alkalmával megismerkedvén vele, az különösen feltünt neki a nagy tiriak
adagok következtében, melyeket naponta élvezett. Malcolm figyelmezteté a
férfit, hogy e hatalmas méreg korán sirba fogja vinni. Tizenkét évvel
később Malcolm ujra találkozott ama persával ki most már igen testesen,
de nagyon erőteljesen nézett ki, s már távolról kiáltá oda Malcolmnak:
»Hé Szahib! megkétszereztem rendes tiriak adagomat, s a mint látod, nem
hogy a sirban feküdném, hanem ellenkezőleg igen egészségesen ülök a
nyeregben!« A csersz-el természetesen egészen máskép áll a dolog. Ez
kizárólag bóditószerül használtatik s a pipa segitségével gőz alakjában
szivatik be. Polák állitása szerint a csersz mérsékelt élvezete
semmiképen sem hat lehangolólag és erőtlenitőleg, sőt ellenkezőleg,
felizgatja a képzeletet, vidámságra és kedélyességre hangol s bizonyos
ruganyosságot kölcsönöz a szellemnek. Saját tapasztalataim nyomán
támogathatom Polák véleményét, mert magam is ösmertem persa irókat, kik
a csersz befolyása alatt hihetetlen módon fokozták képzelő tehetségüket.
A csersznek tulajdonitják a bátorság csodaszerü hatását is, s hogy a
jelenkor történelmi adataival támogassam ezen felfogást, csak azon
tényre utalok, hogy állitólag e készitményt okozzák amaz árulói tettért,
melynek alkalmával. Ekber Khán Macnaughten angol ezredest egy értekezlet
alatt lelőtte, s mely Afghanisztánban az angolokra nézve oly iszonyu
katastróphát eredményezett. Ennélfogva Iránban nem hiába teszik e méreg
gyakori használatának róvására a vallási és állami életben előforduló
egy-vagy más lázadást, miután a rajongás állapota a mit ez előidéz
némelyeknél a legnagyobb mértékben fokozza a képzeletet, másokat pedig a
vezetők akaratnélküli eszközévé alacsonyitja le. Hasonló okokat akarnak
találni, az egykor rettegett Aszszaszin[6] felekezet tetteiért, valamint
a Babik nevü communista felekezeteiért is. Ha a mérséketlenség nem hat
kártékonyan idegrendszerére, a mákonydohányzó tényleg kiválik a többi
keleti közül; szeme ragyogó tüzzel bir, modora eleven, beszéde,
mozdulatai gyorsabbak, s e tulajdonok által emelve, bizonyos életkorig
valóban akarattal és tetterővel is rendelkezik. A tapasztalás azonban
azt mutatja, hogy még a 40-dik év után is e veszedelmes idegzetingerlő
szernek még mérsékelt használata is a ritkaságok közé tartozik, s
Közép-Ázsiában mégis tiz mákonydohányzó közül legalább nyolcz e
szenvedély nyomorult áldozatává vált. Ott, hol a szeszes italok élvezete
halálos véteknek tartatik, igen számosan találhatók a mákony-evők s
leginkább a Dervis-zárdák közelében, s mindig megható látvány volt reám
nézve ha erős s edzett férfiakat, e borzasztó méreg beszivása
következtében rövid idő alatt testileg és szellemileg tönkre menve
találtam. E bün csak ritkán vonja maga után a halált. Áldozata, a
szellemileg elbutult, visszataszitó csontváz többnyire magas kort ér el,
sőt kevesebb betegségnek van alávetve, mint más emberek; de mily szomoru
tengés e járó-kelő halottaké, s mily mérhetetlen kártékony a mákony
hatása a szeszes italokéhoz mérten!
A fürdő.
