1. Időelőtti vénülés a vérmirigyek (pajzsmirigy, ivarmirigyek stb.)
elváltozása folytán.
A vénülés első jelensége az embernél rendszerint a 40. és 45. életév
között jelentkezik. Számos egyénnél azonban már jóval hamarább, már a
harmincas években is mutatkoznak a vénülés jellemző tünetei: ilyenek az
elhízás, a hajzat őszülése, az arc ráncosodása. A foghús visszahúzódik,
minek folytán a fogak jóval hosszabbaknak látszanak; fogkő rakódik le
rájuk, mely a foghúst lefelé tolja. Gyakran gennyedést is észlelünk a
fogüregben, minek következtében a fogak kihullanak. Ilyenkor az
állkapocs sorvadni kezd és ezen fontos arccsont beesése folytán az arc
sokkal öregebbnek látszik.
A hajzat elveszti eredeti színét, elszárad és – különösen a halánték
táján – mindinkább megőszül. A haj egyéb elváltozásokat is mutat,
törékeny lesz s végül kihull. Az ilyen kopasz helyek, melyeket ősz
hajszálak vesznek körül, szintén hozzájárulnak az arc korosabb
kinézéséhez.
Az érlökés gyakran kemény és feszült, a halánték erei kanyargósak, a bőr
szárazabb lesz és különösen a térd meg a talp tájékán sokszor pikkelyes.
A kéz bőre kékesvörös s érintésre hidegnek találjuk. Ilyen egyének sokat
panaszkodnak fázásról, még olyankor is, amikor a hőmérsék normális.
Rendszerint székrekedésre is hajlamosak, étvágyuk nem valami nagy, a
vizeletben pedig sokszor fehérjenyomokat észlelünk.
Bizonyos elváltozásokat találunk az illetők lelkiállapotában is. Gyakran
súlyos idegességet észlelünk, ami a neuraszténiának vagy hisztériának
jele. Az emlékezőtehetség csökken s az ilyen emberek rendszerint komor
gondolatokra hajlanak. Férfiaknál gyakran impotencia, nőknél pedig a
menstruáció (havi baj) elváltozása szokott jelentkezni.
Jól tudjuk azonban, hogy semmi a világon nem történik ok nélkül s így a
fiatalkorú egyéneknél fellépő vénülési jelenségeknek is bizonyára
megvannak a maguk alapos okai. Ha ezeket kutatva, az illető egyének
életlefolyását tanulmányozzuk, azt találjuk, hogy a föntebb felsorolt
jelenségek leggyakrabban olyanoknál mutatkoznak, akik valamely
_vérmirigymegbetegedésben_ és pedig különösen a pajzsmirigy
elcsenevészesedésében, az ú. n. _myxödémában_ szenvednek, akár teljesen,
akár részlegesen kifejlett alakjában. A pajzsmirigy egy másik betegsége,
a _Basedow_-féle betegség, viszont a pajzsmirigy túltengéséből
keletkezik. Ha ez huzamosabb ideig tart, akkor a pajzsmirigy kimerül,
vagy nem működik többé s a myxödémához hasonló jelenségek mutatkoznak.
Hogy ez tényleg megtörténhetik, azt Möbiuson kívül számos szerző, köztük
jelen mű írója is, bebizonyította. Ők azt észlelték, hogy azok az
emberek, kiknek golyvájuk volt s kiknek ezért eltávolították
pajzsmirigyüket, – manapság szerencsére már csak részleges kiirtást
végeznek, míg évekkel ezelőtt még teljeset – kevéssel az operáció után a
vénülés jeleit mutatták. Állatoknál is mutatkoztak a pajzsmirigy
kiirtása után azok a jelenségek, melyeket teljes vagy részleges
myxödémánál látunk. Az első ritkább betegség, míg a részleges myxödéma,
a pajzsmirigy egyes részeinek elcsenevészesedése, sokkal gyakrabban
fordul elő.
De nemcsak a pajzsmirigy elváltozása, hanem más vérmirigyé is
létrehozhatja a vénülés minden jelenségét. Igy különösen a _hypophisis_
(agyalapi mirigy) az, amelynek degenerálása után az akromegalia nevű
betegség lép fel, amelynél tudvalevőleg a végtagok és az arc egyes
részei iszonyúan megnőnek és megvastagodnak. A leggyöngédebb kifejezésű
arc egy bohóc ábrázatává fajul. Legtöbbször a beteg észre sem veszi e
bajt, mely kezdetben csak kevés egyéni tünetet mutat, míg végül
környezetének tünik fel vénülő arckifejezése. Igen szépen mutatják ezt
azok a fényképek, melyeket dr. G. A. Gibson, az edinburghi királyi
kórház főorvosa, tett közzé 1899-ben az »Edinburgh Medical Journal«-ban,
amelyek egy fiatal 26 éves akromegáliás beteg kórképét tárják elénk.
Alig egy évig tartó betegség után e fiatal nő 36–40 évesnek látszott.
Huszonöt éves korában, tehát betegsége előtt, amint az első fénykép
mutatja, még fekete haja volt, de alig egy évvel később, 26 éves
korában, haja már erősen őszült.
A mellékvese elcsenevészesedése is létrehozhatja a vénülés jelenségeit,
amint azt az Addison-féle betegségnél látjuk (bronzkór). Kevés esetet
volt alkalmam megfigyelni, de az illetők minden ilyen esetben jóval
idősebbeknek látszottak igazi koruknál. A mellékvese túltengése, amint
azt később ki fogjuk mutatni, valószinűleg az arteriosklerosis
állapotához vezet, amely viszont vénülést okoz.
A vénülésenek egy további fontos okát az ivarmirigyek degenerálásában
kell keresnünk. Közismert dolog, hogy a heréltek hamar vénülnek. A Kelet
eunuchjai, valamint a skopzák Oroszországban, kik fanatizmusból
kivetkőznek férfiúi méltóságukból, pergamentszerű, ráncokkal barázdált
arcukkal jóval öregebbeknek látszanak. Azok az asszonyok, kiknek
petefészke betegség folytán elsatnyul, vagy akiknél operáció
segítségével kiirtják, rendszerint hamarább vénülnek mint a többi nők.
Megfigyelték továbbá azt is, hogy azok a fiatal asszonyok, kik több
ízben voltak teherben, szintén jóval idősebbeknek látszanak. Különösen
olyankor fordul ez elő, ha az illetők egyszersmind sokáig szoptattak.
Ilyen esetekben a pajzsmirigy is elváltozik, mert ez, mint később látni
fogjuk, szoros összefüggésben áll az ivarmirigyekkel.
Nemi kicsapongások, a petefészkekkel való visszaélés, egész fiatal
leányoknál is előidézhetik a korai vénülést és a gyors elvirágzást. Az
emlők hamar fejlődnek ki, lelógnak, az arcvonások duzzadtak, lomhák.
Ugyancsak kifejezett vénülési jelenség az elhizás is, miről később még
részletesebben fogunk szólni.
Másrészt azonban hamar öregednek azok az emberek is, akik teljesen
elnyomják nemi ösztönüket, amely jelenséggel szintén még fogunk
foglalkozni.
