Az asszony: Azt hiszi, hogy egy asszony, a ki megcsalja az urát, nem tud
uralkodni egy czédula fölött? Hiszen ha én csak úgy elpotyogtatnám a
czédulákat, a hogy maga hiszi, akkor már rég kitörtem volna a nyakamat.
A férfi: Hogyan? Hát a czédulát… szándékosan ejtette el?
Az asszony: Igen.
A férfi (rémülten): Miért?
Az asszony: Erre is megfelelt az imént. Hogy meglássa az uramat és
hüljön, hüljön, addig hüljön, a mig egészen ki nem hült. Mert…
A férfi: Mert?
Az asszony: Mert nem szeretem a drámát. A mikor meguntam magát,
elejtettem a czédulát. És erre maga szépen megunt engem. És szakítottunk
szépen, békében.