A fürdőket és mosdásokat illető parancsolatok, melyeket a próféta
hiveinek lelkére kötött, csak igen keveset engednek a bráhma-hit
tisztasági törvényeinek. Vajjon a »Tetahheru!« (tisztúljatok) szó alatt
csak a testi s nem inkább a szellemi tisztaság értetett-e, vagy pedig az
első csak képleti czélzás volt-e az utóbbira, annak eldöntését körmön
font kórán-magyarázókra bizzuk; itt csak azt constatáljuk, hogy ez
egyetlen szó hatása alatt, Ázsia mohammedánjai mind, a fürdőt nemcsak a
legszükségesebb életkelléknek, hanem egyszersmind a szigoru vallási
parancs intézményének tartják. Ma már az egész iszlamita keleten a fürdő
alatt nemcsak az isteni parancs teljesitése, nemcsak a megtisztulás egy
tette értetik, hanem egyszersmint élvezet, melynek mindenki
szenvedélylyel engedi át magát. Ha fárasztó utazásból tér haza az ember,
ha erőltető munkát végzett, ha valamely ijedtség, vagy tulságos nemi
élvezet után pihenni vágyik: fürdőbe megy. Szegény és gazdag, öreg és
fiatal egyenlően hódol e szenvedélynek. A mit nálunk borravalónak,
Oroszországban pálinkapénznek, a khinaiaknál théapénznek neveznek, annak
Keleten fürdőpénz a neve. Ha egy város előnyeit akarják felmutatni,
fürdőinek ecsetelésén kezdik; ha az ellenkezőre akarnak czélozni, az
utóbbiak tisztálatan elhanyagoltsága hozatik fel érvül, s ha mecsetek,
karaván szerailok és tanépületek emeltetése által nevünket
halhatatlanitani kivánjuk, tán biztosabban érjük el ebbéli czélunkat egy
tág, vizgazdag fürdő épitése által. Azonban bármire czélzott is a
próféta, annyi tény marad, hogy egészségi szempontból népének jóltevője
volt, miután Keletnek többnyire meleg éghajlatában, a fürdő gyakori
használata által sok betegségnek vétetik eleje.
A moszlim világ nagy területén, kétségtelenül Konstantinápoly azon hely,
hol a keleti kényelmi-fogalmak Nyugat műizlése által finomitó
átalakuláson mentek keresztül; az ottani fürdők ennélfogva határozottan
a leggazdagabbak, legszebbek s legelegánsabban felszereltek. A
Közép-tenger márványdús szigeteinek közelléte nagyban hozzá járult, hogy
a byzantin-római épitészet e hazájában a fürdő-intézetet a tökély ritka
fokára juttassa. Nem kevésbbé váltak hasznossá e czélra elejétől fogva a
nagy vizvezetékek, s minekutánna a félhold, melynél a fürdők és mosdások
oly dogmaszerü fontossággal birnak, kiszoritotta volt Bizanczból a
keresztet, leginkább a fürdőépületek diszitésére pazaroltattak az
ottománok által, Európában folytatott zsiványkodási utaikból ide hozott
drágaságok. Valóban, a tisztasági fogalmak igen sajátságos vegyüléke
tünik fel emlékemben, ha visszagondolok mindazon fürdőkre, melyeket a
különböző moszlim tartományokban meglátogattam. Ilyenkor mindenek előtt
az oszmanli, még pedig az efendi osztályhoz tartozó merül fel lelki
szemem előtt, a mint fontoskodó arczczal és határozott léptekkel halad
odább, mig szolgája a terjedelmes fehérnémü csomót viszi utánna. A
fürdő-intézet ajtaja alig nyilt meg s már elébe siet a bérlő és a
szolga-személyzet. A kupolaszerü előcsarnok legmagasbb karzatán ruganyos
diván várja az érkezőt. Minden kéz vetkőztetésével van elfoglalva,
lábára vonják a naalint (faczipőt) és meztelenül, egyedül csak a
»futá«-val (köténynyel) dereka körül, némely efendi oly büszkén lépdel,
mintha rendjeldiszitett mellel a parádén jelenne meg. Mezitelen urát a
mezitelen szolga követi tsibukkal és kávéscsészével. Az előcsarnoktól az
első meleg szobáig alig van nehány lépésnyi távolság, s mégis már
pihenni, pipázni és kávézni kell. Erre a pipahordozó távozik s
szemérmetesen földre sütött szemekkel, félősen közelg néhány dellák
(fürdőszolga) az előkelő vendéghez. Mint azt a bon ton követeli, ezek
Georgia fiai szép alakkal és húsos tagokkal. Mozdulataik, szemjátékuk,
fejbólintásuk, szóval minden a jól trainirozott dellák szabályai szerint
idomul. Az efendi int és az ifju csapat (bajuszosak már nem türetnek e
foglalkozásnál) lassan tagjaihoz nyul; a gyöngéd simongatástól lágy
fogásokba mennek át s ezekből a valóságos dagasztásra. Megjegyzendő,
hogy a szemjáték melylyel a lágy tésztához hasonlólag megdolgozott
uraság Georgia vagy Cserkeszország fiainak elégedettsége kisebb nagyobb
mértékben bátoritó jeleit adja, Európaira nézve utánozhatatlan marad.
