bennem. Bokros teendőim közt (most kezdenek kibujni a fogaim, nagyon el
vagyok velük foglalva) néha futólag gondolok rá: miféle ember lehet
szegény?
Multkor, reggel, még ágyban fekve, miután néhány parancsoló kiáltással
berendeltem Mama nevü szolgálómmal a reggelit és jóizüen
elfogyasztottam: eluntam magam, szórakozottan nézegettem körül és
megpillantottam őt, az asztal előtt ült, valami fekete rudacskát tartott
a kezében és ezzel a rudacskával kapirgált egy előtte heverő
papirdarabkán. Hirtelen szánalom fogott el: milyen fejletlen, tudatlan
ember lehet! Lám, ott van a kezében egy tárgy, előtte az asztalon papir,
– és ez a gyermekes, csacsi ember, ahelyett hogy mind a kettőt bedugná a
szájába, mint ahogy értelmes emberhez illik, egyikkel kapirgálja a
másikat, mintha viszketne neki a papir. De ez még semmi. Egy másik,
hajlottvégü csőnek a végét meg néha szájához emelte, füstöt szitt
belőle, aztán megint kifujta, ahelyett hogy az egész csövet megpróbálta
volna lenyelni; szegény, buta ember, hiszen ez még azt se tudja, hogy a
dolgokat, amik a kezünkbe kerülnek, kivétel nélkül be kell dugni a
szájunkba, ez az egyetlen mód, hogy kivül ne maradjanak.
Mondom, nagyon megszántam és halkan felnevettem. Persze rögtön
odanézett, felugrott és sugárzó arccal, sopánkodva futott hozzám, mint
egy kis kutya. Kegyesen rámosolyogtam, hogy buzgalmát megjutalmazzam és
megengedtem neki, hogy időközben átnedvesedett toalettemet szárazzal
cserélje ki. Ezután intettem neki, hogy leülhet mellém, sőt azt is
türtem, hogy felemeljen és ölébe tegyen. Mindezt azért, mert kiváncsi
voltam rá, mit mivelt azzal a fekete rudacskával, minek az neki,
szegénykének. „Kö, kö“ mondtam neki értelmesen, franciául (Que faites
vous? ezt akartam kérdezni).
Erőlködve figyelt, hogy megértse, mit parancsolok, de rögtön láttam,
hogy szük kis agya nem fogja fel szavam jelentését. Zavartan
elvigyorodott és ismételte, amit beszéltem. „Kö, kö“ mondta és ugrált,
mint egy papagáj. Boszantott ez az együgyüség és kicsit összehuztam a
szemöldököm, mire aggódva és ijedten figyelni kezdett. „Gagyigó!“
mondtam neki, de ezt se értette, csak mondta utánam. „Vevegyő!“
próbálkoztam most már haragosan, de nem tudott értelmesen felelni.
Homályosan érezhette azonban, hogy akarok valamit, mert dadogni kezdett.
„Bubu“, mondta, „Bubuka“ és más ilyen értelmetlen, artikulálatlan
szavakat ejtett. Lehetetlen ember, igazán nem megyek vele semmire.
Megfogtam a fülét és cibálni kezdtem, erre visszarántotta, ahelyett,
hogy értelmes ember módjára levette volna a fejéről, hogy ideadja nekem
játszani. Látva, hogy reménytelen az eset, meguntam szegénykét és
hangosan kiabálni kezdtem, hogy jöjjön a másik személyzet és vigye innen
ezt az embert. Jött is már, futva, jól összeszidta a „papá“-t és átvett
tőle. Szegény „papa“ elszontyolodva, lehorgasztott fejjel ódalgott
vissza az asztalhoz.
A véres fül titka
Szenzációs detektiv-dráma. A Sherlock-sorozat XXXVIII-ik része. Kétezer
méter.
Sherlock Holmes nyugodtan ül otthon szobájában és orvosi könyvekben
lapozgat éppen, midőn hirtelen észreveszi, hogy a balfüle viszket. A
zseniális detektiv cigarettára gyujt és ugy tesz, mintha nem vett volna
észre semmit, bár rögtön sejti, hogy a gaz Stapleton keze van a
dologban. Iróasztalát hirtelen elsülyeszti egy kéznél levő kádba, hogy
abban az esetben, ha Stapletonnak eszébe jutna, hogy álkulcscsal
kinyissa a pinceajtót s a liften keresztül feljöjjön hozzá fürdeni, az
iróasztalban elhelyezett villamos óra, mely sok nedvesség hatása alatt
jön müködésbe, azonnal felkeltse Watsont, aki egy földalatti üregben
várja, repülőgéppel a hóna alatt, hogy rajtaüssenek az elvetemült
cinkoson.
A gaz Stapleton azonban, ugy látszik, neszét vette a dolognak, álnokul
elhatározza, hogy nem megy fel fürdeni Sherlock Holmes lakására, hanem
ugy viselkedik, mintha semmit se tudna a dologról, ami a nyomorult
cselszövőnek annál inkább sikerül, mert már előre ugy rendezte, hogy
tényleg nem tud semmit s igy nyugodtan tanitja tovább Pomázon a
gyerekeket, akik mellé már harminc éve beosztotta magát állami tanitónak
s azóta el se mozdult onnan, hogy rettenetes célját elérje.
