Elza. – Ne mondjon semmit. Egy szót se többet erről. Soha, soha! Az
utolsó szavam erről az a kérdés, hogy föltétlenül megbocsátja-e?
Gaston. – Föltétlenül.
Elza. – Ön hamarjában egy legyet fog, belelöki a levesembe. De csalódik,
mert én nem eszem meg a levest!
Gaston. – Tudtam, hogy kelepcze volt. Micsoda tréfa!
Elza. – Csakhogy ön nem tréfált, és most már én se tréfálok. Mert ahhoz
az emberhez, a ki elhiszi rólam, és mégis… Visszalépek, Gaston,
föltétlenül!