Minkowski és Mering kísérletileg bebizonyították, hogy a cukorbetegséget
a hasnyálmirigy degenerációja is előidézheti. Azok a betegek, kik
hosszabb ideig szenvednek e bajban, különösen súlyos esetekben, számos
jelét mutatják a közelgő aggkornak. Ez bizonyára összefügg azzal is,
hogy ilyenkor nemcsak a hasnyálmirigyben, hanem a pajzsmirigyben is
találunk elváltozásokat, amit jelen mű szerzője már régebben kimutatott.
Blum és Zuelzer kimutatták, hogy e betegségben a többi mirigyek is
fontos szerepet játszanak. Fontos tényként kell még megemlítenünk, hogy
a különböző vérmirigyek, mint a láncszemek, a legszorosabb
összeköttetésben állnak egymással. Szinte törvényszerüleg látjuk, hogy
ha az egyik vérmirigy, például a pajzsmirigy, megbetegszik, akkor a
többi mirigy is kóros elváltozást mutat. Ezért találunk mi a
Basedow-féle betegségnél nemcsak a pajzsmirigyben, hanem az
ivarmirigyekben is kóros tüneteket. A cukorbetegeknél a hasnyálmirigy, a
pajzsmirigy és az ivarmirigyek mutatnak beteges elváltozásokat, az
akromegáliánál pedig sok esetben a hypophisis, pajzsmirigy,
ivarmirigyek, hasnyálmirigy és a mellékvesék is. Myxödémánál a
hypophisisen kívül az ivarmirigyek is megbetegednek.
Láthatjuk mindebből azt, hogy _egy_ vérmirigy betegsége elegendő ahhoz,
hogy közöttük a legfontosabb, a pajzsmirigy, is elváltozzék. Viszont a
pajzsmirigy elsőleges bántalma létrehozhatja egy másik mirigynek,
esetleg valamennyinek másodlagos megbetegedését.
A máj és a vese szintén az ú. n. belső kiválasztó mirigyekhez tartoznak.
Ezek a szervek szintén szoros összefüggésben állnak a pajzsmiriggyel.
Vannak esetek, amikor májbetegségeknél, különösen májzsugorodásnál, vagy
pedig vesemegbetegedéseknél, p. o. idült vesegyulladásnál, a korai
megvénülés tüneteit észleljük.
Mindezen eddig megbeszélt betegségeken kívül más okok is idéznek elő
gyakran öregedést. Ilyenek a sok gond és bánat, erős alkoholizmus,
fertőző betegségek, különösen a syphilis, azonkívül különböző idült
higany-, ólom-, dohánymérgezések stb. Mindezek a tényezők különösen
kártékonyan befolyásolják a vérmirigyeket. Hogy a különböző
lelkiállapotok, pl. a gond és bánat, kóros elváltozásokat hozhatnak
bennünk létre, azt »a lelki felindulások hatása a vénülésre« cimű
fejezetben fogjuk tárgyalni. A mértéktelen alkoholizmus mindenekelőtt a
pajzsmirigyre hat károsan (Hertoghe és de Quervain mutatták ki), de
azonkívül a mellékvesékre, ivarmirigyekre, májra és vesékre is, mely
jelenségeket szintén később fogjuk tüzetesebben megbeszélni. A fertőző
betegségek közül különösen a syphilis az, amely a pajzsmirigyet,
mellékveséket és a hypophisist bántja. Minthogy pedig a véredényeket is
elváltoztatja, a syphilis egyik leggyakoribb oka az arteriosklerosisnek
(érelmeszesedés).
Az érelmeszesedés ama betegségek közé tartozik, melyek leggyakrabban
idéznek elő korai vénülést. Rendszerint a myxödémánál, valamint az
akromegáliánál és cukorbetegségnél is fellép az érelmeszesedés, sőt,
mint azt később látni fogjuk, egyrészt a pajzsmirigy sorvadása, másrészt
a mellékvesék túltengése is fontos szerepet játszik az
arteriosklerosisnál.
Beszéljünk még néhány szót arról, hogy azokat a vénülési tüneteket,
melyeket már e fejezet elején megemlítettünk, a vérmirigyek, különösen
pedig a pajzsmirigy elváltozása hozza létre. Gyakran látunk ősz hajzatot
olyan fiatalkorúaknál, akik Basedow-kórban vagy myxödémában szenvednek.
Ezeknél a betegeknél nem ritkán az arc is ráncos lesz. Sőt mindezek a
jelenségek csecsemőknél is előfordulnak, ha azok velökszületett
myxödémában szenvednek. Elmulhatnak azonban, ha a pajzsmirigyet
kezeljük.
A foghús sorvadása, a fogkövek és gennyedés a fogüregben szintén gyakori
jelenségek a myxödémánál, még akkor is, ha nem teljes alakjában lép is
fel. Jellemzi továbbá a myxödémát a haj kihullása, melyhez az
érelmeszesedés tünetei is járulhatnak. A betegek erős székrekedésben
szenvednek állandóan fáznak és étvágyuk rendszerint csekély;
vizeletükben gyakran találunk fehérjenyomokat. Hozzájárul a
pajzsmirigybántalmakhoz még rendszerint a nyomott lelkihangulat, mely
sokszor nem egyéb, mint neuraszténia vagy hisztéria. Emlékezőtehetségük
csökken. Férfiaknál impotencia lép fel, nőknél pedig kimarad vagy
rendetlenné válik a havibaj. Gyakran méhvérzések is járulnak ehhez, amit
Hertoghe szerint pajzsmirigyből készült tablettákkal eredményesen lehet
gyógyítani.
Végül még csak azt akarom megemlíteni, hogy az elhízás, melyet a korai
vénülés első tünetének említettünk, szintén a vérmirigyek elváltozása
folytán jöhet létre.
A következő fejezetben látni fogjuk, hogy ezek a csodás képződmények
mennyire befolyásolják testünk külsejét és anyagcseréjét.
2. A vérmirigyek befolyása testünk külső megjelenésére és az
anyagcserére.
Születésükkor mindkét nembeli csecsemők rendszerint annyira hasonlítanak
egymáshoz, hogy gyakran csak pontosabb vizsgálat után tudjuk őket
megkülönböztetni egymástól. Ez a hasonlatosság azonban csak addig tart,
míg a vérmirigyekben és pedig különösen a pajzs- és ivarmirigyekben,
bizonyos változások fel nem lépnek.
A gyermek pajzsmirigye még nem igen tartalmaz ú. n. colloid anyagot,
amely pedig ennek a mirigynek legfontosabb váladéka; később azonban
mindinkább gyarapszik ez az anyag s a pubertas (nemi érés) korában már
nagy mennyiségben van jelen. Ebben a korban az ivarmirigyek is
megváltoznak: a peték a petefészkekben megérnek és fellép a menstruáció.
Ez utóbbi a petefészek és pajzsmirigy befolyása alatt áll; ha ezek
betegek, akkor a pubertás és a menstruáció részben vagy egészen
kimaradnak.
Ivaréréskor külsőnkben is változás áll elő: leányoknál fejlődésnek
indulnak az emlők, fiúknál megjelenik az arcszőrzet, hangjuk megváltozik
és arcvonásaik is megférfiasodnak; ha nincsen is szakáluk, arcvonásaik
különböznek a nőétől. Ha a pubertas nem lép fel a rendes korban
(Közép-Európában a 14. és 16. év között), akkor az illető nemi jellege
sem mutatkozik; ilyenkor az ifjú arca nőies marad, másrészt viszont
petefészküktől megfosztott, vagy a változás korában lévő nőknél bajusz-
vagy szakálszőrzetet látunk megjelenni; ugyanezt észleljük azoknál a
nőknél is, kiknek petefészke valamely betegség vagy nemi kicsapongás
következtében kórosan elváltozott. Látjuk tehát, hogy valamint a
csecsemőkorban, úgy az aggkorban is eltünnek a külső nemi különbségek s
az emberek kezdenek egymáshoz hasonlítani.