A fél meleg szobából, az egészen kimerült fürdő-vendég a tulajdonképeni
forró osztályba lép, mely minden részletében feltünő gonddal felszerelve
a török hamamok, (fürdők) szentélyét képezi. A napsugarak, melyek a
kupolára alkalmazott, többnyire zöldszinü, golyószerü üvegeken át a
magas terembe hatolnak, igen sajátságos képet világitanak meg. A
leghalkabb mozdulatot is erős viszhang követi, s a vékony csészék
csengése, melyekkel a viz a kagylóalaku medenczékből meritve a testen
végig öntetik, a szappanhab bogyborékolása, a vendégek nyögése és
sikoltása, mely közé olykor egy-egy vig dal vegyül, mindez meglepő
hatást teszen. A kupola-épitkezés gyakran tévutra vezeti az embert
hangja erejére vonatkozólag s megbocsájtható, ha annak szépsége és
terjedelmére nézve rövid illuziónak engedi át magát. Ezért mondja a
török példabeszéd a képzelgőről: »Ugy látszik, a hamamban próbálta a
hangját.« – E terem közepén: épen a kupola alatt, két láb magasságu
terasse alaku emelvény létezik, melynek neve »Göbek-Tasi« (a köldökkő).
Ez a fürdő kedvelők légyotthelye, kik, miután egy csöpp izzadtság sem
maradt meg többé bennök itt, 40 R.-foknyi hőség mellett, több órákon át
vigan társalognak, dohányoznak, kávéznak s hébe-korba még kártyáznak és
sakkoznak is. Ha e »Göbek-Tasi-k beszélhetnének, mennyi mindent
mondhatnának el e fürdők női látogatóiról, a fiatal hanimokról (török
hölgyek), kaczér cserkesz nőkről és Abyszinia rézszinü leányairól.«
Megismerkedtem Törökországban nőkkel, kik négy-hat órát ültek a
Göbek-Tasin, hajukra négy darab szappant használtak el s ámbár testök
minden látogatás után erősen megfőtt csibehushoz hasonlitott, mégis
hetenkint háromszor-négyszer ismételték ezen élvezetet. Ezen nem szabad
csodálkoznunk! A fördő, főkép télen, a török hölgyvilág főtalálkozási
helye s az operát, a hangversenyt helyettesiti náluk. A férfiszemtől,
tehát a szeretetteljes férj tekinteteitől is megóva, itt minden játéknak
és tréfának fesztelenül lehet magát átengedni. A szolgaszemélyzet
értékes borravalókkal hallgatásra indittatik. És az hallgat is; azonban
mi tagadás – rendkivül érdekes volna, ha megleshetnők a konstantinápolyi
Göbek-Tasi élményeit és tapasztalatait.
