GRITTI.

Tragédia 5 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Előadatott a Nemzeti

Szinházban 1863 április 1-én.

Bartók Klementina kisasszony az anya szerepében lépett fel, mint olyan,

ki első kísérletét teszi. Megvalljuk őszintén, hogy első kísérletet nagy

szerepben épen oly kevéssé kedvelünk, mint tanácsolunk. Még ott is, hol

színészi conservatorium van, nagyon rendkívüli és sebesen fejlődő

tehetség legyen az, ki egyszerre a legnagyobbszerű szerepekben lép föl.

Hát nálunk, hol a leggondosabb előkészület is csak nagyon hiányos és

egyoldalú lehet! Mi jobbnak tartjuk, ha a kezdő szinész vagy szinésznő

némi tájékozó előkészület után kis szerepekben teszi első kísérleteit, s

fokozatos gyakorlat mellett folytatja tanulmányait. E módszert, kivált

nálunk, számos ok és körülmény támogatja. A szinpadi és közönség előtti

gyakorlat többet ér mindennél, ha a kezdő folyvást figyelemmel kiséri a

közönséget, önmagát s fejteni igyekszik tehetségét. Egy pár kis

szerepben, ha jól megtanul mozogni vagy csak állani is, már nagy

tanulmányt tett. A kisebb szerepeket könnyebben és teljesebben

feldolgozhatja s ha némi sikert vív ki, mintegy magától fejlik

tehetsége, fokozatos örömben és haladásban; ez mind az ő kedélyére, mind

a közönségre a legjobb hatással van. A nagy szerep nagytehetségű

kezdőnek is ritkán sikerül, nem is említve, hogy vannak lassan fejlődő

tehetségek. A sikertelenség vagy félsiker hamar lehangolja a kezdő

szinészt, s ami annyira veszélyes, könnyen elégületlenné teszi – nem

magával, a mi nem volna nagy baj, hanem az egész világgal. Az ilyen

mindjárt a félreismeret lángész szerepét játszsza, s azt hiszi, hogy a

nagy dícsvágy annyi, mint kifejlett nagy tehetség, kész művészet, a mi

pedig, legalább egyelőre, nagy hátrányára van tehetsége fejlődésének.

Még nagytehetségű kezdő szinész is könnyen csalódik azon szerepkörben,

melyet magának választott s csak sikertelen küzdelmek után fedezi föl

valódi hivatását. Bármily tehetségű szinész, kisebb szerepekben kezdve

pályáját, e veszélyeknek és csalódásoknak sokkal kevésbbé van kitéve;

semmit sem koczkáztat vagy játszik el. Ha nagy jövője van, biztosabban

közeledik feléje, ha a sors szerényebb kört mutatott ki számára,

könnyebben beléje találja magát, jobban megfelel neki. S vajon van-e

művészet, melyen másod- és harmadrangú művészekre nagyobb szükség

legyen, mint épen a szinészin?

Ezek az általános nézetek semmire sem illenek inkább, mint Bartók

kisasszony első fölléptére. Nem mondhatni, hogy őt a természet pazarul

áldotta meg, bár nem volt hozzá épen mostoha. Jó szinpadi alak, hangja

nem igen kellemes vagy nagyterjedelmű, arcza sem kiválóan kifejező, de

mindkettő olyan, mely nem teszi alkalmatlanná a színésznői pályára. Mint

halljuk, már egy év óta tanul, s íme, alig tudott többre menni, mint

fennakadás nélkül elmondani szerepét. Az érzések és indulatok

árnyalatairól nála még szó se lehet; az öröm és fájdalom egypár

stereotyp kifejezése mindaz, mit művészetkép nyújtani képes. Szavalata a

hangnak egyhangú felemelése és leeresztéséből áll; állásában,

mozdulataiban semmi kifejezés és biztosság. Ha ezelőtt néhány hónappal

egy pár jelentéktelen szerepben lépett volna föl, s úgy próbálkozott

volna meg némi jelentékenyebbel, de akkor sem ily nagygyal, inkább

ítélhetnénk tehetségéről. Most, ha e nagy szerepből ítélnők meg őt,

könnyen igazságtalanná válhatnánk, mert meg kellene tagadnunk tőle a

tehetséget s legföljebb csak szorgalmát dicsérhetnők meg. Neki lehet

tehetsége s talán jó szinésznő is válhatik belőle, de ha folyvást ily

nagy szerepeket játszik, bajosan fog boldogulni.

Dramaturgiai dolgozatok (1. kötet, 1850-1863) · 第 47 / 87 题