Ki nem ismeri az egyik szemére vak és egyik fülére süket ember esetét,
aki látó szemének és halló fülének záródásakor rögtön elszokott aludni?
Nagyagyvelejét ugyanis nem zavarták többé külső észleletek. Ez az eset
tanulságos. Egészséges alvás mindig csak akkor fog bekövetkezni, ha a
nagyagy mindennemű felizgatását elkerüljük, mert csak ilyenkor válhat az
vérszegénnyé. Minden, ami figyelmét felkelti, a nesznek legcsekélyebb
meg nem szokott észrevétele is (óraketyegés, beszéd, fény) stb.
hátráltatja az elalvást, míg a sokkal erősebb lárma és a fényes
világítás, ha megszoktuk, egyáltalán nem zavar többé, mert a nagyagy
megszünt őket észrevenni. A molnárt a malom kerepelése, a nagyvárosi
embert a villamosok csengetése és zúgása cseppet sem zavarja elalváskor,
éjszakai nyugalmában; sőt azt hiszem, hogy pl. a molnár inkább ébredne
fel az esetben, ha a malomkerék hirtelen megállna.
Mindenekelőtt arra kell tehát tekintettel lennünk, hogy mindazt, ami a
nagyagy figyelmét igénybe veszi, eltávolítsuk. Ez rendesen a lárma és
világosság, de néha éppen az ellenkezője szokott lenni. Sokszor a szoba
hőmérséklete is fontos szerepet játszik. Sokan nem képesek meleg
szobában aludni, mert ott az agyvelő lassabban válik vérszegénnyé; ezek
tehát télen a csak kevéssé fűtött szobában, jobban alszanak, mint
nyáron, amikor a hőséget nem tudják eléggé lehűteni és valahányszor
felébrednek, kénytelenek a párnát megfordítani. Hogy tehát hálószobánk
levegője ne egyhamar romoljék meg és ne legyen ennélfogva nyomott,
mindig a rendelkezésünkre álló legnagyobb szoba legyen a hálószobánk és
ne – amint azt sajnos sokan teszik – a legkisebbet válasszuk erre a
célra. Szükséges továbbá, hogy az ablaknak legalább egy részét – de a
mellékszobáét mindenesetre – éjjel tartsuk nyitva.
Az agy nyugalma érdekében, a többi szerveknek sem szabad működésben
lenniök. Lefekvés előtt be nem fejezett emésztés, továbbá valamely
szervünknek fájdalma vagy a belek erős felfúvódása álmot zavaró módon
izgatják az agy észrevevő képességét. Vacsorázzunk jóval a lefekvés
előtt és semmi, vagy csak nagyon kevés húst együnk. A felfúvódást okozó
ételek (pl. hüvelyes vetemények vagy burgonya, főleg sörrel együtt) este
szigorúan kerülendők, mert a puffadtság különösen zavarja az alvást;
szükség esetén távolítsuk el, ha nem birunk elaludni, azáltal, hogy
glicerinkúpot vezetünk a végbélbe, amely székelést idéz elő, s erre
csakhamar elalszunk. Hugyhajtó ásványvizeket sem szabad este innunk,
mert különben a hólyagban meggyülemlő vizelet gyakran fog álmunkban
zavarni.
Leginkább azok az emberek zavartatnak meg álmukban, akik állandóan
könnyen alusznak, főképp a reggeli órákban, amikor mindenkinél
legkönnyebb az álom. Mennél tovább tart az álom, annál könnyebb lesz.
Legerősebb az első órákban; azt a zajt, amely három vagy négy órakor
felkeltene, egy vagy két óra tájban egyáltalán nem halljuk. Kétségkívül
legjobb nem később, mint ½11-kor lefeküdni, de semmiesetre sem éjfél
után. És jól megjegyzendő: közvetlen lefekvés előtt ne foglalkoztassuk
szellemünket és kedélyünket semmivel! Ne nehezítsük meg az agyvelő
vérének kiürülését erős gondolkodás, írás vagy olvasás által és ne
tépelődjünk bánat, gond, kellemetlenségek és súlyos szerencsétlenségek
felett! Minél később nyugtatjuk meg szellemünket és lelkünket, annál
nehezebben jut testünk a megkívánt álomhoz. Ahelyett hogy álmatlanság
ellen orvosságokat szednénk, kerüljük inkább annak okait, mindenekelőtt
az ágyban való olvasást és gondolkozást.
