«Borzasztó robbanás. Egyikében a külvárosoknak, némelyek szerint a
Terézvárosban, más tudósítás szerint Uj-Pesten, ma 1 és 2 óra között
irtóztató robbanás történt. Némelyek azt mondják, hogy petroleum-raktár
repült a légbe; mások szerint egy tüzijáték-készítő műhelye robbant
volna fel; egy ujabb versió nyomán egy waggon dynamitszállítmány
explodált a pályaudvaron. Lapunk nyomda alá bocsátásakor még nincs
biztos tudomás a rendőrségnél, hogy hány emberélet esett áldozatul?»
Mintha magamat is elragadt volna az a forgatag, a mivel a robbanás
embert, házat, tüzet, hamut, testet, lelket felsodort az égbe: –
elszédültem. Azóta kezdődik ez a görcsös szívdobogásom, a mi sokszor úgy
megkinoz, s elébb-utóbb meg fog ölni.
Az eszem megállt, egész lelkem elzsibbadt: nem tudtam gondolkozni.
Valami nagyon vékony reménysugár, mint a felhőből kitörő napküllő,
rémlett egy ideig ebben a lelki sötétben: «Hátha nem az ő tanyájuk volt
az? Hátha ő nem volt akkor otthon? Nappal nem szokott otthon lenni. Az a
tüzóra lehetett úgy tempirozva, hogy akkor gyujtson, mikor nincs senki
honn. A lemenő nappal ez a sugár kialudt.
Nem láttam mi történt és mégis tudom.
Nem lehetett annak más megoldása.
Ha Isten volnék, sem tudnék neki más tanácsot adni.
Egy tiszta lélek, a ki oda van dobva a sár közepébe, a mitől irtózik:
üldözve mindenkitől, a ki neki védelemmel tartoznék. Körülkerítve, mint
a vad, hogy semmi kijárása ne legyen, mint a förtelem útja. A lába alatt
a műhely, a hol a pokol kotyvadékát főzik, a mit neki kell
megnevezhetetlen rémtettek tervezői számára széthordani, szívében
jéghideg rettegéssel, arczán égető arczpirulással, nem találva emberi
szívet sehol, csak kutyaszívet, a miben nem szerelem lakik, csak állati
vágy! És aztán mikor ez a kétségbeesett teremtés talál egy lélekre, a
kiről azt hiszi, hogy jobb a többinél, a ki őt megérti, megszánja, de
magáévá nem teheti. És mikor annak az egynek a lelke felindulásában
kimondja ezt a szót: «ne jőjjön oda hozzám; mert én önt szeretem!» És
mikor ott van a feje alatt az a gép, a minek egy ország nyugalmát
kellene felháborítani, és az óra, a mely akkor üt, mikor itt az ideje
elhagyni a földet: nem így kell-e annak következni? Hogy ne várja be azt
a pillanatot, a midőn az az ember, a kit rajongó hite egy angyalnak
festett, egy a földi sárból, szennyből kiragadó nemtőnek, úgy talál
megjelenni előtte, mint egy dæmon, a ki azt mondja neki: «most jer velem
abba a tűzbe, kárhozzunk el együtt!» S aztán semmivé tenni magát is, azt
is! – Megsúgott neki a sejtelme valamit s az elég volt. Megértette, hogy
visszatérek s elmenekült előlem oda, a hová nem mehetek utána.
Alig vártam meg, hogy a vonat megálljon Budafoknál, siettem át a
propellerrel Pestre. Ott a legelső bérkocsisnak megmondtam az utcza
nevét, a hová menni akarok.
– Oda most nem mehetünk, az el van zárva katonasággal, ott történt ma
délben a robbanás; a tűzoltók egyre dolgoznak.
– Tehát menjünk odáig, a meddig bocsátanak, onnan majd megkisértem
gyalog tovább hatolni.
Az ég ez alatt feltisztult; a szél lecsendesült, a tele hold teljes
fényében ragyogott alá a foszladozó felhők közül, a miknek némelyike úgy
hasonlított egy, hosszú éjköntösét maga után úsztató alakhoz, a nyomába
siető puposhátú szörnyeteghez, meg a kettőjük közé furakodó idomtalan
gnomhoz.
A sugárúton túl, valahol a «Két szív»-utcza elején meg kellett állani a
bérkocsinak. Katonaság volt felállítva a közlekedés elzárására.
Nehány szó, a mit a vezénylő tiszttel váltottam, megszerezte számomra az
engedélyt, hogy gyalog tovább hatolhassak.
Nem kellett kalauz; ismerem én már e tájon a járást.
Mentől közelebb jutottam a czélhoz, annál érezhetőbb lett az a nehéz,
lélekzetfojtó bűz, mely elülte a léget.
Egy utcza kanyarulatánál aztán előttem állt az egész borzasztó látvány.
