_Beatrix_, később _Golovin_.
_Beatrix_ (a szívére szorítja a kezét és gyötrő izgalomban hallgatózik.
Egy másodpercig csend. Azután kettős zuhanás. Utána csend. Beatrix
megkönnyebbül egy kissé. Azután lázas izgalommal siet a kinyitott
ablakhoz és belemered a sötétségbe. A Golovin érkezésének a zaja
riasztja föl).
_Golovin_ (berohan jobbról. Meglátja Beatrixet és megdöbbenve keresi a
többieket): Hol van a másik kettő? (A választ nem is várja meg, hanem
berohan az ebédlőbe, de onnan rögtön ismét visszatér.)
_Beatrix_ (dacosan várja).
_Golovin:_ Hová ment a másik kettő?
_Beatrix_ (hallgat).
_Golovin:_ Feleljen… Hová… ment… a másik kettő?
_Beatrix_ (lassan): Felelhetném, hogy nem tudom. De én azt felelem, hogy
nem mondom meg.
(Az ajtóban két fegyveres jelenik meg.)
_Golovin_ (dühtől remegve): Levetkőztetlek és megvesszőztetlek.
(Szünet.) Megmondod?
_Beatrix_ (sápadtan): Nem.
_Golovin_ (remegve): Átadlak nekik… Azt teszik veled, amit akarnak…
Odahajítlak nekik… hé, úrilány, bárónő, az övék leszel… mert én
odaadlak.
_Beatrix_ (gőgösen): Kozák!
_Golovin_ (sápadtan): Kötözzétek meg.
(A két fegyveres odasiet.)
_Beatrix_ (hátrál előlük).
(Ebben a másodpercben fölharsan egy huszártrombita hangja, amely attakot
fúj. A két fegyveres megáll. Golovinra néznek.)
_Golovin_ (meghökkenve hallgatózik).
_Beatrix_ (az ablakhoz rohan. Ujjongva): Ide, katonák! Ide huszárok!
(Kint egy kis csapat lábdobogása hallatszik. Palánkot törnek át.
Puskatus döng az ajtón.)
_Golovin_ (sápadtan áll. Azután elkáromkodja magát. A két emberének int
és kirohan).
_Beatrix_ (az ablaknál ujjongva): Törő! Törő!
_(Függöny.)_