Lu. Nos?
Konrád. Megőrülök arra a gondolatra, hogy ez a csúnya férfi és ön… és
önnek tűrnie kell, hogy ő…
Lu. Ne részletezze, kérem. Hagyjuk ezt.
Konrád. Nem hagyjuk. Meg kell ígérnie, meg kell esküdnie, hogy vele soha
többé… Ígérje meg!
Lu. Ó, mennyi áldozatot követel tőlem! És szegény Miksa hogy fog
szenvedni! De azért megígérem. – Mi kell még?
Konrád. Momentán egyéb semmi.
Lu _kacéran_. Te zsarnok!
Konrád _vadul_. Te jukker-asszony! Te rassz-nő, te rassz-asszony!
Dr. Spórum _visszajön egy füzettel_. Itt a cikk.
Konrád. Köszönöm. Majd otthon elolvasom. Nos, ügyvéd úr, végleges
válasza?
Lu _előkelően_. Magukra hagyon önöket. Drága Miksám… aztán vigyázz ám az
érdekeidre! _A lakás felé kimegy._
Konrád. Válasza?
Dr. Spórum. Válaszom? Azonnal, kérem… Hogy mi a válaszom?
Konrád. Mi az, ön habozik?
Dr. Spórum. Nem. Csak ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok. És szeretnék
pár kérdést intézni, hogy lássam… érdemes-e vállalnom.
Konrád. Hogy érdemes-e? Meghiszem azt. Kérem a kérdéseket.