A ki az ó-keleti ettiquettet szigoruan akarja követni, a nagy csarnok
nyilványosságát a kis cella zárkozottságával cseréli fel, melynek
nyilása előtt össze vonatik a vörös-kék csikozott függöny, mely mögé a
fürdő-személyzet már nem teheti be a lábát s csak a magán szolgának
szabad a bemenet. Ott átaljában kerülni kell a vizzel való hangos
lubiczkolást, a hallható nyögést vagy felkiáltást; a vallási parancsok
szigoruan elrendelték hány kanna vizzel szabad meglocsolni a test
egyik-másik részét, melyeket kell előbb, melyeket utóbb leönteni,
másrészt azonban a fehérnémü szövetére és alakjára, valamint a
jeruzsálemi szappan minőségére nézve a változó divatot követik. Nem
kevésbbé czeremóniás a belső termek elhagyása. Minden osztályban más
ruhába takartatunk, s mielőtt azon csarnokba térnénk vissza hol
ruháinkat levetettűk, nem egy furcsa jelmezt kelle magunkra venni. A
letöröltetés, a serbét, kávé vagy más frissitőszerek átnyujtása, az
egészséget kivánók egész raja, a tükör átnyujtó, szóval minden mi az
európai kedélyt végkép kimeritené, a keletiek ritka türelme és kitartása
mellett, még nem is feltünő nekik, mert fogalmaik szerint mindez
szükségképen hozzá tartozik a fürdőhez.
A távol Ázsiában a fürdő, lucus a non lucendo, inkább beszennyező mint
tisztitó intézmény. Minél jobban tartunk Konstantinápolytól Keletnek,
annál kezdetlegesebbé válik a hamam, még Persiában, a régi Iránban is, a
fürdő épenséggel sem lehet vonzó az európaira nézve. Az ottomán
birodalom ázsiai részében Erzerum, Kharput, Moszul, Kaiszeria, s
leginkább Damaszkus hiresek fürdőikről. Az utóbbi hely, mely az
»illatos« melléknevet viseli, vizgazdagsága tekintetében felülmulhatlan.
Minden háztulajdonosnak jogában áll a fürdőintézet alapitása s habár a
főhámámok némelyikének alapitási ideje még az ó-korból való, mégis az
épitési mód, valamint a használt anyagok távolról sem közelitik meg a
stambuli fürdőkéit.
Iránban, az ó-ázsiai civilizatió e székhelyében, ezen országban, hol a
művelődés legmagasbb fokán vélnek állni, s az egész világot még a
kezdetlegesség lemélyebb posványában gondolják, – a fürdő valóságos
paródiája ezen intézménynek. Oly népnél, mely a máshitüvel való merő
érintkezés által is már nagyon tisztátalannak érzi magát s a mocsoktól
csak a fürdő használata által bir ismét szabadulni. Midőn Persiában
először tudakozódtam az ilyféle intézet után, már a hely külső alakja, a
bemenet előtt magasra tornyosuló lótrágyával, (ezen országban a fürdőket
azzal fütik) végtelen undort keltett bennem. De ez még egyre növekedett,
midőn a kerek előcsarnokon át, – melynek falai a Firduszi-féle
hőskölteményből vett csata képekkel valának diszitve, – a pincze
mélységü belső részbe léptem. Minden oldalról a fényüzés látszatába
burkolt piszok meredt felém. A vetkőződés nem különböző termekben megy
itt végbe, a fürdőruha sincs oly jó állapotban mint Törökországban s
egyátalán lehetetlenség egy persa fürdőt meglátogatni, anélkül hogy
nehány eleven emléket magával haza ne vinne az ember. Már az első
szobában is a felolvasztott henna vagy festő növény, s más egyéb
kenőcsök átható, kellemetlen szaga üti meg a belépő orrát; a második
szobában, a tulajdonképeni mosdó-osztályban, az még sokkal erősebbé s
elviselhetetlenebbé válik. Azok, kik a törvényes, teljes mosdást akarják
elvégezni, az itt létező négyszögletü vizmedenczébe lépnek. E medencze
belső ürege kicsiny, a benne lévő vizet naponta csak egyszer
változtatják s ha nyolcz-tiz persát e mocsárszerü nedvben egymás mellett
állni láttam, a mint akarva nem akarva csaknem a bőrt dörzsölték le
egymásról a folytonos érintkezés következtében, tökéletesen meg volt
előttem magyarázva a törökök ismert undora, melylyel keleti testvéreik
iránt viseltetnek.
