Reggel azután, midőn Karvajoff felkelt a malomerőd helyét megszemlélni,
ott találta a maga kiküldött zászlóalját mind a rendelt helyeken. A
kiket a robbanás el nem temetett, ott álltak sorban a sziklafal mellett;
csupán az az egy hiba esett bennük, hogy fej nélkül álltak ottan.
Legeslegelől a vezér maga, nagy piros köpenyegében, rendjelekkel
díszített köntöse még ékesebb volt egy lándzsadöféstől, melytől
elborította a vér. Olyan tréfás látvány volt az egész: egy hadsor,
melynek feje nincs.
Haza szállinkozó lovasok Alabin seregéből azután egész csodákat
beszéltek el a tábornoknak az éjszakai rohamról az ördögök ezredeiről,
mely ellenkező tudósitásokból olyan zürzavaros gombolyag keletkezett,
hogy kevésbbé jártas vezér, mint Karvajoff el nem igazodott volna rajta.
Ő azonban alkalmat vett magának ez eseményben következő összefüggést
találni s azt a kormányzónak Szebastopolba megküldeni, remekmintájául
minden későbbi haditudósitásoknak:
„Van szerencsém excellentiádat tudósítani, miszerint az éjjel a kóbor
tatársereg egy csapatja az élelemben szükséget szenvedő várbelieknek
nehány ezer darab marhát akart becsempészni. Kellő intézkedéseim s
seregünk bátor figyelme meghiusitá az alattomos kisérletet, s az egész
gulyát sikerült elfognunk. Az ellenség nagy veszteséggel vonult a várba
vissza. Ha Miriám dandárnok az ellenség megkerülése végett kiküldött
szibériai 7-ik zászlóaljjal el nem késik, az egész ellenséges csapatot
elfogjuk. Igy is nagy veszteségük volt. Az említett dandárnokon kivül,
ki késedelmének áldozata lett, közülünk senki sem esett el a harczban
(igazat mondott, mert mind ott álltak a falhoz támogatva). Ki kell
azonban Alabin őrnagyot emelnem, ki az ellenség visszaverése alkalmával
hősi küzdelem közepett veszélyes sebet kapott; s még sebesülten is
folyvást megtartá a vezényletet. Sajnálom, hogy az ellenség
veszteségéről pontos tudomást nem szerezhettem, miután szokásuk a
tatároknak magukat lovaikhoz kötözni, hogy az ütközetben, ha meghalnak,
se essenek le a földre. Ez érzékeny csapás után minden perczben várom,
hogy a lázzadó Mirza életre halálra megadja magát stb.“
Ezt a tudósitást aztán rábízta egy kozákra; a kozákot még az nap délben
lelőtték a Belbeki nádasok között s a hadi tudósítás még azon este
szerencsésen megérkezett – Mezre várba, és átadatott Mirza Kobulnak
magának.