A külső nemi különbségek az ivarmirigyek belső kiválasztása folytán
jönnek létre s enélkül nem is jelentkeznek, amit fiatalkorú herélteknél
könnyen megfigyelhetünk. Ha olyan idősebb férfiakat látunk, kiknél a
bajusznak és szakálnak még nyoma is hiányzik, azok rendszerint
herehiányban szenvednek; hajuk is rövid és száraz. Termetük magas lehet
ugyan, de többnyire csak végtagjaik hosszúak, törzsük ellenben
meglehetős rövid. Kevésbbé kifejezett esetekben gyakran kipirult arc
jellemzi az ilyen férfiakat s a bajusznak is látjuk csekély nyomát. Ha
azonban a herék teljesen elsorvadnak, akkor arcszínük sápadt vagy
sárgás, kezük pedig kékesvörös és hideg. Arcbőrük pergamentszerű és
erősen ráncos. Ezekben a kifejezett esetekben a bajusz is hiányzik
többnyire, termetük pedig alacsony. Párisban Launois tanár klinikáján
(Hopital Lariboisière) láttam egy ilyen körülbelül 50 éves embert,
akinek törpeszerű termetén kívül szellemi képessége is, mint az ilyen
esetekben előfordul, a lehető legcsekélyebb volt. Nőknél, az
ivarmirigyeik hiánya esetében, kimarad a hószám, medencéjük és
emlőmirigyeik nem fejlődnek, keblük lapos, sőt arcuk alkotása is
szabálytalan. További tünetek: a kiálló állkapocs, a hosszú és korán
kihulló fogak, a foghús sorvadása, száraz és kemény hajzat; kifejezett
esetekben továbbá az elhízás, kevésbbé kifejezettben viszont a feltünő
soványság. Intelligenciájuk rendszerint korlátolt, a menstruáció
kimarad, vagy pedig gyér és szabálytalan. A Kelet egyes vidékein női
eunuchok is vannak. Ilyeneket látott Roberts Delhiből Bombayba tett
utazása közben. Ezeknek nem voltak emlőik, szeméremszőrük is hiányzott.
Ülőpofájuk a férfiakéhoz hasonlított, testük többi része ellenben annál
kövérebb volt. Ezeket az asszonyokat természetesen már fiatal korukban
fosztották meg petefészkeiktől.
Ezekkel ellentétben, a petefészkek túltengésekor a női nemi jellegek, az
emlők és a medencék korai buja kifejlődését láthatjuk. Menstruációjuk
már korán lép fel, arcszínük viruló, szellemi képességeik pedig gyakran
túlszárnyalják korukat.
A _sápkór_ azon betegségek közé tartozik, melyeket rendesen külső
jelenségeikből is felismerhetünk. Ezt a betegséget Noorden, Dalché és
mások a petefészkek degenerációjából magyarázzák. Ilyen esetekben a
menstruáció, mely tudvalevőleg a petefészekből indul ki, rendszerint
csak későn jelentkezik, nagyon szabálytalan és erős fájdalmak kísérik. A
test fejlődésben visszamarad. Nem ritkán hájas (vérszegény) hízást
látunk fellépni. Ilyenkor a nemi érzések is hiányoznak. A petefészekre
gyakorolt nemi izgalmak siettethetik a női nemi jellegek megjelenését.
Nemi visszaélések következtében a menstruáció már a gyermekkorban is
felléphet; erről számolnak be azok a vizsgálatok, melyeket Tarnowska
Paula Pétervárott 150 fiatal prostituált nőn végzett.
Hogy az ivarmirigyeknek tényleg van belső kiválasztásuk, arra nézve
minden kétséget kizáró kísérlet az, ha egy fiatal kakast kiherélünk. Sem
taraja, sem sarkantyúja nem nő; ha azonban a kivágott heréket bőre alá
helyezzük, úgy újra megjelennek fentemlített férfias jellegek. Knauer,
Halban, Ribbert és mások kísérletei alapján kétségtelen, hogy a
petefészek is belső kiválasztó mirigy. Poncet kimutatta, hogy herélt
házinyulak lábszárai igen hosszúra nőnek; közismert dolog továbbá, hogy
az eunuchoknak is feltünő hosszú karuk és lábuk van. Ugyanezt látjuk
azoknál az embereknél is, akik ivarmirigyeik fejletlensége folytán
gyermekek maradtak. Ezeknél különben, mint azt Hertoghe kimutatta, a
pajzsmirigy is elváltozik.
Ha ilyen egyének csontjait Röntgen-sugarak segítségével megvizsgáljuk,
azt látjuk, hogy a csöves csontok (pl. felkar-, combcsont) porcos végei
még jóval az ivarérés után sincsenek elcsontosodva. Érdekes, hogy
ugyanez a jelenség lép fel kiheréléskor és myxödémánál.
Egyszerű megfigyelés is világosan mutatja a pajzsmirigynek a
csontállományra és a test nagyságára gyakorolt hatását. Perrando és
Garnier szerint kachexiás (tuberkulotikus, syphilitikus, alkoholos)
szülők gyermekei pajzsmirigyhiányban szenvednek. Pajzsmirigykivonatok
adagolása után azonban e mirigyek gyorsan nőnek; ha gyengeelméjű
egyéneknek (cretin) adjuk be ezeket a készítményeket, hülyeségük
mindinkább megszünik és megokosodnak.
A Basedow-féle betegségnél a pajzsmirigyek túlságos működésével
egyetemben a csontok fontos alkatrésze, a szénsavas mész is erős
kiválásnak indul. Ugyanezt látjuk az akromegáliánál (óriás növés) és a
cukorbetegségnél is. A csontozat elpuhulását az u. n. osteomalaciát,
amely betegségben a csontok nagymennyiségű szénsavas mészt választanak
ki, egyes szerzők a pajzsmirigy elváltozásának tulajdonítják, mások –
köztük Fehling – a petefészek túltengéséből magyarázzák. Jótékony
hatással van az osteomalaciára. a kasztráció (kiherélés), sőt
pajzsmirigykivonatok adagolása is.
A hypophisisnek épp oly nagy befolyása van a csontállományra, mint a
pajzsmirigynek, elsősorban a végtagokra és az állkapocsra. Az
óriásnövésnél fellépő elváltozások mutatják leginkább a vérmirigyeknek
az arcvonásokra gyakorolt hatását. Ezek az emberek bohócokhoz hasonlóak,
azonkívül ujjaik is igen vastagok.
A mellékvesék megbetegedésekor fellépő bronzkóron (Addison-féle
betegség) kívül a pajzsmirigy elváltozása is megváltoztathatja a bőr
színét. Myxödémánál, valamint a pajzsmirigy hiányának más eseteiben, a
bőr sárgásfehér. A Basedow-féle betegség színváltozásokat, sőt gyakran
kiütést is okozhat a bőrön. A női nemi szervek izgalmainál hasonló
elváltozásokat szenvedhet a bőr. Az öreg embereknél, különösen nőknél,
oly gyakran látható halvány, vérszegény színt joggal vezethetjük vissza
a vérképződést oly hatalmasan befolyásoló szervek, mint a pajzs- és
ivarmirigyek elcsenevészesedésére.
