Tragédia 5 felvonásban. Irta Szigligeti Ede. Előadatott a Nemzeti
Szinházban 1863 április 1-én.
Bartók Klementina kisasszony az anya szerepében lépett fel, mint olyan,
ki első kísérletét teszi. Megvalljuk őszintén, hogy első kísérletet nagy
szerepben épen oly kevéssé kedvelünk, mint tanácsolunk. Még ott is, hol
színészi conservatorium van, nagyon rendkívüli és sebesen fejlődő
tehetség legyen az, ki egyszerre a legnagyobbszerű szerepekben lép föl.
Hát nálunk, hol a leggondosabb előkészület is csak nagyon hiányos és
egyoldalú lehet! Mi jobbnak tartjuk, ha a kezdő szinész vagy szinésznő
némi tájékozó előkészület után kis szerepekben teszi első kísérleteit, s
fokozatos gyakorlat mellett folytatja tanulmányait. E módszert, kivált
nálunk, számos ok és körülmény támogatja. A szinpadi és közönség előtti
gyakorlat többet ér mindennél, ha a kezdő folyvást figyelemmel kiséri a
közönséget, önmagát s fejteni igyekszik tehetségét. Egy pár kis
szerepben, ha jól megtanul mozogni vagy csak állani is, már nagy
tanulmányt tett. A kisebb szerepeket könnyebben és teljesebben
feldolgozhatja s ha némi sikert vív ki, mintegy magától fejlik
tehetsége, fokozatos örömben és haladásban; ez mind az ő kedélyére, mind
a közönségre a legjobb hatással van. A nagy szerep nagytehetségű
kezdőnek is ritkán sikerül, nem is említve, hogy vannak lassan fejlődő
tehetségek. A sikertelenség vagy félsiker hamar lehangolja a kezdő
szinészt, s ami annyira veszélyes, könnyen elégületlenné teszi – nem
magával, a mi nem volna nagy baj, hanem az egész világgal. Az ilyen
mindjárt a félreismeret lángész szerepét játszsza, s azt hiszi, hogy a
nagy dícsvágy annyi, mint kifejlett nagy tehetség, kész művészet, a mi
pedig, legalább egyelőre, nagy hátrányára van tehetsége fejlődésének.
Még nagytehetségű kezdő szinész is könnyen csalódik azon szerepkörben,
melyet magának választott s csak sikertelen küzdelmek után fedezi föl
valódi hivatását. Bármily tehetségű szinész, kisebb szerepekben kezdve
pályáját, e veszélyeknek és csalódásoknak sokkal kevésbbé van kitéve;
semmit sem koczkáztat vagy játszik el. Ha nagy jövője van, biztosabban
közeledik feléje, ha a sors szerényebb kört mutatott ki számára,
könnyebben beléje találja magát, jobban megfelel neki. S vajon van-e
művészet, melyen másod- és harmadrangú művészekre nagyobb szükség
legyen, mint épen a szinészin?
Ezek az általános nézetek semmire sem illenek inkább, mint Bartók
kisasszony első fölléptére. Nem mondhatni, hogy őt a természet pazarul
áldotta meg, bár nem volt hozzá épen mostoha. Jó szinpadi alak, hangja
nem igen kellemes vagy nagyterjedelmű, arcza sem kiválóan kifejező, de
mindkettő olyan, mely nem teszi alkalmatlanná a színésznői pályára. Mint
halljuk, már egy év óta tanul, s íme, alig tudott többre menni, mint
fennakadás nélkül elmondani szerepét. Az érzések és indulatok
árnyalatairól nála még szó se lehet; az öröm és fájdalom egypár
stereotyp kifejezése mindaz, mit művészetkép nyújtani képes. Szavalata a
hangnak egyhangú felemelése és leeresztéséből áll; állásában,
mozdulataiban semmi kifejezés és biztosság. Ha ezelőtt néhány hónappal
egy pár jelentéktelen szerepben lépett volna föl, s úgy próbálkozott
volna meg némi jelentékenyebbel, de akkor sem ily nagygyal, inkább
ítélhetnénk tehetségéről. Most, ha e nagy szerepből ítélnők meg őt,
könnyen igazságtalanná válhatnánk, mert meg kellene tagadnunk tőle a
tehetséget s legföljebb csak szorgalmát dicsérhetnők meg. Neki lehet
tehetsége s talán jó szinésznő is válhatik belőle, de ha folyvást ily
nagy szerepeket játszik, bajosan fog boldogulni.