Némely ember, ámbár mérsékelt életet folytat, keveset eszik és az
alkoholtól távol tartja magát, mégis korán vénül. Mások viszont magas
kort érnek el, dacára hogy egész életükben mohó evők és ivók voltak.
Ismerek egy csaknem nyolcvan éves angol kollegát, aki egy utazásunk
alkalmával, miután nagy étvággyal hat fogást evett, hozzá egy egész
palack bordeaux-t ivott, azután rágyújtott egy nagy szivarra és a
fáradtságnak minden különösebb jele nélkül folytatta a harminchét órás
szakadatlan utazást. Az ilyen esetek azonban kivételek és onnan erednek,
hogy az illetőknek megvan az a szerencséjük, hogy apáik örökségéből
költekezhetnek. Nemcsak vagyon, de egészség is örökölhető a szülőktől.
Maga a jellem és a külső fellépés, különösen a test nagysága is
örökölhető. Termetünk és egészségünk a vérmirigyek belső kiválasztásával
függnek össze, amit már kimutattunk; minthogy pedig ezek a tulajdonságok
örökölhetők, feltehető, hogy a vérmirigyeknek ezen alkotóképessége is
örökletes. Az 1904. évi német belgyógyászati kongresszuson kimutattam,
hogy mily gyakran fordul elő a vérmirigyek betegségeinek öröklése. Ezt
látjuk pl. a Basedow-féle betegségnél; ebben az esetben a betegségben
szenvedők gyermekei, különösen az ivarérés után, nem ritkán kis golyvát
kapnak. Gyakran kidülledt szemük (exophtalmus) van és oly idegesek, hogy
nagyobb izgalom után felléphet náluk a Basedow-féle kór. Möbius közli,
hogy Oesterreicher egyetlen családban 9 Basedow-kóros beteget észlelt.
Más szerzők is hangsúlyozzák egyébként e betegségnek gyakori
átöröklését.
A hypophisis betegségei is örökölhetők néha. Bonardi, Schwoner és mások
említenek oly eseteket, amikor az akromegália mint öröklött betegség
lépett fel. Ilyen a cukorbetegség is, amit tudvalevőleg szintén a
vérmirigyek elváltozása okoz. Myxödémás betegek gyermekei rendesen
veleszületett myxödémában szenvednek, kretineknek pedig kretin
gyermekeik születnek. Lanz ismerteti egy asszony érdekes esetét, akinek
40 éves koráig két egészséges gyermeke volt, azután golyvát kapott és
később egy szintén golyvás gyermeknek adott életet.
Oly szülők gyermekei, akik a pajzsmirigy elváltozásában vagy idült
kahexiás betegségekben (sorvadás, malaria, syphilis stb.) szenvednek,
lassan nőnek, szellemileg, testileg visszamaradnak és könnyen szereznek
ragályos betegségeket, különösen tuberkulózist. Ez onnan ered, mert az
ilyen gyermekeknél a pajzsmirigynek veleszületett sorvadása van jelen,
amit Perrandó és Garnier mutattak ki. Ilyen kedvezőtlen alkotású
pajzsmirigy öröklése magyarázza azt is, hogy miért vénülnek meg felnőtt
korukban idő előtt az ilyen gyermekek és a ragályos betegségeknek könnyű
megszerzése folytán miért halnak el oly korán. Hogy a pajzsmirigy
tulajdonságai örökölhetők, azt kísérletek is bizonyítják. Lanz
Amsterdamban kiirtotta több kecske pajzsmirigyét és azt találta, hogy a
gödölyék ezután lassan fejlődtek.
Nem ritkán ugyanazon családban találkozhatunk a vérmirigyek különböző
megbetegedéseivel; pl. előfordulhat, hogy ugyanazon család különböző
tagja cukorbeteg, óriásnövésű vagy Basedow-kóros. Leggyakrabban a
cukorbetegséget és a Basedow-kórt láthatjuk egymás mellett. Két
ugyanazon magyar városban élő cukorbeteg apának leányainál kis golyvákat
vettem észre, továbbá a Basedow-betegségre oly jellemző vékony, hegyes
ujjakat, aminők Perugino Madonnájánál láthatók; csak még a szívműködés
rendetlensége hiányzott, de azt hiszem, valamely hirtelen lelki izgalom
ezt a még szunnyadó bajt is előidézhette volna. Igen értékes Pelnek egy
családon tett megfigyelése, ahol az apa syphilitikus, a leány myxödémás,
a fiú pedig óriásnövésű volt. Feltünő bizonyíték ez ahhoz a már régebbi
munkáimban tett kijelentésemhez, hogy a vérmirigyek, – jelen esetben a
pajzsmirigy – és a hypophisis között szoros összefüggés áll fenn.
A vérmirigyeknek nemcsak a rossz, hanem a jó tulajdonságait is
örökölhetjük. E jó tulajdonságok öröklésén nyugszik számos családnak
folytatódó hosszú élete. A hosszúéletűség nagy mértékben függ attól,
hogy vajjon a mirigyek egészségesen működnek-e; a többi az egészséges
életmód dolga. Természetesen az egészséges életmód jótékonyan
befolyásolja e mirigyek működési képességét; az azonban nem vitatható
el, hogy ez utóbbiak veleszületett egészsége kedvező körülmények között
egészségtelen életmód mellett is hosszú életet biztosíthat.