A pajzsmirigy és a petefészek elváltozásai a hajra is befolyást
gyakorolnak. Myxödéma esetében a hajtüszők elsorvadnak, minek folytán a
haj, sőt a szemöldök is kihull. Pajzsmirigykészítmények adása által néha
a már előrehaladott kopaszság is meggyógyul. Ezt saját magamon is
észleltem; ebben az esetben az újranőtt haj fekete, míg a kihullott haj
már időelőtt ősz volt; megtörtént továbbá, hogy öreg, 60–70 éves
embereknek, a pajzsmirigykészítmények szedése következtében, fekete
hajuk nőtt olyan helyen, hol azelőtt ősz hajzat volt. Másrészt viszont
myxödémás betegeknek már igen korán (30. évtől kezdve) őszül a hajuk,
úgy hogy Hertoghe a teljes myxödéma legjellemzőbb tünetének a korai
őszülést tartja. A hajnak heveny fertőző betegségek, vagy gond és bánat
következtében történő kihullása vagy megőszülése talán szintén azokkal a
jólismert elváltozásokkal áll összefüggésben, melyeket a vérmirigyek,
különösen pedig a pajzsmirigy, ilyen esetekben mutatni szoktak.
Említettük már, hogy petefészküktől megfosztott, vagy
petefészekbetegségben szenvedő asszonyoknak bajuszuk vagy szakáluk
szokott nőni; viszont olyan férfiaknak, akik herehiányban szenvednek, a
bajuszuk hiányzik és hajuk is rövid marad. Érdekes az a tény, hogy
elmebetegek is korán őszülnek, ami valószinűleg onnan ered, hogy
elmebetegeknél gyakran lép fel a pajzs- és ivarmirigyek elváltozása.
A bőr táplálása is nagy mértékben függ a pajzsmirigytől. Ha ez beteg,
vagy eltávolítjuk, akkor az izzadtság- és faggyúmirigyek elsorvadnak.
Myxödémánál a bőr száraz és nem képes izzadni, míg
pajzsmirigykészítmények bő adagolásánál, vagy a Basedow-féle betegségnél
erős izzadást látunk.
A pajzsmirigy, hypophisis és az ivarmirigyek a melegképződésre is
befolyást gyakorolnak. Igy pl. myxödémásak vagy kasztráltak nyáron is
panaszkodnak arról, hogy kezük és lábuk fázik. Egy 67 éves asszonynál,
kinek 30 év előtt kiirtották a petefészkét, megfigyeltem, hogy a
legmelegebb nyári napokon is jéghidegek voltak a végtagjai, és nyári
automobilutazásai közben, habár nehéz bundákba volt burkolva, mégis
fázott. Pajzsmirigy- vagy petefészekkivonatok adagolásával mesterségesen
növelhetjük ilyen esetekben a melegképződést. A Basedow-kórnál viszont,
minthogy itt a pajzsmirigyek túltengése van jelen, a betegek folytonos
melegről panaszkodnak. Ugyanezt észleljük az akromegáliában szenvedő
betegeknél, mivel ennél a betegségnél is rendesen túlságos nagy a
pajzsmirigy kiválasztása. Cukorbetegeknek a kór első éveiben gyakran
meleg, míg a későbbi években hidegérzetük van, mert a pajzsmirigy
eleinte túlteng, később pedig kimerül.
A pajzsmirigy eltávolítása a bőr alatti szövetekben is jelentékeny
elváltozást okoz. A kötőszövet és zsírszövet erősen gyarapodik. Hertoghe
kiirtotta egy fiatal bika pajzsmirigyét s az állat néhány hónap alatt 30
kilót hízott; ugyanezt észlelte egy csikónál is.
Számos adat bizonyítja különben a pajzsmirigynek a zsírszövetre
gyakorolt hatását. Pajzsmirigytabletták szedésekor a zsírszövet
tudvalevőleg erősen megfogy, mivel ezek az oxidációt elősegítik.
Teljes vagy részleges pajzsmirigyhiányban szenvedő embereken
nagymennyiségű zsír képződik, anélkül hogy túltáplálás esete forogna
fenn, sőt az ilyen betegek étvágytalanság folytán csak keveset esznek.
Én tehát ennek folytán már 1904 óta kétféle elhízást különböztetek meg:
»exogén« elhízást, mely külső körülményektől – különösen a táplálkozás
módjától – függ, és »endogén« elhízást, amelyet a szervezetünkben levő
és az oxidációt elősegítő mirigyek, t. i. a pajzsmirigy, hypophisis és
ivarmirigyek okoznak. Az »endogén« elhízás nincsen összefüggésben a
túltápláltsággal, amint azt az 1904. évi francia belgyógyászati
kongresszuson kimutattam, hanem ezt az elváltozást csakis a fentemlített
mirigyekre ható betegségek, amilyenek a ragályos bajok, gyakori
terhesség, nemi kicsapongások, az alkohol túlságos élvezete stb.
okozzák. Ezekben az esetekben a – különösen asszonyoknál óriási
arányokat öltő – elhízást a pajzsmirigynek, illetve a petefészeknek
túlságos megerőltetése következtében beálló kimerülése okozza.
Loewy és Richter, valamint Curatulo és Tarulli minden kétséget kizárólag
bebizonyították, hogy az ivarmirigyek a szövetek táplálását feltünő
módon befolyásolják. Kimutatták, hogy a kasztráció az oxidációképesség
csökkenését vonja maga után. Herekivonatokkal táplált herélt kutyáknál
ez a képesség növekedett; még nagyobb volt az oxidációképesség, ha
ugyanezeknek a hímkutyáknak petefészekkivonatokat adtunk. A legjobb
eredményeket pedig a petefészekkivonatokkal táplált kasztrált
nősténykutyáknál érték el; ezeknél az oxidációképesség növekedése átlag
67·7%. amazoknál pedig 44·5% volt.
Narbuth volt az, aki a hypophisisnek az anyagcserére gyakorolt hatását
kutatta. Ő azt találta, hogy ezen szerv kiirtásakor az oxidáció csökken,
növekszik ellenben hypophisiskivonatok adagolásával. Legtöbb esetben
hízást látunk a hypophisis elváltozásainál, vagyis az akromegáliánál
fellépni. Észleltek azonban olyan sok esetet is, ahol a
hypophisisdaganat következtében fellépő hízást nem kísérte az
óriásnövés; így egy 9 éves leány, miután hypophisise sebesülés
következtében megsérült, rendkívül elhizott. (Madelung.)
Ezek az általam »endogén«-nek nevezett elhízási esetek egész más
kórképet mutatnak mint a túltápláláskor fellépő hízások. Aki sokat eszik
és kevés testmozgást végez, annak arca gyakran vörös, vérbőségben
szenved, könnyen kihevül, hamar izzad és ritkán van székrekedése, míg az
endogén esetekben rendszerint halványság, hidegérzet, székrekedés,
száraz bőr és izzadás hiánya mutatkozik.
A hasnyálmirigy is erős befolyást gyakorol az anyagcserére, amennyiben
teljes kiirtása nagyfokú lesoványodást és erős súlyveszteséget von maga
után, amit a cukorbetegnél észlelhetünk.