De Sherlock Holmes résen van, felmegy egy orvos barátjához, ahol
természettudományi gépkémiával kiszámitják, egy csillagvizsgáló
segitségével, hogy az emberi balfül belül véres. Sherlock Holmes gunyos
cigarettára fakad: most már nyomon van, hogy a gaz Stapletont
tőrbecsalja.
Természetesen, számitani kell rá, hogy Stapleton nem fogja ennyiben
hagyni a dolgot s minden áron megpróbálja a véres fülviszketést
fentartani, még akkor is, ha rémes tervét felfedezték már.
Sherlock Holmes azonban nem esett a feje lágyára. Messenger boynak
öltözve felkeresi jobbkezét, Watsont és egy üzenetet ad át neki a saját
aláirásával, hogy legyen másnap délben három és félkettő között, de
visszafelé, az Andrássy-ut és Baross-utca sarkán. Ő maga Sherlock
Holmesnak öltözik, hogy megtévessze Stapletont, aki számit rá, hogy
másnak fog öltözni s ha saját ruhájában és saját fejével látja,
feltétlenül azt hiszi majd, hogy nem Sherlock Holmes, hanem egy öreg
kardalosnő, akit Sherlock Holmes csak azért öltöztetett fel Sherlock
Holmesnak, hogy őt megtévessze.
Igy felkészülve, Sherlock Holmes nyugodtan megnyom egy gombot, mire a
ház befordul a földbe és alsó fele kiemelkedik, mely ugy néz ki, mint
egy automobil, de nem lehet rajta menni, mert be van ásva a földbe.
Azonban Sherlock Holmes számitása, hogy a gaz Stapleton beleül az
automobilba s igy kezei közé esik, amennyiben az automobil belülről
szivattyuval van ellátva, mely a beleülőnek csontjaiból kiszivja az
enyvet s igy az illető előbb-utóbb csontelmeszesedést kap; nem vált be,
mert a gaz Stapleton neszét vette a dolognak s már korán reggel éhenhalt
Pomázon.
Sherlock Holmeson azonban nem lehet kifogni. Szemhéjára két élethü
szemet fest, ugy hogy lehunyt szemmel is ugy néz ki, mintha nyitva volna
a szeme. Ezután épeszü embernek maszkirozza magát és elmegy az alagut
bejáratához, ahol már jóeleve két álruhás jegyszedőt helyezett el. Az
alagutban álruhás diplomatákat helyez el, akik kivülről ugy néznek ki,
mintha tényleg a világbékén fáradoznának. Most Sherlock Holmes behunyja
a szemét, ugy tesz, mintha mindent látna és az arrajárók tényleg azt
hiszik, hogy lát, a szemhéjára festett szemek miatt, holott nem lát
semmit. Ezután sürgönyöz Pekingbe, hogy Kamcsatkán keresztül
sürgönyözzenek Watsonnak, aki a mellékutcában várakozik, hogy jöjjön
oda.
Watson éppen akkor érkezik, mikor Sherlock Holmes már az alagut közepén
áll, viszkető balfülét csaléteknek tartva, mintha nem is viszketne.
Watson jobboldalról érkezik, ugy tesz, mintha nem tudna semmit, de
közben átveszi Sherlock rendelkezéseit. Most izgalmas hajsza kezdődik:
Watson felrohan a várba, a rendőrök és cinkosok utána futnak, de Watson
megnyom egy gombot, mire a sikló hirtelen keresztbe kezd szaladni s igy
senki sem tudja, merre van a Király-utca. Egy kéznél levő léggömbből
Watson kiszivattyuzza a gázt, mire a gömb sülyedni kezd és szerencsésen
leszállitja Watsont az alagut másik oldalára, ahová különben csak
lépcsőn lehetne lejutni, ugy is legföljebb háromszor gyorsabban. Igy
azonban sikerül neki már hat órára lejutni az alagut baloldalán s az ott
várakozó detektivnek Watson, Sherlock Holmes jobbkeze, végre megvakarja
a balfülét, mire a viszketés rögtön megszünik.
Stapleton gaz terve tehát nem sikerült!
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Ma, más néven, egy nagy délutáni ujság vezércikkirója.]
Tartalom:
Bevezetés 5
Reggel hétkor 11
Elkéstem 19
Eladom a könyvem 27
A jó tanuló felel 35
A rossz tanuló felel 43
A bukott férfi 53
Magyar dolgozat 63
Röhög az egész osztály 69
Kisérletezem 77
Megmagyarázom a bizonyitványom 85
A lányok 91
Naplóm 99
Lógok a szeren 105
A vésztanács 115
Hazudok 131
Szerelem 143
A néninél 159
Szeretem az állatot 169
A papám 175
A véres fül titka 181
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
64 |nekem szép… |nekem szép…“
78 |izgalamas terv |izgalmas terv
82 |Föld, Na most |Föld. Na most
93 |lányiserősöm volt |lányismerősöm volt
97 |Mulaságban nőnek |Mulatságban nőnek
98 |Toricelli-féle őr |Toricelli-féle űr
98 |aki szembejönnek |akik szembejönnek
117 |Elhatározó eseényeknek |Elhatározó eseményeknek
128 |Ebban állapodtunk |Ebben állapodtunk
139 |kardját lobogtatvt |kardját lobogtatva
147 |mindről utdják |mindről tudják
140 |megtámadják a pálotát |megtámadják a palotát
178 |ée ismételte |és ismételte]