szinházi darabot belőle és eljátszatnám a Márkus Emmával. Nem hallotta?
Az egyik: Nem.
A másik: A mamáék szobalányát úgy hívták, hogy Erzsi. Ők Pesten éltek,
de Erzsi egy nagyon kis városba való volt, már nem is tudom, hogy hívják
azt a kis várost. Valami Túr. Mezőtúr vagy Tiszatúr vagy Szakáltúr, nem
tudom. Mondjuk röviden Túr, mert egy Túr volt, annyi szent.
Az egyik: És aztán?
A másik: Csak ne sürgessen drágám, mert azt nem szeretem. Majd én
mondom, a nélkül, hogy maga «és aztánt» mond. Hát az Erzsinek volt
vőlegénye, valami iparos. Már nem tudom, szabóiparos volt, vagy
vasiparos, de iparos volt, egy iparos, Túron volt, egy túri iparos.
Az egyik: Igen.
A másik: Azt se kell mondani, hogy igen, mert akkor kijövök az
előadásból. Hát az Erzsi egyszer szabadságot kért a mamától, hogy ő
hazamegy Túrra és meglátogatja az iparost, a vőlegényét. A mama
elengedte, mert akkor ő is elutazott. Ezt az Erzsi fölhasználta és
magával vitte a kalapot.
Az egyik: A kalapot.
A másik: Japardon, látja, ezt nem mondtam. A mamának volt egy gyönyörű
kalapja cziklámennel dúsan diszitve, egy százforintos kalap, a mi
kétszázat mutatott.
Az egyik: Mennyiért vette?
A másik: Nyolczvanért.
Az egyik: Az drága. Én vettem az idén egy százötvenforintos kalapot, a
mi négyszázat mutatott, hetvenért. De mindegy.
A másik: De mindegy. Ezt a kalapot az Erzsi elvitte Túrra. Nem lopta,
csak kölcsönlopta. Gondolta, ő előbb jön haza Pestre, mint a mama, hát a
mama majd nem veszi észre. És elutazott Ipartúrra a gyönyörű kalapban.
Ez a kalap olyan volt, mint egy izé, olyan szép. Tudja, úgy oldalt, nem
a másik oldalán, hanem a másik oldalán volt egy arrangement, mint egy
olyan tömött izé, csupa igazi. És körül cziklámen. Tudja, mi az
cziklámen, ugy-e. Ez magyarul is cziklámen, egész körül. Feltünő volt,
nagyon feltünő volt, de diszkrét. Mindenki megfordult a mama után, ha
fölvette, de nagyon szerény kalap volt, bürgerlich, szinte szegényes,
csak nagyon feltünő.
Az egyik: Ezt kölcsönlopta.
A másik: Igen. A fejére tette és ezzel ment Túrra, hogy imponáljon a
vőlegényének. Na már most, hogy megjött Túrra, mert nagyon tisztességes
lány volt, az anyja elkezdett sírni, mikor a kalapot meglátta. Azt
mondta neki, már nem tudom olyan jól parasztosan, a hogy mondta, de
eleinte nem mondott semmit, igaz, most jut eszembe. Egy napig nem szólt
egy szót se, csak mindig azt kiabálta: «Idös lányom, mivé lettél, idös
lányom, mivé lettél.» Szegény lány mentegetőzött, hogy ő becsületes, de
hiába. Az anyja sirt és azt mondta: «Elromlottál Pesten, elromlottál
azon a disznó Pesten, rossz lány lettél.» Ezt mind a kalap miatt. Az
apja, a ki tisztességes, munkában megőszült ember volt és a kit az egész
Túr tisztelt, az már meghalt tiz évvel azelőtt. A nővérei is sirtak és
egész Túron el volt terjedve a mamám kalapja miatt, hogy az Erzsi
félvilági nő lett, én nem tudom, ezt hogy mondják a parasztok, de
képzelheti, milyen kellemes, mikor folyton ezt kiabálják egy
tisztességes lánynak, még ha cseléd is. A legborzasztóbb az volt, hogy
nem is kiabálták, nem is mondták, csak gondolták, de az Erzsi minden
arczon ezt látta és mindenki kikerülte az utczán.
Az egyik: Miért nem vetette le a kalapot?
A másik: Mert juszt is fönn tartotta, mert ártatlannak érezte magát és
még szemtelenebbül tartotta a fejét, mert ő tudta, hogy tisztességes, és
a többiekkel nem törődött. De azok tovább is némán mentek el mellette,
senki egy szót se szólt hozzá és mindenki a szemébe mondta, hogy Pesten
rossz nő lett belőle. De ő csak büszkélkedett a kalapban és daczolt az
egész Dunántúrral.
