Dr. Spórum. Jó, most kimehet, Karolin kisasszony. Majd egyszer elmesélem
magának az egészet. Álom volt!
Karolin. Álom?
Dr. Spórum. Igen. És most ismét következik a valóság: a boldog, tiszta
lelkiismeret, a számlák, az erkölcsi magaslat és ennek természetes
következménye: a disznósajt. _Karolinhoz, akinek kezében van az
aktatáska._ A táska visszamegy?
Karolin. Igen.
Dr. Spórum. Kár érte. Szép volt. Isten veled, te szép szőke aktatáska.
Na menjen, vigye, vigye!
_Karolin kimegy, kiviszi az aktatáskát._
Lu. Hát megyek én is, csak addig maradok, amíg értem jön a főpincér.
Iderendeltem, hogy bemutassam neked.
Dr. Spórum _keserüen_. Gyöngéd figyelem. Igazán köszönöm.
Lu. Mi az? Ez téged bánt?