Mindezek után, azt hiszem, nem tévedek, ha azt a következtetést vonom
le, hogy külső megjelenésünket és szöveteink épségét vérmirigyeinknek
belső kiválasztása szabályozza.
3. A vérmirigyek hatása az idegrendszerre, szellemi képességeinkre és
jellemünkre.
Ha egy szellemi fejlődésében visszamaradt idióta gyermeket állati
pajzsmirigykivonattal táplálunk, rövid idő mulva csodás megfigyelést
tehetünk. A gyermek szemmelláthatólag gyarapodik, nemcsak testileg, de
szellemileg is, és azt az örömet is megérhetjük, hogy normális szellemi
képességekkel megáldott intelligens ifjúvá serdül. Maga ez az egy
megfigyelés is rávezethet arra a feltevésre, hogy a pajzsmirigy
bizonyára nagy befolyást gyakorol központi idegrendszerünkre és szellemi
munkásságunkra.
Hogy ez tényleg így van, azt nagyban bizonyítja az a tény, hogy a
pajzsmirigy bármely elváltozása egyszersmind a központi idegrendszer
elváltozását is előidézi. Minthogy pedig a többi mirigy, különösen az
agymirigy (hypophisis) és az ivarmirigyek betegsége hasonló jelenséget
mutat, nagy a valószinűség, hogy ezek a mirigyek központi
idegrendszerünk épségét s vele egyetemben szellemi képességeinket nagy
mértékben befolyásolják, amit bizonyítani akarunk.
Ha egy kretinnek (hülye) agyvelejét, aki tehát pajzsmirigysorvadásban
szenved, összehasonlítjuk egy normális ember agyvelejével, akkor gyakran
azt látjuk, hogy a barázdák száma csekélyebb és hogy azok kevésbbé
mélyek. Ennek a kórbonctani elváltozásnak megfelelnek a klinikai tünetek
is. Messze vezetne, ha ezeket mind fel akarnók sorolni. Mi csak ezeknek
a tényezőknek a szellemi tulajdonságokra gyakorolt káros hatását akarjuk
itt felemlíteni. Pilcz szerint a myxödémások legjellemzőbb tünetei: a
lassú gondolkodás, közönyösség, gyönge emlékezőtehetség és álmosság.
Mindezeket a tüneteket a vénségnél is látjuk és már ezen oknál fogva is
a vénséget a myxödémás állapothoz hasonlónak tartjuk.
Fontosnak tartjuk még azt a tényt is, hogy amikor a pajzsmirigyet
kiirtjuk, vagy ha az degenerálódik, olyankor a szellemi képességek is
súlyos kárt szenvednek, mely legmagasabb fokát az idiotizmusban vagy a
kretinizmusban szokta elérni.
Egyáltalán megváltoznak mindazok a képességek, amelyeket mi jelenlegi
élettani ismereteink alapján a nagy agykéregbe helyezünk, t. i. az
intelligencia, akarat, emlékezőtehetség stb. Ebből tehát azt a logikus
következtetést vonhatjuk le, hogy ezeket a képességeket a pajzsmirigy
szabályozza. És valóban, amint a pajzsmirigy elváltozik, rögtön
megváltoznak ezek a tulajdonságok is. A betegek ilyenkor csak azokra az
eseményekre emlékeznek, amelyek a pajzsmirigy elváltozása előtt
történtek, míg az azóta előfordult eseményeket már nem képesek a
nagyagykéregbe befogadni. Ehez tehát valószinűleg a pajzsmirigy teljes
épsége szükséges, ami abból is kiviláglik, hogy, ha az ilyen betegeknek
pajzsmirigykészítményeket adunk, úgy sokkal jobban megtartják
emlékezőtehetségükben az eseményeket és a feledésbe merültekre
könnyebben visszaemlékeznek. Számos betegemen észleltem ezt; e helyütt
csak felemlítem egy igen kövér, Siámban élő angol úr esetét, aki pár
nappal pajzsmirigykúrája után, éjfélkor felkelt ágyából és három órával
a pajzsmirigytabletták szedése után íróasztalához ült, hogy egy
tudományos munka megszerkesztéséhez fogjon. Dr. Hertoghe, az ismert
pajzsmirigykutató pedig elmondta nékem, hogy előadása előtt néha 3–4
pajzsmirigykivonatot szokott magához venni.
Nem ritkán észleltem olyan eseteket is, amikor csekély intelligenciájú
egyének állapotában pajzsmirigykivonatok szedése javulást idézett elő.
Igy nemrég egy 69 éves amerikai asszonyt kezeltem, kinek érelmeszesedése
volt, azonfelül szédülésről panaszkodott, mely a járásban akadályozta. A
kezelés előtt még meglehetősen korlátolt nő intelligenciája napról-napra
növekedett, angol ápolónőjének nem csekély meglepetésére, aki elmesélte,
hogy míg azelótt mindent tehettek vele és bármely parancsra
engedelmeskedett, addig most minduntalan kifogásokat tesz és mindennek
az okáról kérdezősködik.
Feltünően hat a pajzsmirigy a kedélyre. Ha betegség folytán elváltozik,
úgy feltünő változásokat látunk a kedélyállapotban fellépni.
Oly egyénekről, akik myxödémában vagy a pajzsmirigynek csak részleges
hiányában szenvednek, gyakran nyomott kedélyhangulatot látunk; többnyire
sötét gondolatok foglalkoztatják őket, anélkül hogy erre a legkisebb
okuk volna. Folytonosan aggódnak a legjelentéktelenebb dolgok esetleges
következményei miatt.
Hasonló esetet észleltem egy 42 éves elberfeldi nőn, akin a
pajzsmirigyhiány (hypothyroidia) más jelenségei is látszottak s akit
ottani orvosa segítségével jodothyrin-tablettákkal kezeltünk, minek
folytán a nő nyomott hangulata csakhamar javult. Amikor azonban a nyarat
vidéken töltötte s a kúrát elhanyagolta, ismét súlyos kedélybeli
elváltozások tünetei léptek fel. A melankólia egyes eseteiben szintén
kedvező eredményt észleltem a pajzsmirigytabletták adagolása után.
Megfigyeléseim szerint a pajzsmirigy az álomra is nagy befolyást
gyakorol. Túltengése esetében súlyos álmatlanság lép fel, mig ellenben
elcsenevészesedése következtében nagy álmosság jelentkezik.
Kísérleteimből kitünik, hogy a pajzsmirigyüktől megfosztott állatok
szérumával előidézhetjük az álmot s ezzel az álmatlanság súlyos
eseteiben értem el kedvező eredményt.
Ezzel ellentétben álmatlanság lép fel a pajzsmirigy túltengésénél, a
Basedow-féle betegségnél s ugyanezt érhetjük el pajzsmirigykészítmények
adagolásával is.
Hogy mily nagy az a befolyás, amelyet a pajzsmirigy kedélyünkre
gyakorol, mutatja az a körülmény is, hogy akaraterőnk teljesen alá van
neki vetve. Igy láthatjuk, hogy az az állat, amelynek nincs
pajzsmirigye, vagy az az ember, kinek a mirigye sorvadt, minő gyönge,
akaratnélküli, minden energiát nélkülöző lénnyé változik át. Az ilyen
egyéneknek bármit is könnyen szuggerálhatunk; s egy erős akaratú ember
könnyű szerrel bűntársává teheti, amit a philadelphiai »Medicolegal
Society« ülésén a bűnről tartott előadásomban be is bizonyítottam.
