És azután «Zweimal hoch! Dreimal hoch!» Egész sor verset énekelnek, a
minek a refrainje mindig ez: «hoch! hoch! einmal hoch! zweimal hoch!
dreimal hoch!» S a vassulyok annyit csattan.
«Mi a tatár? Mért hochoznak? hisz nincs itt most Tisza Kálmán!» kérdem a
kisérő főtisztek egyikétől. Ő aztán megmagyarázza egész komolyan, hogy
az a hidászoknak a szokott nótája.
Ahá! Most már értem! Tehát a hány hochot kiáltanak, annál szilárdabban
áll meg az oszlop a mederben: annál mélyebben furja bele a hegyét a
földbe. Akkor nagyon jól van.
Még azután a távolból is sokáig hangzott utánunk a «hoch! hoch! dreimal
hoch!» Jól van fiaim! Isten éltessen sokáig.