Nem egy utcza! de három volt halomra döntve. A házak, mint a
kártyavárak, egymásra lapítva; gerenda, tégla, vályog-tömeg, palánkok,
kifacsart fák, felfordított üstök, gépdarabok, tonnák, vaskürtők,
butorok egy őrült tömkelegbe egymásra hányva, a mi közül lomha, nehéz,
fehér füst bűzölgött elő. Kert, utcza, házsor mind egyenlővé téve.
Az összelapított Sár-Ninivé közül egyedül magaslik ki a Veres rózsa
vendéglője; minden ajtaja, ablaka összezúzva, égnek emelt szarufáival s
szétzilált léczezetével úgy tünik fel, mint egy szörnyeteg, a ki
felborzadó hajjal s tátott szájjal és szemekkel bámul a rémület országa
közepébe.
Nagy csendesség van. A tűzoltók nesztelenül takarítják félre a kuszált
romhalmazt; csak a jeladó trombita-szó hangzik fel az éjszakában. A
fáklyák kutatva világítják meg a romlás részleteit.
A Veres rózsa kapuja előtt hever egy sarkából kiszakított félajtó, egyik
oldala korommá perzselve a lángtól; a másik oldalán valami krétával
felírt mondat kezdete látszik még: «ez a szoba szentély…» a többi le van
törülve.
A tűzoltók trombitája meg-megszólal csendesen. A bámuló nézők suttogva
kérdezik egymástól:
«Vajjon mi történhetett itt?»
«Azt senki sem tudja.»
… Én tudom…
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Ezt a czímet több helyen találjuk a főuri családtermek
arczképei alá irva «nádorságra jelöltetett». T. i., hogy a régi magyar
közjog szerint mind a négy bevett vallásfelekezetből kellett egyet
jelölni a megürült nádori méltóságra; s ez volt a legnagyobb
megtiszteltetés egy protestáns főúrra nézve.]
TARTALOM.
Páter Péter:
A jezsuita konvent 3
A kastély bolondjai 15
A madocsányi nagyasszony 23
Az «Aktit Tuketjer» 27
A mitosini úr 38
Szent Antal képe a pusztában 48
Venus és fia 56
A püspök lakodalmán 67
A kisértés 81
A dinom-dánom 86
A föld alatt 93
A megáradt folyó 111
A lelkek óráján 115
szép asszony öröme 123
Az arany sir 130
A tor 136
Volt – nincs 139
Asszonyt kisér, Istent kisért 147
[Transcriber's Note:
Javítások.
Az eredeti szöveg helyesírásán nem változtattunk.
A nyomdai hibákat javítottuk. Ezek listája:
20 |neház virágos |nehéz virágos
21 |sáfár! erdész |sáfár! erdész!
36 |gyanus tágyat |gyanus tárgyat
37 |ez a katély |ez a kastély
37 |elfogja olvasni |el fogja olvasni
38 |Atellenében a |Átellenében a
38 |ellhallgatnak belőle |elhallgatnak belőle
45 |kitudta azt inni |ki tudta azt inni
59 |fogait is össecsikorgatta |fogait is összecsikorgatta
59 |hegy megakar |hogy meg akar
81 |eltudják látni |el tudják látni
88 |süttesen a vendégeinek |süttessen a vendégeinek
91 |elakart szökni |el akart szökni
92 |«Domínus vobiscum» |«Dominus vobiscum»
95 |a kinek lászik |a kinek látszik
112 |Lepecsélte a levelet |Lepecsételte a levelet
123 |hol lógg az |hol lóg az
128 |voltak a a mellékteremben |voltak a mellékteremben
129 |dörmögé a a fogai |dörmögé a fogai
135 |Udvözlöm kegyelmedet |Üdvözlöm kegyelmedet
142 |A mint el mondtad |A mint elmondtad
150 |Be meg örülne neki |Be megörülne neki
155 |ingallérom egy kicsit |inggallérom egy kicsit
155 |fucsább helyeken |furcsább helyeken
156 |Atlátta, hogy |Átlátta, hogy
161 |ha letalál lépni |ha le talál lépni
195 |fiam uram, Önnek |fiam uram! Önnek
201 |mire az Agnes |mire az Ágnes
215 |Ont pedig |Önt pedig
220 |kitudja hol esett el |ki tudja hol esett el
221 |magharagudtam erre |megharagudtam erre
229 |O szerelmes |Ő szerelmes
243 |ott a tartotta kezemet |ott tartotta a kezemet
245 |migraniegyógyításhoz pedig |migrainegyógyításhoz pedig
245 |annyít értek |annyit értek
246 |egyszer valamít |egyszer valamit
247 |tiz torintos |tiz forintos
254 |a mit modtam |a mit mondtam
257 |Kiakarták dobni |Ki akarták dobni
262 |aztan hirtelen |aztán hirtelen
273 |lelke felindulá ában |lelke felindulásában]