Lu. Csak tessék, elnök úr. _Ő is leül, nagyon előkelően._

Konrád. Tisztelt ügyvéd úr! Meg akarom önt bízni vállalatomnak, a

Technical Trust-nek európai jogi képviseletével.

Lu. Brávó!

_Spórum mérges tekintetet lövell rá._

Konrád. A részletek most nem tartoznak ide. Röviden: rengeteg szerződés,

rengeteg kis sommás pör, egyszerű munka, de sok munka és nagy jövedelem.

Lu. Oh, mily érdekes!

_Spórum mérgesen néz rá._

Konrád. Később, ha összemelegszünk, jönnek a nagyobb ügyek. Most csak

egy igenért vagy egy nemért jöttem önhöz.

Dr. Spórum. És… miért méltóztatott éppen hozzám jönni?

_Konrád már előbb, majd most is titokban csókokat int Lu-nak._

Konrád. Mi amerikaiak, tárgyilagosak vagyunk. Üzletben nincs protekció.

Az amerikai követség mindent tud. Ott mondták nekem Önt. Minek van itt

olyan erős gyöngyvirágillata?

Dr. Spórum. A szakállamnak. Gyerünk tovább.

Konrád. Minden önt érdeklő részlet benne van egy okmányban, amelyet ide

fogok küldeni. Most nincs több mondanivalóm.

Dr. Spórum. Ön biztos abban, hogy az amerikai követség _engem_ ajánlott

önnek?

Konrád. Micsoda kérdés ez, ügyvéd úr?

Lu. Micsoda kérdés!

_Spórum mérgesen néz rá._

Konrád. Én itt idegen vagyok, tehát hozzájuk fordultam tanácsért. Pörök,

szerződések és főleg adóügyek! Egy külföldi cégnek ez igen fontos!

Lu. De még milyen fontos!

Dr. Spórum. Örülök… éppen pár hónappal ezelőtt írtam erről a «Jogi

Szemlébe». «Külföldi cégek adóügyi jogvédelme.» Talán fogja ez a cikkem

érdekelni.

Konrád. Hogyne! Nagyon!

Dr. Spórum. Azt hiszem, még van egy példányom. Bocsánat, egy pillanatra.

_Kimegy_.

Lu _felháborodva_. Milyen jeleket ad maga nekem?

Konrád. Csók-jeleket, te édes angyal.

Lu. A férjem előtt?

Konrád. Ah, imádom a veszélyt! Oh, hogy izgatsz, te vakmerő

jukker-asszony! Te rassz-nő! Rassz-asszony!

Lu. Kikérem magamnak!

Konrád. Mit?

Lu. A jeleket. És ezt a hangot. Mi az, hogy jukker? Mi az, hogy «rassz»?

Itt az otthonomban! Bolond maga?

Konrád. Az vagyok. Azzá tett. De óhaja parancs. Nos, egyébként meg van

velem elégedve?

Lu. Egyébként… nagyon.

Konrád. És… ma este tízkor?

Lu. Igen!

Konrád. Ah, Lu!… Végre! Végre!

Lu. Nem is tudja, milyen áldozatot hozok!

Konrád. De tudom, érzem, és köszönöm, köszönöm!

Lu. De… nagy óvatosság! Látja, milyen félelmes ember! És féltékeny,

szörnyen féltékeny!

A jó tündér · 第 60 / 121 题