Tudósok, kik kizárólag munkájuknak élnek, nem igen szoktak jó színben
lenni és gyakran szenvednek ideg-, gyomor-, bélbetegségekben, krónikus
székrekedésben stb. Megerőltető szellemi munkánál az agyba túlságosan
sok vér nyomul, melyet más szervektől vonunk el és így elősegítjük a
gyomornedv kiválasztásának és étvágyunknak csökkenését. Ha lehetséges
volna, egy-egy órával az étkezés előtt és után be kellene szüntetni a
szellemi működést. A vérnek az agyba való nyomulása az alvást is
megrontja, mely csak akkor lesz igazán mély, ha az agyvelő vérszegény.
1–2 órával lefekvés előtt tehát kerülni kellene minden szellemi
túlerőltetést és főleg az ágyban való olvasást.
Nyugodt éjjeli alvás után az agy eléggé kipihente magát s ennélfogva a
legmunkaképesebb. Ezért tehát a reggeli órák a legalkalmasabbak szellemi
munkára; az egészen koraiak pedig a nagy nyugalom és zavartalanság révén
ezeknek is fölötte állanak. Én magam legszívesebben dolgozom reggel
5–38-ig, különösen télen, amikor ily korán még nem lehet sétára indulni.
Egy korábbi fejezetben már megemlítettem, hogy az erősen igénybe vett
szervek a gyakori vértódulás következtében könnyebben jutnak az
érelmeszesedés stádiumába. A szellemi munkásoknál tehát gyakrabban
találkozunk e bajjal, főleg akiknek az a rossz szokásuk is megvan, hogy
sokat dohányoznak és isznak. Egészséges körülmények között azonban igen
magas kort érhetnek el, mint azt számos híres példa: mint Hippokrates,
Demokritos, Plato, Plutarchos, Leibniz, Newton, Galilei, Michel Angelo,
Carlyle, Kossuth stb. bizonyítja. Sokrates 94 éves korában írta meg
Panathenaeját, Goethe munkaképessége pedig mindvégig változatlan maradt.
Nemrégiben kaptam meg egy, az anyagcserére vonatkozó munkáiról hírneves
angol kollégámnak a cukorbetegségről írt művét, melyet 80 éves korában
írt meg.
Kevés kivétellel azt találjuk, hogy azok a szellemóriások, akik magas
kort értek el, minden tekintetben mértékletes életet folytattak, nemcsak
testileg, de szellemileg is. Aki oly egészségesen él mint Newton, az
gyenge testalkata dacára is magas kort érhet el. Newton nagyon
mértékletesen táplálkozott, nem voltak szenvedélyei és sohasem dolgozott
a kimerülésig. Ne vigyük munkánkat túlságba, ne sajnáljuk magunktól az
_idejében_ való pihenést – ez legyen a szellem egészségtanának legfőbb
törvénye. Az agyvelő szorul az összes, erősen igénybe vett szervek közül
a legtöbb nyugalomra. Néhány órán túl nem szabadna egyfolytában
szellemileg dolgoznunk.
Nagyon ajánlom, hogy tiz vagy tizenegy órakor feküdjünk ágyba, 5–6½
órakor keljünk fel s megreggelizve (egy kis tejet igyunk) csakhamar
fogjunk munkához. A rendes reggelit 8 óra tájt fogyaszthatjuk el. Ezt
kövesse hosszabb séta, mielőtt újra munkához fognánk, melyet egy órával
az ebéd előtt hagyjunk abba s csak egy órával az étkezés után
folytassunk. Egy órával vacsora előtt is ajánlatos a munkát megszakítani
és egyáltalán nem dolgozni többet, hanem inkább sétáljunk lehetőleg
estebéd előtt is. Egyáltalán, a szabadban való tartózkodás nagyon
előnyös szellemi munkások számára; különösen az erdőben vagy máshol a
zöldben könnyebben jutunk eszmegerjesztő gondolatokhoz. Ha nincsen
túlságos meleg, akkor munkánkat a napon végezhetjük, szemünket és a
könyvet, vagy a papirt árnyékoljuk azonban be. A szabad levegő, napfény
és szellemi foglalkozás egyesülése fölötte értékes. Minden
laboratóriumnak és könyvtárnak követni kellene levegő és világítás
szempontjából az összes egészségtani rendszabályokat.
Télen szórakozás végett járjunk el barátainkhoz, társaságba,
hangversenybe, színházba stb. Tanácsos volna minden évszakban a
vasárnapot falun tölteni. Kövessük továbbá az általános egészségi
rendszabályokat is. Főleg ami a táplálkozást illeti, a nehéz szellemi
munkával foglalkozó tudósoknak nagyban ajánlom a húsevés abbahagyását és
vegetariánus módon tejes ételekkel, tojással való tápkozást. A bőséges
húsevés mindenképen kerülendő; nemcsak nehézkessé és gondolatlustává
tesz, hanem könnyen indít bennünket alkohol, kávé, dohány és más káros
izgatószer élvezésére, amit azonban gyenge hústáplálkozás után nem
szoktunk megkívánni.
Mértékletesség és szabályos életmód növelik a szellemi munkások
kilátásait a hosszú életre és megóvják a szellemi erők időelőtti
összeomlását, aminek pedig túlhajtott munkánál előbb-utóbb be kell
következni. Nem ritkán már a fiatal években következik ez be. Már
Boerhave említ két ilyen esetet: »Ismertem egy fiatal embert, aki
mindent tudott s a tudománynak valóságos szörnye volt, de alig élt 25
évig. Egy másik pedig, aki hangyaszorgalommal dolgozott éjjel-nappal, 19
éves korában minden betegség nélkül lesoványodásban meghalt.« A tudósok
és irók mellett főleg az orvosok vigyázzanak magukra, kiknek agyveleje
állandóan meg van feszítve. Azok a megerőltetések, melyeket mások
életének meghosszabbítása érdekében tesznek, megrövidítik az övékét –
mily iróniája a sorsnak! Kevés hivatás követel annyi gondolkodást, mint
éppen az orvosi. Mi orvosok gyakran érintkezünk ragályos betegekkel;
minthogy pedig a folytonos szellemi megfeszítés károsan hat testi
egészségünkre és ennélfogva a fertőzések elleni ellenálló képességünket
is csökkenti, nagyon ajánlom, hogy az összes káros behatásokat –
különösen mindenféle mértéktelenséget – lehetőleg kerüljük.