A török fürdőkben, a forró osztályokban szoktak öltözködni, a persák e
czélra egy harmadik szobát használnak. De szükségük is van reá, mert a
dellák két óra hosszán tartó műtéte, – mely alatt hajat, szakállt,
talpat, tenyeret és körmöket megfest az emlitett növénynyel mindez sötét
vörösre festetik, – melegebb atmosphärában nem lenne épen kellemes. A
hennávali festés a persák egy érthetetlen szenvedélye, mely róluk az
afghánokra is átszármazott. Nem csak felnőttek, idős férfiak és nők, de
még ujdonszülött gyermekek is hennával festetnek be. A fehér lovakat
arany pejjé változtatják általa, s a királyi lovak farkánál a
hennafestés a királyi szolgálatot jelzi. A henna számtalan czélra
használtatik és árnyalatai a sötét feketéből átmennek egész a
téglavörösbe. Ha az első szin azért véttetik igénybe, hogy a vénség
jeleit elfátyolozza, az érthető; azonban, mily szépészeti fogalomnak
akar kifejezést adni a művelődésére oly büszke persa azáltal, hogy
fekete szakállát téglavörösre festi, az megmagyarázhatatlan, s még
megmagyarázhatatlanabb azon tisztasági fogalom, melynek következtében
kezeiket befestik, hogy a rájok tapadt piszok láthatatlanná váljék.
Ha férfiak két órát öltözködnek, nem lehet meglepő, hogy a nők négy-öt
órát töltenek a toilette-el; de a nyugati olvasó azért ne képzelje, hogy
egy hölgy az ó-kor rózsaországában tán ragyogó tisztán, diszesen kerül
elő a fürdőből. Habár a persa nők átlag megfelelnek a női szépségrőli
fogalmainknak, öltözetük s cziczomázásuk által, melynél a festőpor
szinte főszerepet játszik, rendkivül eléktelenitettnek. Az európai szem
nem is fogja az elragadó szépség nyomát találhatni amaz anyajegyekben
(Khal) akár természetesek, vagy csak művészileg állittattak elő, –
melyeket a kelet költői oly magasra becsülnek s oly végtelenül
dicsőitenek, elannyira, hogy Hafiz Közép-Ázsia két legszebb városát
odaadná két anyajegyért. A persa nők egy maró kővel, kisebb khal-okat
petyegetnek arczukra, nyakukra és keblükre; a félvilág, a khalt
kiterjesztve, merész képeket petyegett bőrére, sőt Iszpahanban, Irán
valamely emanczipált leánya egész vadászati képet petyegettetett magára.
Daczára a nagy gondnak mit a toilettere forditanak, a persa nők
tisztaság tekintetében mégis messze hátra maradnak a Törökországbeliek
mögött. Szappant csak a jómóduak, gazdagabbak használnak, az alsóbb
néposztályok pótlékúl egy bizonyos agyagnemet használnak, mely olykor
illatossá tétetik, nagyobbára azonban a maga természetes, hamisítlan
valóságában fogyasztatik. De legkivált a hajzat az, mely a reng-kenőcs
által – egy fekete, festékszerű kenőcs – a tisztítás helyett, sürű
pánczélt nyer. Hogy naponta ne kelljen a fésűléssel és hajsimítással
bibelődni, sokan valami ragadó szert vegyítenek a reng (festék) közé, s
képzelhető, mily bűvös illatú a szépek ilyetén elkészitett fejecskéje, a
forró évszak alatt.
Valamint a persa fürdők külső építkezése, belső elrendezése s gyakorlati
használata is nagyban különbözik a törökök fürdőjétől, ép úgy változik a
két országban azoknak használati ideje. Törökországban a fürdő csak
alárendeltek és szegényebbek által használtatik a reggeli órákban, mi
Persiában épen nem áll. Itt a kora reggeli órákban, az idegen egy
trombita egyhangú szózata által lepetik meg; ez az igazhitüeknek szóló
jel, mely tudtukra adja, hogy a fürdőmedenczék megteltek meleg vízzel.
