Azóta megtudtam ezt a titkot.
A mint ez a kis elbeszélésem megjelent, nehány hónap mulva meglátogatott
egy erőteljes testalkatú, de már erősen szürkehajú férfi, a kinek az
arczvonásaira vissza emlékeztem.
– Ön a fiatal Kobler?
– Igen, ezelőtt harmincz esztendővel.
Látogatóm elmondta, hogy ő most magyar állampolgár, kitünő állást foglal
el egy közhasznú intézetnél. Olvasta a tánczoló babáiról szóló
elbeszélésemet, s azért jött hozzám, hogy a rejtélyes szemfényvesztés
megoldását közölje velem.
S azzal beavatott a bűvészet titkába.
Olyan egyszerű ötlet az, hogy csodálni lehet, miként nem jön rá az ember
magától.
A discretio tiltja, hogy részletesen elmondjam az egész stratagemát, de
annyit elárulhatok, hogy az egésznek a titka az optikán alapul; a néző
közönség fényes világítás mellett csak a csillogó tánczbabákat látja: a
színpad fekete, a mozgató erő is fekete, s feketét a fehéren nem lehet
meglátni. Mikor a titok fölfedezése után ismét megláttam e
bűvészproductiót, bár tudtam már a titkát, még is teljes volt a
csalódásom.
Lábjegyzetek.
[Footnote 1: Petőfi.]
[Footnote 2: Magyarul körülbelül szabad fordítással: «ha nem tetszik
neki az én lerchenfeldi kiejtésem, elmehet zabot hegyezni. Majd én
zsenirozom magam egy olyan herczegtől, a ki a millimáritól kér kölcsön
egy lovat, mikor wachparádéra akar menni.]
[Footnote 3: Uj szó. «Durch» = «át» – «Lauch» = «hagyma» – «Durchlaucht»
= «áthagymázott.»]
[Footnote 4: Gyaur = keresztény; spanyol = zsidó.]