Még mindig vitás az alvás _tartama_, mert az alvás szükséglete egyének
és a körülmények szerint változó. Vizsgáljuk meg önmagunkat és magunk
derítsük ki a helyes mértéket. Mindenképen mértékadó e tekintetben az
alvás mélysége. Mennél mélyebb az álom, tehát minél intenzívebb a
bennünk végbemenő méregtelenítő folyamat, annál rövidebb alvásra van
szükségünk. Nagyjában hat és nyolc óra között ingadozik az alvás
tartama, lányoknak és asszonyoknak több kell; rendes körülmények között
7–8 óra felel meg felnőtteknek leginkább. Fődolog, hogy az alvás által
felfrissüljünk és utána vidámnak érezzük magunkat. Minél fiatalabb a
gyermek, annál tovább (11–20 óráig) kell aludnia. Ugyanaz az egyén sem
kívánja meg mindig egyformán az álmot; a körülmények szerint néha öt óra
is elegendő, máskor viszont nyolc órával sem elégszünk meg. Aki egy-két
éjjelen át nem volt képes magát kialudni, az ne mulassza el azt annál
hosszabb alvással kipótolni; hogy ez utólag sikerül, az szintén
bizonyítja az alvás méregtelenítő működését.
Valamint a kevés, úgy a sok alvás is fáradtságot, nehézkességet és
munkaiszonyt okoz. Itt is tartsuk be tehát a helyes középutat. Csakis ez
képes pótolni napközben elhasznált erőnket, illetve ezáltal sikerül a
felgyülemlett mérges anyagokat kiküszöbölni. Ha valakit egyetlen egy
teljesen álmatlanul eltöltött éjszaka után megfigyelünk és azt látjuk,
mintha az illető hirtelen megöregedett volna, úgy szívesen elhisszük,
hogy az állandó éjszakázás az időelőtti megvénülést nagyban elősegíti.
És ha megfigyeljük, hogy egyetlen egy nyugodt éjszakai alvás mennyire
elegendő normális külsőnk visszaszerzéséhez, akkor minden bizonnyal le
fogjuk vonni azt a tanulságot, hogy a korai megvénülés elkerülése végett
az elegendő alvás feltétlenül szükséges. Kerüljük mindenekelőtt az
éjszakai utazásokat és feküdjünk le korán s így korán is fogunk
felkelni. Wesley, a reformátor, mondotta, hogy »a korai lefekvés és
korai felkelés egészségessé és bölccsé teszi az embert«. De feltűnő
magas kort is érünk el ezáltal; a legtöbb száz éves emberről tudjuk,
hogy koránkelők voltak. Az a körülmény, hogy a vidéken sokkal több a
koránkelő és koránfekvő ember mint a városban, bizonyára egyik okozója
annak, hogy faluhelyen sokkal elterjedtebb a hosszúéletűség. Aki korán
kel, az este hamar lesz fáradt és álmos, és annál egészségesebb álomba
merül; a koránkelés tehát egyúttal megelőzője is az álmatlanságnak és
pedig a legtermészetesebb. De az étvágyat, az éhség érzetét is nagyban
elősegíti ez a kitűnő szokás, melyet nem ajánlhatunk elég komolyan, bár
tudjuk, hogy sok embernek kezdetben nagy önmegtagadásába kerül; ami, ha
egyszer elmult, szívesen maradunk továbbra is korai felkelők. Aki télen
nem bírja elsajátítani, az nyáron okvetlen szokja meg, amikor is sokkal
könnyebben érhet célt.