Azon módon, a mint Európában reggelenként a marhát szokták aklából
legelőre csalni, úgy figyelmeztetik Persiában a hivőket a próféta intő
szózatára: Tetahherú! De bármi régen szólal fel naponta a trombita intő
szava, a próféta szózatának valódi értelmét a persa mai napig sem fogta
még fel.
A mohammedán művelődés még inkább keletnek terjedő birodalmaiban, az
afghánok, turkesztániak, turkománok és kirgizeknél, a mennyiben e népek
művelődésre, vagyis vallásosságra számot tartanak, a fürdő nem csekély
fontosságu intézmény. A Szunita-Khiva, Bokhara és Herat fürdőintézetei
építés-módra s berendezésre nézve hasonló alanti fokon állanak s a
szegénység hatását teszik a szemlélőre. Az özbég fővárosban, valamint a
Zerefsán partjain a fürdők többnyire földalatti helyiségek. Egy
pinczelépcső közvetitése folytán lejutunk a Dehliz-be, (előszoba) hol a
ruházat egymástól elkülönített kis csomagokban hátrahagyatik, anélkül
hogy valaha kicserélés, vagy pláne sikkasztás történnék. Innét keskeny
folyosó a tulajdonképeni hamam-ba, vagy özbeg megnevezés szerint az
»isziglik«-be vezet, a hol az ember edzett tatár markok által derekasan
megdolgoztatik. Volt rá eset hogy két ily tenyeres-talpas, készséges
szolgát láttam egy fürdővendégen dolgozni, s a »shampooing« a hogy az
angolok nevezik, Ázsia egy országában sem használtatik oly erélyesen
mint az emlitettekben. A hamam-ból a mosdókészlethez megy az ember; az
egy kerek medenczéből áll kupola-szerű födővel, melynek közepét egy nagy
vizzel telt üst foglalja el, mely csapszivekkel van ellátva, úgy hogy a
fürdővendégek izlés szerint önthetik le magukat meleg vízzel. Minden
csappal szemben kis czella van alkalmazva, mert a moszlim törvény
szerint a fecscsenő vízcsöp a mellette állót tisztátlanná teszi. A
csapszivek Törökországban és Persiában itt-ott ezüstből vagy finom
rézmunkából valók, az özbégeknél azonban mindig csak egyszerű fából
készülnek. Fürdőintézeteikben egyátalán nyoma sincs a fényüzésnek,
aránylag még a fürdők ára is igen csekély, sőt arra is van eset, hogy
sok fürdővendéget ingyen is bebocsájtanak, – mi Nyugatázsiában sohasem
történik, – s főkép télnek idején, hogy az igazhivőket, ha a folyóban
nem végezhetik vallásbeli mosdásaikat, ezáltal a nagy bűn elkövetésétől
visszatartóztassák.
Turkesztán nomád népsége rendkivül sajátságos módon szokta teljesíteni e
vallási kötelességeket, miután bizonyos esetekben a »Guszl« (tetőtől
talpig való mosdás) elhanyagolása hittagadás gyanánt értelmeztetik. A
Görgen melletti pusztákon, Merv körül, valamint a Jaxartes és Oxus
északi részén, mindenütt hol nomádok tanyáznak, korán reggel gyakran
látható a sátrak előtt egy-egy nő, ki egy hátrafelé tartott,
kiterjesztett lepedő előtt áll, mig a rögtönzött függöny mögött a férj
áll, ki nehány veder hideg vízzel önti le meztelen feleségét. – Volt rá
eset, hogy karavánunk a sivatagban, hol rendesen nagy vizhiány
uralkodik, oly sátor mellett haladt el, hol a leguggolt igazhitü nomád,
valamely szolgája által homokkal öntette le testét. Valóban, nem igen
kellemes toilette-mód! Azonban ez pótfürdő, valamint bizonyos pót
mosdások (Tejemmun) is léteznek, melyeket magam is használni kénytelen
valék, ha a sivatagban még inni való víz sem volt, minél kevésbbé tehát
a vallásbeli mosdásokra szükséges mennyiség. Ha valamely folyó mentében
üttettek fel a sátrak s egy molláh közelléte és fegyelme a törvény
szigorú követését igényli, a fiatal nők sohasem mulasztják el, már korán
reggel a vallás parancsolatai szerint víz alá bukni a folyóban. Az
idegenek és ismerősök tekintete ezalatt igen keveset bántja őket. A
moszlim szemérem tanai, de egyúttal a velök járó bűnök is még egészen
ismeretlenek a nomádoknál.