Kimutattam, hogy, miután a vérmirigyek a kedélyállapotot nagy mértékben
befolyásolják, ennek folytán kóros állapotukban a kedélyben is
elváltozások lépnek fel. Ezen az alapon két olyan főtényezőnek a
megkárosodása következhetik be, amelyek sorompó módjára tartanak vissza
bennünket a bűncselekményektől. E két tényező: a szabadakarat és a jó és
rossz megkülönböztetése. Ha az első hiányzik, akkor nem tudunk magunkon
uralkodni, a második nélkül pedig nem vagyunk képesek cselekedeteink
horderejét megítélni és minden megfontolás nélkül cselekszünk.
A Basedow-kórban szenvedő betegeknél rendszerint nagyfokú izgatottságot
észlelünk, ezzel ellentétben a myxödémásoknál levertség, sőt néha
melankólia is mutatkozik. Számos esetben a menstruáció is kimaradt.
Ilyen esetekben pajzsmirigykúrával, vagy pedig petefészektabletták
adagolásával kedvező eredményhez jutottam. Elmebetegeknél is
előfordulhat a pajzsmirigy megnagyobbodása. A Michigan-államban fekvő
Pontiacban (Egyesült Államok) az elmebetegek menhelyén 600 beteg közül
százon észleltem ezt a jelenséget.
Már az első fejezetben kimutattam, hogy a pajzsmirigy és a petefészkek
szoros összefüggésben állnak egymással. Az egyik megbetegedése
rendszerint maga után vonja a másiknak kóros elváltozását. Ennek folytán
nemcsak a petefészkek betegségénél észlelhetjük a pajzsmirigy
megnagyobbodását, hanem a menstruációkor, az ivarérés közeledtével,
terhességkor és a havi folyás végleges megszünése utáni első években is
(klimakterium). Ha pedig a pajzsmirigy beteg, úgy a beteg
lelkiállapotában is változások várhatók amelyek asszonyoknál és
leányoknál a fent jelzett esetekben tényleg fel is szoktak lépni. Néha
ez valóságos lelkizavarrá fajul. Igy vannak például esetek, mikor a
leányokat az ivarérés idejében nagy vándorlóhajlam fogja el.
Bűncselekményeket is szoktak ilyen esetekben elkövetni olyan asszonyok,
akiknek példás előélete kiáltó ellentétben áll ezzel. Előfordulnak néha
kleptomániás esetek, de nem ritkán nagyobb bűncselekmények is. Igy
Franciaországban nemrég egy vasúti pályafelvigyázó 18 éves neje áldott
állapotban egy csekély pénzösszeg miatt borzalmas rablógyilkosságot
követett el. Dr. Verwaek, a brüsszeli St. Gilles fegyház orvosa, közölte
velem egy munkásnő esetét, kinek a törvénnyel soha semmi dolga nem
akadt, de két ízben, amikor teherben volt, lopott valami csekélységet,
ami miatt súlyosan megbüntették. Kivánatos volna, ha a törvényszék
ezeket a tényezőket humánus módon figyelembe venné és ha nő áll a
törvény előtt, különösen pedig olyan esetekben, amikor a bűntény és
annak oka között semmiféle okozati összefüggés nem található, a
törvényszék kutatná, vajjon a nő a bűntett elkövetésekor nem volt-e a
fent jelzett állapotok egyikében?
Férfiaknál is okozhat az ivarmirigyek betegsége ilyen lelki
elváltozásokat, kedélyállapotuk pedig mindenképpen megváltozik ilyenkor.
Igy például felnőtt kasztrált egyének, akiknek mindkét heréjét
eltávolították, melankólikusak lesznek; ezt a híres Dupuytren észlelte
először. Szerencsére most már kasztráció esetében a heréknek egy részét
meg szokták hagyni.
Hogy mily nagy a férfi ivarmirigyeinek az idegrendszerre gyakorolt
hatása, azt az is mutatja, hogy idült kankó esetében neuraszténia
fejlődhetik, néha igen súlyos mértékben.
Neuraszténia és hisztéria igen gyakran keletkeznek az ivarmirigyek
elváltozása után és éppen ezért talán jogos volt e könyv szerzőjének az
1905. évi lüttichi neurológiai kongresszuson az az állítása, hogy a
neuraszténiának és hisztériának csakúgy megvannak a maguk kórbonctani
elváltozásai, mint a többi betegségeknek s ezt leggyakrabban egyes
vérmirigyek, különösen a pajzs-, ivarmirigyek és a hypophisis
elváltozásai okozzák.
Cukorbetegeknél, akiknél a pajzsmirigy szintén elváltozást mutat, nagyon
gyakran lép fel a neuraszténia. Sokszor azoknál a férjhez nem ment
nőknél is észleljük, akik teljes nemi tartózkodásban élnek. Ezeknél a
nőknél feltünő gyakran ideges emésztési zavar, különösen pedig a
gyomoridegek túlérzékenysége állapítható meg. Evés után nyomásról és
fájdalomérzésről panaszkodnak gyomrukban. Közelfekvő az a gondolat, hogy
bizonyára vannak ingerek, melyek az ivarmirigyekből elindulva, a
gyomornak két főidegét: a sympathicust és a vagust izgatják és így
idegágainak túlérzékenységét hozzák létre. Ezek azután a legkisebb
ingerre is reagálnak, ennek folytán a gyomormirigyek izgalomba jönnek és
sok gyomorsavat választanak ki. Igy magyarázom meg magamnak a gyomor
túlságos savtartalmát olyan egyéneknél, akik teljes nemi tartózkodásban
élnek, mely jelenség észleleteim szerint férfiaknál is elő szokott
fordulni. (Lásd az ivarmirigyek egészségtanát tárgyaló fejezetünket is.)
Már száz év előtt kimutatta Gall, hogy kasztráció után, embernél és
állatnál egyaránt messzemenő elváltozások lépnek fel a központi
idegrendszerben. Állításait újabb időben Rieger megcáfolja és pedig,
ahogy azt Möbius Gall védelmére felhozza, egy pár házinyúl lefejezése
alapján.
Jóval később Vimont foglalkozott ezzel a kérdéssel, aki teljes
kasztráció után szintén észlelte a kisagy jelentékeny csökkenését,
azután Leuret és Hoffman voltak azok, akik lovak, disznók és kosok
kasztrációja után a kisagy csökkenését figyelték meg.
Közismert dolog, hogy a herélt állatok jóval gyöngébbek. Nem hiszem,
hogy akadna valaki, még ha a Nyugat prairiejein is nevelkedett volna,
aki szivesen lovagolna csődörön. Ha azonban fiatal korában kiherélik,
akkor megjuhászodik és engedelmes lesz. A paraszt is bizonyára
szivesebben fog ekéje elé ökröt vagy tehenet, mint egy zabolátlan bikát.