Ha pedig a hosszú élethez e mirigyek egészsége szükséges és ha ez az
egészség öröklékeny, – ehhez pedig a fentiek szerint kétség nem fér nem
fér – akkor szükségképpen következik, hogy a hosszú életet is
örökölhetjük. Számos egyénnél, akik 100 éven felül is eléltek,
láthatjuk, hogy vagy őseik, vagy utódaik, vagy akár rokonuk is magas
kort ért el. Ime néhány példa:
Amikor egy Jenkins nevű embert 160 éves korában törvény elé idéztek,
hogy egy 120 év előtti eseményről kihallgassák, két »gyermeke« kísérte,
kik közül az egyik 104, a másik 100 éves volt. 1724-ben Temesvár
közelében meghalt egy Petraz Czarten nevű ember 185 éves korában és egy
95 éves fia gyászolta. Egy későbbi fejezetben bővebben fogunk még
megemlékezni a híres Thomas Parr-ról, aki majdnem 153 éves korában hunyt
el; egy női ivadéka 103 éves lett. Surrington József nevű földmíves, aki
1797-ben halt meg Bergen közelében és 160 éves volt, fiatal özvegyet és
egy 9 éves, de egy 103 éves fiút is hagyott hátra. Az 1692-ben egy finn
faluban elhalálozott Millamow Mária csaknem 115 éves volt; fivére 108
évig élt és összes többi rokonai, illetve utódai magas kort értek el.
Thouret János katona számos csatában szerzett sebei dacára 104 évig élt;
anyja 118, egy nagybátyja 130 éves lett.[1] Ismerek egy családot, ahol a
nagyapa 96 éves volt, hét fia életéveinek összege 600 év és egy még élő
leánya szintén igen öreg már. Az én szűkebb családomban is otthonos a
hosszúéletűség. Anyám apja 105 éves korában halt meg; három gyermeke
jelenleg 96, 86 és 83 éves és még mind igen erőteljesek. Apám atyja
megérte 82. életévét; ő maga 84 éves; egy fivére 96 éves, egy nővére
pedig 82 éves korában halt meg.
Látjuk tehát, hogy a hosszúéletű családok tagjainak legjobb kilátásuk
van ahhoz, hogy megvénüljenek, különösen akkor, ha egészséges életmód
által elejét veszik vérmirigyeik betegségeinek. Ez utóbbi azért is
fontos, mert korán elhalt szülők gyermekeinek is jó egészséget és magas
kort biztosíthat. Egy kiváló angol-német orvos, Sir Herman Weber, kinek
szülei korán hunytak el, jelenleg 86 éves holott a külseje még
fiatalosabb; de ő maga is követi azokat a tanácsokat, amelyeket az élet
meghosszabbításáról és az időelőtti vénülés védekezéséről írt könyvében
másoknak adott. Annyira erőteljes, hogy néhány év előtt Karlsbadban
megmásztunk egy igen meredek és magas dombot, azután pihenés nélkül
folytattuk útunkat a magas kilátótoronyhoz, pedig a nap is erősen
tűzött. Egy híres berlini klinikus, aki mindig mértékletes és szabályos
életet folytatott, most 75 éves, pedig szülei már 33, illetve 52 éves
korukban haltak meg és testvérei is aránylag fiatalon hunytak el.
Arra nézve is vannak esetek, hogy hosszúéletű családok tagjai jól bírják
el az idült fertőző betegségeket és életerejüknek minden különösebb
csorbítása nélkül magas kort érnek el. Nemrég alkalmam volt egy 72 éves
igen jó karban levő urat megfigyelnem, aki 20 éves korában syphilist
kapott és csak egy teljesen elégtelen labdacskezelésnek vetette magát
alá. Habár e nemi betegség jelenlétét számos jel mutatta, többek között
intersticiális nyelvgyulladás, mégis közérzete oly kitünő volt, hogy
nemi képessége egy negyvenesnek is becsületére vált volna; sőt ő maga
panaszkodott nálam nemrég túlságos élénk nemi ösztön felől. Egy 50 éves
betegemnek 32 év óta van syphilise, mindamellett virágzó színben van és
különben is a legjobb egészségnek örvend. Egy betegemnek atyját pedig ki
nem gyógyult syphilise nem gátolta meg abban, hogy 92 évig éljen. Az
ilyen esetek azonban nem nagyon gyakoriak. Amint Hasenfeld mutatta, a
syphilitikus vére 50 év után is pozitiv reakciót tüntethet ki.
Rendszerint az él legtovább, aki sokat van szabad levegőn és nagyon
rendszeres és mérsékelt életmódot folytat; ezeket a dolgokat azonban
külön fejezetben fogjuk tárgyalni. A legtöbb öreg ember Angliában és
Skóciában él, mert ezek szeretik a szabadban való edző tartózkodást.
Aránylag a legtöbb 100 éven felüli aggastyán állítólag Bulgáriában van,
4 millió lakos közül, körülbelül 3800, míg a 60 millió lakost számláló
német birodalomban csak 70-et találtak. Azt mondják, hogy a bolgárok ezt
a rendkívül kedvező eredményt a Jogurt-tej mindennapos élvezetének
köszönhetik; erről is fogunk még bővebben szólni.