A fürdők után a vallásos mosdások kiváló helyet foglalnak el a moszlim
világban. Mindenesetre sajátságos látványt nyújt, ha egy egész népet
látunk magunk előtt, mely toilettejének egyes részletei által Istennek
tetsző tettet vél elkövetni s csaknem hihetetlen a tény, hogy vaskos
kötetnyi könyvek léteznek, melyek keleti ravaszsággal és
hajszálhasogatással e parancsolatok apró részleteit magyarázgatják, s az
európai sohasem fogja csodálkozás nélkül szemlélhetni, ha az igazhitü
az, öntöző kannával kezében, ájtatos töredelmességgel s éghez emelt
tekintettel arczát, kezét s lábát mossa. »Tisztán közeledjetek Isten
trónjához,« szól a törvény; de a tisztaság nem a lélekre hanem a testre
alkalmaztatik, minélfogva minden imádság előtt őt igen körülményes s
legapróbb részletében törvényileg nagy szigorral meghatározott mosdás
van megparancsolva, melynek neve abdeszt vagy taharet. Az egész eljárás
alatt nem szabad sem beszélni sem egyébre gondolni, csak Istenre és
szentségére.
Az így megtisztított moszlim végre egészen audienczia-képes Allah-nál s
ha Mekka irányában felterítette imádsági szőnyegét s eszméit
összeszedte, megkezdődhetik a »namaz.« Ekkor aztán a kezek oly módon
emeltetnek a fej fölé, hogy a hüvelykújjak a fülek mögé kerülnek. E
szamár-fül jel által igyekszik a moszlim gondolatait a külső dolgokról
elvonni, vagyis, imádságra készül. E mozdulat azonban csak a férfiak
előjoga; a nők, kiknél az egyházi törvény az érzékek tökéletes
fejlettségében kételkedni kegyeskedik, kezeiket nem a halántékig, hanem
csak a vállig emelik. Miután az imádkozó bevégezte a fentemlített
kézmozdulatot, előre hajtja a nyakát, kezeit elől, teste fölött egymás
fölé rakja s testével egy derékszögletet képezve mélyen meghajtja magát,
ismét felemelkedik, hogy azonnal földre bukjék megint de úgy, hogy
homlok, orr és térd a földdel érintkezésbe jusson, mit »Szedsdé«-nek
neveznek. E mozdulat ismételtetik s ezzel valóságos Rikaa-t (térdre
esést) végeztek. Az utolsó Rikaa után – azoknak száma a napontai öt
imádságnál változik – a mohammedán térden állva, fejét töredelmesen s
valódi alázattal mélyen keblére hajtva, nehány perczig mozdulatlan
szokott maradni. Ezen helyzet főkép a szabad természetben, nap feljötte
és lementekor a valódi Istentisztelet és imádat igen megható képét
nyújtja s nincs nép, mely több alázattal s imádattal közelítene
Istenéhez. Az imádság ideje az, a melyben a moszlim legjobb vágyaival
járul teremtője színe elé, magát véle közvetlen közlekedésben véli, s
ebből magyaráztam ki magamnak azon, eleinte meglepő tényt, hogy barátaim
és utazótársaim mindig látható örömmel és ragyogó szemmel emelkedtek fel
imádságukból s ilyenkor oly vidámak s kedvteltek valának, mintha szivük
nagy tehertől szabadult volna meg.