Mialatt a pajkos fiúk télen az udvarban hancúroznak, a leányok csöndesen
ülnek anyjuknál a meleg szobában. Különösen az ivarérés idején
mutatkozik ez a nagyfokú különbség. Ha hím állat húsát esszük, pl.
bikáét vagy vaddisznóét, úgy rögtön kiállhatatlan ízt érzünk. Amikor a
németek 1870-ben Párist ostromolták, a kiéheztetett franciák a
kecskebakok husát erős savakkal igyekeztek szagától megfosztani, ez
azonban nem sikerült. Az ivarmirigyek tehát minden bizonnyal
kiválasztanak bizonyos anyagot, amely mint ezeknek a mirigyeknek belső
váladéka azután a szövetekbe szívódik.
Ami pedig azt az embert, aki ivarmirigyeinek teljes birtokában van, a
többitől megkülönbözteti, az a bátorság. Eunuchoknál, valamint a herélt
állatoknál hiányzik ez a tulajdonság, ezek gyávák és rabszolga módjára
hunyászkodnak meg. Ha a vénülés idejében ezek a mirigyek sorvadnak, –
szerencsére ez nem minden férfival történik meg – akkor a bátorság is
csökken. Ugyancsak hiányzik e tulajdonság azoknál is, akik nemi
kicsapongások következtében elzüllenek.
Nagy szellemi képességekhez feltétlenül egészséges ivarmirigyek
szükségesek. Nem igen akadt még olyan herélt ember, aki nagyfokú
intelligenciája vagy pedig találmányai révén kitünt volna. Nagy
tudósokat vagy írókat sem találunk közöttük.
Ezzel ellentétben láthatjuk, hogy a nagy szellemi titánok, mint
Napoleon, Goethe, Victor Hugo, Ibsen és mások, igen élénk nemi érzettel
voltak megáldva. Azt a tényt, hogy ezek a szellemi nagyságok még idősebb
korukban is figyelemreméltó dolgokat alkottak, talán abból
magyarázhatjuk, hogy öregebb emberek ivarmirigyei, vagyis e mirigyek
belső váladékának szabad kiömlései, nem ritkán teljesen egészségesek.
Egyébként a szerelem is lelki tulajdonság, melyet csak akkor
képzelhetünk el normálisnak, ha egyszersmind az ivarmirigyek is épek.
Nem egy leányzó mondana le szíve választottjáról, ha valamiképp
megtudná, hogy az valamely szerencsétlenség vagy betegség folytán
elvesztette férfiasságát. Még tiszta plátói szerelmet se tudnék ilyen
körülmények közt elgondolni. A férfias jelleg az, amit a nő a férfinál
szeret! De elképzelhető-e ez anélkül, hogy a férfinak ne volnának ép
ivarmirigyei?
Erő, bátorság, nagylelkűség, jószívűség és önzetlenség azok a
tulajdonságok, melyek feltétlenül a férfiúi ivarmirigyek épségétől
függnek s ezt, úgy hiszem, a női emancipáció harcosnői is be fogják
látni. Mindig győzni fog az a hadsereg, – kedvező viszonyok között –
melyben a katonák nemi szervei sem kicsapongások, sem pedig betegség
által nincsenek megtámadva! E mirigyeknek egészsége, betegségüknek
mindenképpen való megakadályozása legyen minden katonai parancsnoknak
első feladata! A régi germánoknak az elsatnyult rómaiak felett aratott
győzelme elég példa erre.
Igen értékes tulajdonságok még, s ezeket csaknem kizárólag férfinál
találhatjuk, a kezdeményezés, az alkotás és a találékonyság. Minthogy
ezek a nőnél többé-kevésbbé fejletlenek, érthető, hogy a szépművészetek
terén oly kevés művésznőt találunk. Ha még oly szépen is fest egy nő, a
műértő a kép megtekintésekor mindjárt ki fogja találni, hogy női
alkotás. Hiányzik belőle többnyire az erő és az a kifejezés, amely,
mondjuk, egy Velasquez tulajdonsága. Ha azonban kivételesen fel is
leljük ezeket a tulajdonságokat a nőnél, akkor azok rendszerint férfias
tulajdonságokkal vannak megáldva. Igy pl. Bonheur férfiruhákat hordott,
egy belga festőnő pedig, akit személyesen ismerek és aki nagy művésznő,
oly szenvedélyes dohányzó, akár egy férfi.
Virágok vagy pedig tájképek festéséhez a nők is kiválóan értenek, a
kópiákban pedig mindenesetre felülmulják a férfit. Egyáltalán az utánzás
tehetsége a nőknél igen ki van fejlődve, mint szinésznők pedig
elsőrangút produkálnak. Rachel, Sarah Bernhardt, Duse vagy a hollandi
Bouwmeesterné művészetét férfi csak ritkán érte el. A költészet terén is
kiváló nőkre akadunk.
Kiváló erénye a nőknek a szorgalom is. Amikor diákkoromban egy bécsi
nagy kereskedelmi iskolában tanítottam, amelyet sok száz tanuló és
tanulónő látogatott, megfigyeltem, hogy a leányok valósággal
versenyeztek egymással szorgalom dolgában, teljes ellentétben a fiúkkal.
Erényesség, szelídség, könyörületesség, szánalom, bizalom és hit az
ideális női tulajdonságok közé tartoznak. Ezekhez azonban rendszerint a
még életképes és egészséges petefészek is megkivántatik. A havi baj
végleges elmulása után ezek a szép tulajdonságok gyakran csökkennek,
néha teljesen megszünnek. A hit ilyenkor némely nőnél babonává,
bigottsággá vagy általános bizalmatlansággá szokott fajulni. Szerencse,
hogy a nők és férfiak különböző tulajdonságokkal vannak felruházva. A
házasságnak tehát más, később tárgyalandó előnyén kívül az az előnye is
megvan, hogy a különböző férfiúi és női tulajdonságok egy harmónikus
egésszé olvadhatnak össze. Más a férfi és más a nő bonctanilag és
élettanilag is, eltekintve a nemi különbségektől. Éppen ezért kérdés,
vajjon helyes-e az, hogy a nők minden ügyüket férfibiróságok elé
kénytelenek vinni, noha azok nem igen tudják az ő gyakran rejtélyes
gondolatmenetüket követni. Mely férfi tekinthet bíró gyanánt a nő
lelkébe!
Lehetséges, hogy a női emancipáció terjedése folytán némelyik női
tulajdonság előnyös változáson fog átmenni, reméljük azonban, hogy mások
viszont nem fognak kárt szenvedni.
A herélteknek nincsenek jó tulajdonságaik. Azok a tudósítások, melyeket
1902 nyarán, mint a sah karlsbadi orvosa, három perzsa császári orvostól
azonkívül egy sereg udvari méltóságtól, tehát olyanoktól, akik már sok
száz eunuchot láttak, kaptam, a rossz tulajdonságok egész sorozatát
tárják elénk. Veszekedők, hamisak, ravaszak, babonásak, főleg pedig
gyávák és kegyetlenek, igen hiúk és gyerekesek. Senkit sem szeretnek,
talán csak némely állatot, mint a macskát, de azt is kinozzák.
Ha férfinál idősebb korban degenerálódnak az ivarmirigyek, akkor
jellemének tulajdonságai is megváltoznak. Gyakran félénkséget, önzést,
kapzsiságot figyelünk meg. Előrehaladott korban könnyebben válnak
orgazdákká és uzsorásokká. Szerencsére nem mindig lép fel ilyen
degeneráció, mert idősebb férfiaknál a herék néha még jó állapotban
vannak.