Az egyik: És a vőlegénye?
A másik: Az direkt kómikusan viselkedett. Kijelentette, hogy hol vette
azt a kalapot? A lány azt mondta, hogy a mamától kapta. Ezt a vőlegény
nem hitte el, és sírt neki és azt mondta, hogy ő egész nap kínlódik
érte, dolgozik mint egy állat, és azalatt ő Pesten tudja Isten kikkel
adja magát össze, bizonyára uri emberekkel, a kik ilyen czifra kalapot
vesznek neki. Szegény Erzsi tagadta, aztán összeszidta a vőlegényét.
Erre a vőlegénye nagyon elkeseredett és egész Túr sajnálta a vőlegényt,
mert olyan derék ember volt, erre a vőlegény hazament, pisztolyt hozott
és még aznap este rálőtt a lányra, aztán ő is öngyilkos akart lenni, de
megakadályozták és átadták a csendőrségnek. Mindez a mama kalapja miatt,
Túron. Nem is este, csak estefelé.
Az egyik: Borzasztó.
A másik: Na aztán a seb nem volt súlyos, a szivet lyukasztotta
keresztül, azaz a bordák közt megakadt, tudniillik a golyó. De ha tovább
megy, a szivet sérti, és az rögtöni halál vagy vagy legalább is
sebesülés. Pár napig feküdt az Erzsi, a golyót kivették és az iparos ült
egy pár hónapot, aztán feljött Pestre és a mama megbocsátott neki. Erre
elvette az Erzsit, mert mink kidobtuk, mert folyton külön ételeket
követelt a sebe miatt. És elvette az Erzsit. Vagy ezt már mondtam?
Az egyik: Mondta. Na és mit csinált az Erzsivel az iparos? Elvette?
A másik: Dehogy vette el. Egyideig együtt éltek, mert nem volt pénzük,
aztán az Erzsinek meghalt az anyja és örökölt valami kis pénzt, és akkor
elvette az iparos. És képzelje, mit csinált az Erzsi.
Az egyik: Hozzáment.
A másik: Ugy van. És a pénzen női kalaposboltot nyitott. Nagyon jól megy
neki. Mindez a mama kalapja miatt, finom publikuma van, csupa cselédek
járnak hozzá, csak a czége furcsa egy kicsit. Az van kiírva a boltjára,
hogy «Mademoiselle MADAME.» Nagyon finom akart lenni.
Az egyik: És az iparos?
A másik: Az hátul ül a boltban és egész nap semmit sem csinál, csak
hízik és borotválkozik, piros nyakkendője van és arany óraláncza és a
körmét piszkálja, pedig egy körme sincs, mint az ilyen iparosoknak, mert
lekopott a munkában. Szóval az Erzsi tartja ki.
Az egyik: És?
A másik: Ez egy karriér! Csak azért mondtam el, mert éppen karriérről
beszéltünk. Ez aztán Karriér! Mindez azért, mert hiúságból kölcsönlopta
a mama kalapját. Titokban a mama is nála veszi most a kalapokat, mert
fele olyan olcsó, mint a városban, és nagyon jó izlése van. Az iparos
imádja a mamát és minden évben küld neki egy lombfürészelt óratartót.
Már öt van a mamának. És az Erzsi az egész környéken hitelbe ad és
kiuzsorázza a cselédeket, és az iparos meg rábeszéli a cselédeket, hogy
czifra kalapot vegyenek. És nagyon jól élnek, az iparos nagyon szereti a
gyereket, pedig nem az övé. Ez már volt az Erzsinek, mielőtt az iparost
megismerte.
Az egyik: Hát mégse volt olyan tisztességes.
A másik: Dehogy nem. Ő is tisztességes volt, a gyerek apja, egy pesti
bádogos, az is tisztességes volt és a gyerek is tisztességes volt. Sőt
az iparosnak Erzsi első nap, mikor megismerkedtek, bevallotta, hogy van
egy fia.
Az egyik: És az iparos?
A másik: Nem bánta. De a kalapért gyilkolni akart. Ez éppen a furcsa az
alsóbb néposztályban, különösen az iparosnál. És ezért mondom, hogy ez
olyan, mint egy dráma és el kellene mondani a Scheibner Jenőnek, hogy
írjon belőle egy drámát a Nemzetinek és a Márkus játszaná az Erzsi
szerepét és a Gál az iparost.
Az egyik: Gál? Inkább Rózsahegyi.
A másik: Az nagyon fiatal. Inkább Szacsvay.
Az egyik: Esetleg Dezső.
(Ezen vitatkozva sétálnak tovább a szines napernyőkkel, mellettük ragyog
a napfényben az oczeán és ők még mindig nem néznek oda, nem is fognak.)