Már előbb is említettem, hogy a kasztráltak egyik tulajdonsága a
kegyetlenség. Ha tehát olyan egyének, akik dementia praecoxban (korai
butulás) szenvednek, kegyetlenkednek, vagy p. o. gyilkolnak, ezt is
okozati összefüggésbe lehetne hozni az ivarmirigyek elváltozásával. Már
több izben észleltem ilyen esetekben úgy férfiaknál, mint nőknél, dacára
hogy a huszas években voltak, a másodlagos nemi jellegek hiányát. A
férfiaknak nem volt bajuszuk, a herék némelykor még nem szállottak le,
vagy sorvadtak voltak, (két ilyen esetet észleltem nemrég Dercum tanár
filadelfiai elmeosztályán) nőknél fejletlenek az emlők, a menstruáció
pedig hiányzott, vagy szabálytalanul jelentkezett. Viszont férfiak által
felindulásban elkövetett gyilkosságok vagy kegyetlenkedések nem ritkán
az ivarmirigyek túlságos működéséből magyarázhatók.
A vérmirigyek, nevezetesen az ivarmirigyek elváltozása és a bűntett
elkövetése között tehát ezek szerint van összefüggés, már csak azért is,
mert az ilyen egyének intelligenciája is elüt a többi emberétől.
Nemcsak kasztráltaknál, hanem hereelégtelenségben szenvedőknél is
észlelhetjük ezt az elváltozást.
Gyermekek ivarérés előtt nincsenek még intelligencziájuk teljes
birtokában, s ezért cselekményeikért nem vonhatók törvény előtt
felelősségre. Olyan esetekben, amikor a herék még a 18–20-ik évben sem
szállottak le, szintén észlelhetjük az intelligencia csökkenését. Igy
nemrég egy 18 éves fiatal emberhez hivtak, aki szellemi fejlődésében
erősen visszamaradott volt. Semmit sem tud megérteni, mindent elfelejt,
anélkül hogy tulajdonképen hülye volna. Az ifjú magastermetű, végtagjai
aránytalanul hosszuak, arca és keze kékesvörös színű, érintésre hideg.
Bajusznak, dacára annak, hogy 18 éves, még nyoma sem látszik. Haja rövid
és száraz, heréi még nem szállottak le, hangja pedig olyan mint a
gyermeké. Vannak viszont egyének, akik hereinsufficienciájuk dacára
tudományos munkákon dolgoznak. Ezeknél azonban hiányzik az alkotó erő,
nagy szorgalommal és türelemmel fognak egy téma kidolgozásához; de
gondolataik szegények és minden eredetiséget nélkülöznek. Genie ezekből
az emberekből sohasem válik.
Ezért tehát a törvény előtti felelősséget nem egy önkényesen
megállapított életkortól, hanem a már valóban beállott pubertás (nemi
érés) korától, amikor az ivarmirigyek már érettek, kellene függővé
tenni. Ha a külső nemi jellegek hiányoznak, meg kellene vizsgálni az
illető nemi szerveit és ha ezek fejletlenek, akkor a büntetés kizárását
vonnák maguk után. A vén emberek felelősségrevonását is csökkenteni
lehetne, némely esetben pedig teljesen ki kellene zárni.
Hogy az ivarmirigyek nagy mértékben befolyásolják az intelligenciát, az
abból a tényből is kiviláglik, hogy a nemileg korán érett gyermek
szellemileg is korán fejlődik. Ismeretes előttem egy fiú esete, aki már
6 éves korában nemileg közösülni próbálkozott egy 5 éves leánnyal és aki
már 4½ éves korában a világ összes fővárosait kívülről tudta. Az ilyen
korán érett gyermekeknél rendszerint az önfertőzés szokását is
megleljük. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy a természet maga keres
segítséget azon benyomások ellen, melyek az ivarmirigyeket érik, s
amelyek akkor még nem elégíthetők ki. Ezért tehát az ilyen koraérett
gyermekek nevelésére különös gondot kell fordítanunk. Lehet belőlük nagy
ember, de nem ritkán a legnagyobb gonosztevők kerülnek ki közülök.
Fontos mindenekelőtt, hogy az ilyen leányokat korán adjuk férjhez.
Minthogy gyakran már 12 éves korukban is nemileg érettek, nem szükséges
husz éves korukig várni; ezt a kort tartom t. i. egyébként a
legalkalmasabbnak a leányok házasságára, s erről később még bővebben
lesz szó.
Az agymirigynek (hypophisis) és a mellékveséknek a központi
idegrendszert gyakorolt hatását már kevésbbé ismerjük, minthogy e
jelenségekkel máig még nem igen foglalkoztak. Állatoknál rendszerint a
hypophisis kiirtása után csakhamar beáll halál. Az akromegaliához
hasonló állapotot mesterségesen előidézni szintén igen ritkán sikerül.
Rénon ugyan észlelte hypophisis-tabletták adagolásakor. Hohenegg viszont
a hypophisis kiirtásával meggyógyította az akromegaliát. Hogy ennek a
mirigynek van befolyása a központi idegrendszerre, azt abból is
következtethetjük, hogy megbetegedésekor a kedélyállapotban is
változások lépnek fel.
Igy két milliomoson, aki akromegaliában szenvedett, nagyfokú kapzsiságot
vettem észre. Ha ez nem is tartozik épen a milliomosoknál a feltünő
jelenségek közé, – valójában talán gyakrabban látjuk náluk, mint
másoknál – mégis meg kell jegyeznem, hogy betegsége előtt e két ember
igen költekező volt. Nagyfokú bizalmatlanságuk minden iránt, szintén
csak betegségük után lépett fel. Egy másik betegnél pedig – ezt az
esetet Dercum tanárnak köszönhetem – nagyfokú vonakodás lépett fel
minden ujítás iránt. Egy sok ezer embert foglalkoztató philadelphiai
gyárnak egyik főnöke sok bosszuságot és tetemes anyagi kárt okozott
vállalatának azzal, hogy fentemlített betegsége felléptekor új gépek
gyümölcsöztető beszerzésétől határozottan elzárkózott; egyébként is
elégedetlenséget keltett bizalmatlankodó felléptével. E betegségnek más
eseteiben viszont, melyet újabb vizsgálatok szerint a hypophisis
túltengése okoz, az intelligencia nem szenved kárt, sőt néha szokatlanul
magas szinvonalon áll. Egy bécsi barátom tizenhat év óta szenved
jellemző akromegaliában, melyhez súlyos cukorbetegség is járul. Habár
jellemének többi vonása a fenti értelemben megváltozott,
intelligenciája, gondolkozási képessége és megfontoltsága oly kitünő,
hogy komolyabb ügyekben én és mások is tőle kérünk tanácsot. Dacára a
nehéz szenvedéseknek, melyeket betegsége okoz, – már csaknem teljesen
megvakult – bölcsesége és nehéz helyzetébe való beletörődése bámulatos.
Más szerzők is, mint Gibson, felemlítik ezen betegek intelligenciáját.
A központi idegrendszer számos elváltozását észlelte több szerző, így
Tizzoni is, a mellékvesék kiirtásakor. Én magam is az Addison-kórban
szenvedő néhány betegnél, melyet tudvalevőleg e mirigyek elváltozása
okoz, nagyfokú bágyadtságot, általános lelki depressziót és csökkent
intelligenciát figyeltem meg. Jellemző egyébként e betegre a folytonos
fáradtság érzése is.